A nyári zápor utáni kellemesen felfrissült júliusi estében tekinthettük meg Rényi Ádám: Kerülőút című darabját a Kőszegi Várszínház nyári programjának részeként a Kamaraudvarban, vagyis a Jurisich Miklós Gimnázium udvarán. Úgy gondolnánk, egy kamaradarabhoz egy kisebb zárt tér illik a legjobban, hiszen itt tudnak igazán a nézők közel kerülni a színpadhoz, a színészekhez. A Jurisich gimnázium udvara az éppen csak felszáradó félben lévő fűre helyezett székekkel, az alkonyatra készülő természettel, a távoli madárcsicsergéssel kiváló helyszín arra, hogy részesei legyünk egy keserédes fuvarnak forgalmi dugóban. Mert hát életünk során mindannyian kerülhetünk (és kerülünk is) dugóba, akár szó szerinti, akár átvitt értelemben. Hogy ilyenkor hogyan reagálunk rá, az már saját magunkon is múlik. Életünk szinte minden területén próbálkozunk különböző kerülőutakkal, mondván, hogy néha a hosszabb út nyilvánul rövidebbnek, ha az eredeti út járhatatlanná válik, bár ez a számítás nem mindig jön be, mint ahogyan ebben a színdarabban sem.

A történet felállása klasszikus, két idegen ember kényszerű találkozása egy adott szituációban, a sorsuk fokozatosan bontakozik ki előttünk, ahogyan megnyílnak a másik előtt, életük rejtett tragédiái a felszínre kerülnek, majd egy ponton elválnak egymástól, de a hatás, amit az együttlétük kiváltott, átformálja őket. A Kerülőútban egy életközepi válságát élő túlhajszolt családanya (Réti Adrienn), és egy nyugdíj előtt álló, magának való taxis (Kerekes József) életébe kapunk betekintést, a helyszín egy taxi a szakadó esőben az úttorlaszokkal teli Budapesten, de játszódhatna bárhol az országban. A nő állandó időhiányban szenved, összekeveri a napokat, helyt kell állnia a munkahelyén, a családjában, állandó rohanásban él, megállás nélkül csörög a telefonja, hol a gyerekei hívják, hol a férje, hol az anyja, hol a fodrásza vagy a csomagfutár vagy a főnöke. Csak a nő válaszait halljuk, mégis feltárulnak előttünk ügyes-bajos dolgai, mint ahogyan a taxis is hall mindent, először afféle néma, majd később egyre jobban kommentáló tanúként, a telefon pedig csak csörög és csörög, már a nő is kényszeredetten válaszol a hívásokra, szabadkozva néz a taxisofőrre, amiért ezt csinálja.

 
Fotó: Kőszegi Várszínház

A párbeszédekbe rejtett utalások, a tekintetek sok mindenről árulkodnak, nemcsak kiegészítik a szöveget, hanem nyomatékot adnak, elmélyítik a megértést. Két idegen, akik látszólag teljesen különböznek egymástól, mások a preferenciáik, a nő állandóan a telefonján lóg, a férfi viszont elutasítja a digitális eszközöket, sőt, megveti a GPS-t, mint később kiderül, megvan rá az oka, a nő és a férfi más-más világban élnek, valami mégis azonos bennük, olyan fájdalmakat és keserűségeket hordoznak, melyeket talán éppen egy idegennel tudnak megosztani. A taxis eleinte kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak tűnik, büszke a vezetési stílusára, a balesetmentesen eltöltött éveire, ám a reakcióiból, ahogyan többször elnyom egy bejövő hívást, vagy ahogyan a nő kérdésére válaszol, amikor az a felesége felől érdeklődik, sejthetjük, hogy az ő élete sem tragédiáktól mentes.

A díszlet minimalista stílusú, néhány szék és egy autókormányra hasonlító kerek tárgy utal arra, hogy egy autóbelsőt látunk. A háttérben fólia, hangeffektek (hangosító: Kónya Levente) jelzik a forgalmat, az ajtócsukódást, a rádiót, a telefoncsörgést. A színészek szinkronban mozognak a hangokkal. Nem látunk kivetítőt, időnként ugyan utalnak rá merre is jár pontosan a taxi, elhangzik az is, hogy megint visszatértek oda, ahol már jártak, de hát nem ilyen az életünk? Elindulunk valamerre, azt gondoljuk, egyenes irányban haladunk a céljaink felé, aztán hirtelen rájövünk, hogy zsákutcában botorkálunk, vagy kerülőutakon járunk, bár ezt még magunknak sem merjük bevallani, nemhogy másoknak. Mint ahogyan a nő is azt mondja a telefonban a barátnőjének, hogy minden rendben van, közben pedig úgy érzi, hogy az élete éppen most esik darabokra. De ahogyan ő is megfogalmazza, nincs értelme beszélnie a barátnőinek a problémáiról, mert úgyis tudja, hogy reagálnának rá.

