Pettson és Findusz

Sven Nordqvist meséi nyomán írta: Khaled-Abdo Szaida

(Csépányi Zsuzsanna fordítását felhasználva)

Szereplők:

Pettson: Kosznovszky Márton
Findusz: Kovács Bálint
Elsa: Gyurkovics Zsófia
Muklák: Császár Erika, Gyurkovics Zsófia
Prillan, a tyúkok vezére: Császár Erika
Tyúkok: Gyurkovics Zsófia

díszlet: Takács Lilla
bábok: Fekete Dóra
zene: Kiss Dávid Gergő

rendező: Kovács Petra Eszter 

Pettson magányosan él egy aprócska faluban. Nincs se felesége, se gyereke, se kutyája, se... Napjai szürke egyhangúságban telnek, mígnem egy szép tavaszi reggelen szomszédasszonya egy kis kandúrral lepi meg. Pettson és a kis Findusz között nem mindennapi barátság alakul ki, ahogy arról a szomszédok szívesen fecsegnek egymás közt. De hát mégiscsak különös, ha valaki beszél a macskájához, vele kertészkedik, házat rendez be neki a régi kertivécében, együtt barkácsol, együtt kirándul, és együtt horgászik vele, nem? 

Az előadás létrejöttét támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma 

Sven Nordqvist Svédország egyik legismertebb írója és illusztrátora. Legnépszerűbb meséje egy öregember és egy kandúr szövetségéről szóló gyerekkönyv-sorozat. A mesekönyvből rajzfilmfeldolgozás is készült és kedvelt alapanyaga a bábszínházaknak is. Mivel a Mesebolt Bábszínház verzióját két anya: Kovács Petra (rendező), és Khaled-Abdo Szaida (író) álmodta meg, ennek a kapcsolatnak a kibontására, egy apa-gyerek kötődés kialakulásának bemutatására helyezték a hangsúlyt. Arra keresik a választ, hogy hogyan taníthat meg egy macska (vagy egy gyerek) szeretni egy zárkózott embert, hogy két nagyon ellentétes ritmusú, érdeklődésű, beállítottságú lény hogyan szokhat össze, miket taníthat egymásnak. A felelősségről és az alkalmazkodásról mesélnek. Az egymásra utaltság szépségeiről és nehézségeiről, derűs és borús pillanatairól, tavaszáról és teléről. Azokról a dilemmákról és örömteli pillanatokról, melyek minden kisgyermekes családban adódnak. Egy összeszokott alkotópárosról beszélünk (az évadban ez a második közös munkájuk), akik színházunk visszatérő alkotói. Közös előadásaikban fontos számukra az óvodás korosztály számára is érthető és élvezhető történetek, vagy versek kiválasztása, és a gyermeki humor.

Ezt a kapcsolatot Kosznovszky Márton (Pettson) és Kovács Bálint (Findusz) mutatja meg. A köztük lévő elmélyült barátság nagyon megkönnyítette a próbafolyamatot. Köréjük szerveződik a többi szereplő, akik mozgalmas világukat kiegészítik, és a másik élőszereplő Elsa, akivel kerek családdá formálódhat kettejük szövetsége. Gyurkovics Zsófia a boszorkányszerep után, most naivaként mutatja meg magát a színpadon.

Takács Lilla tervező a mesekönyv szerethető káoszát idéző, ki-be csukódó díszletet tervezett, mely (mintha egy makettet, vagy egy babaházat látnánk) kinyitva lakásbelsőt, összecsukva a ház külső falait mutatja. Ez a tér szépen szimbolizálja Pettson zárt, egyszemélyes világát, amibe Findusz érkezik. A történetek a ház, a barkácsműhely, a tyúkol és a kerti wc körül forognak. Sok meglepetést, és titkos helyet rejt a díszlet, ahol el lehet bújni, vagy ahonnan ki lehet kukkantani. Fekete Dóra kedves bábjai ezeket a tereket lakják be, rombolják le, javítják meg.

Kiss Dávid Gergő a bábszínház házi zeneszerzője ez alkalommal is erős hangulatteremtő, szépen hangszerelt, kedves zenéket komponált.

Ez a bemutató egyben meghívás az adventi hangolódásra, hisz az utolsó történetben azt láthatjuk, hogyan tölti Pettson és Findusz első közös karácsonyát.