Fotó: Kőszegi Várszínház 

A taxiban kényszerűségből töltött idő viszont arra is jó, hogy a két ember kiszakadjon a hétköznapok taposómalmából, jóllehet a nő minél előbb szeretne elérni a fiához az iskolába, aki étlen-szomjan várja őt, és végre a taxiban lehetőség nyílik arra is, hogy meghallgassák a másikat, melyre normál körülmények között nem jutna idő, talán szóba sem elegyednének egymással. A darab arra a kérdésre is keresi a választ, hogy van-e kiút a zsákutcából, vezetnek-e valahová a kerülőutak, vagy csak sorsunk foglyai vagyunk, és az előre kiszabott úton vergődünk? Megőrizhetjük-e a személyiségünket, ha mindig csak a másoknak való megfelelés vágya vezérli a cselekedeteinket? Lehetünk-e őszinték, megtérül-e, ha őszinték vagyunk, vagy ráfizetünk? Mitől leszünk önmagunk és hogyan veszíthetjük el belső valónkat? A nő szinte már kényszeresen, önmagát teljesen alárendelve igyekszik a férje kívánalmainak eleget tenni, s emiatt úgy érzi, a hibái óriásivá duzzadtak.

A két ismeretlen tehát egy idő után többé már nem ismeretlen, a nő igénybe vett egy egyszerű szolgálatatást, csupán el szeretett volna jutni egyik pontból a másikba, de annál jóval többet kapott. A taxis munkaköre is kibővült, a fuvarozáson kívül lehetősége nyílt arra, hogy szembenézzen önmagával, a félelmeivel. Humorral és helyzetkomikummal gazdagon átitatott keserédes történet ez, a nevetés csúcspontján jön egy jelenet, melytől ledöbbenünk, szinte belénk fagy a szusz. Horgas Ádám rendezése magával ragadja a közönséget, még néznénk tovább, de a 70 perc már le is telt, és itt a vége, fuss el véle, vissza kell lépnünk a valóságba, ami nem is annyira más, mint amit a színpadon láttunk. Réti Adrienn és Kerekes József igazi párost alkotnak, nem lehet kivonni magunkat sodró színészi játékuk alól.

Az immáron négy novelláskötettel rendelkező Rényi Ádám kommunikációs és médiaszakember felnőttmeséivel lopta be magát az olvasók szívébe, a Kerülőút a harmadik darabja a 6Szín-ben, melyet kimondottan Réti Adriennre és Kerekes Józsefre szabva írt meg. S hogy mennyire sikeresen, ezt a kőszegi bemutató után a nézők véleménye is jelzi, egy idősebb házaspár elragadtatva jelentette ki, hogy érdemes volt eljönni, fiatalok csoportja hagyta el lelkendezve a gimnázium területét, miközben a darabról beszéltek, másvalaki kijelentette, hogy ezentúl Rényi-novellákat fog olvasni.

Fotó: Kőszegi Várszínház

Kerülőút
Keserédes fuvar forgalmi dugóban, egy részben 

A nő: Réti Adrienn

A férfi: Kerekes József

Rendező: Horgas Ádám

Író: Rényi Ádám

Plakát: Sebes Miklós és Őri Eszter

Egy férfi és egy nő. Egy taxisofőr és az utasa a reménytelen budapesti dugóban. Banális, mindennapos helyzet. Két idegen élet találkozása egy szűk térben, a folytatás esélye nélkül. De mi történik, ha a felületes csevejből őszinte beszélgetés kerekedik? Talán könnyebb egy ismeretlen ember előtt vállalni tökéletlenségeinket, félelmeinket? És elképzelhető, hogy életük legfontosabb kérdéseire épp a másiknál van meg a válasz?

Ebben a humorban és érzelmekben egyaránt gazdag színdarabban egy életközepi válságát élő túlhajszolt családanya és egy nyugdíj előtt álló, magának való férfi életébe kapunk betekintést, de nem kizárt, hogy általuk végül önmagunkra ismerünk. Az utas persze végül kiszáll, és az élet megy tovább. Vajon ugyanarra?