A 20. század első felének képzőművészete nem egyszerű dolog, kezdte előadását Tóth Csaba, sosem változott akkorát a művészetről vallott elképzelésünk, gondolkodásunk, mint a 20. század során. Érdekes kérdés, hogy mi a művészet. Egyetlen csettintésre nem tudunk rá válaszolni. A művészetet három korszakra tagolhatjuk: van egy archaikus, természetközeli, természetimádó időszak, ez több ezer évet ölel fel. A következő korszak a természetet istenekkel, majd egy istennel felváltó időszak a művészetben, ez a klasszikus korszak, a harmadik korszak pedig az, amelyben ma élünk.

Ma nem a természetmítosz, nem az istenmítosz a művészet mozgatója, hanem a technika, az anyag, a pénz. A művészet mozgatói mindig sokat változtak, főleg a 20. században, ezért nem is lehet a 20. századi művészetről egységesen beszélni. A három szemléletnek létezik egy közös fogódzója, Heideggertől származik, aki azt mondta, a műalkotásban az igazság működésbe jön. Ez az igazság a létezéssel, az életünkkel azonos. A műalkotásban, az állóképben mindazok a dolgok, melyeket megélünk, működnek, és ettől válnak művészetté.

A 20. század Vas megyei képzőművészete 1896-tal kezdődik és 1920-ig tart az első korszaka. A második 1920-tól 1948-ig, a következő 1948-1968-ig, mivel 1968-ban történt egy nagy váltás egész Európában, ami Vas megye képzőművészetére is kihatott a vasi műhely színre lépésével, és egészen '89-ig, a rendszerváltásig tartott. 90-től máig pedig ismét egy új korszakról beszélhetünk.

A mai időszak legfontosabb eleme a digitális forradalom, ami a feje tetejére állít mindent, a Vas megyei képzőművészetet is. A vasi képzőművészek közül sokan literátor emberek is voltak, bizonyíték erre például Fábián Gyula: Olaszországi levelek című könyve, ami 1911-ben Celldömölkön jelent meg. Egy itáliai tanulmányútról írt a kötetben. Egy másik korszakalkotó mű Verebi Végh Gyula az első világháború idején megjelent könyve a képrombolókról, melyben az antikvitástól a futurizmusig végigveszi a képrombolókat, ugyanis a futuristák is a képrombolók hagyományait követték. Ezt Végh Gyula jóval Ortega előtt meglátta, és elsősorban e miatt a könyv miatt került reflektorfénybe.

Fábián Gyula regényt is írt Bodri címmel, egy juhászkutya életén keresztül nyerünk betekintést a háború kitörése előtti pillanattól egészen a kommünig. Az 1920-ig tartó korszaknak két tragikus eseménye van: az I. világháború és Trianon. A képzőművészeti alkotásokban ez a két trauma láthatóan nem jelenik meg, de az életsorsokba beleszövődik. A könyv egyetlen szépséghibája, akár Fekete István: Zsellérek című művéé, hogy a kommün is szerepel benne. Ezért zúzták be Fábián Gyula összes könyvét.

Ebben az időszakban (1896-1920) még nem is beszélhetünk Magyarországról, hanem Osztrák-Magyar Monarchiáról. A tehetősebbek vasi művészek, vagy azok, akiknek sikerült támogatókat szerezniük, Bécsbe és Münchenbe mentek tanulni. A müncheniek átfedik a 8 nagybányai művészt is, de van olyan Nagybányán, aki megjárta Párizst. Tóth Csaba 4 olyan művészt mutatott be, akik a párizsi Julien Akadémiára jártak. Nagybánya egyfajta „népfőiskolának" számított, mindenki elment oda, aki csak hallott róla, a Vas megyeiek közül tanítók, néptanítók, tanárok, de még katonatiszt is megfordult ott.

Lyka Károly művészettörténésztől, festőtől sokat tudunk erről az időszakról, járt Münchenben, Párizsban, Nagybányán, tehát a kor hiteles megörökítője művészettörténeti munkáiban. Az ő könyveiben találhatjuk a legtöbb információt a megyei művészekről.

Tóth Csaba két vetített képes előadásán rengeteg vasi művész került sorra. Először fényképes dokumentumokat mutatott az adott művészről, majd az önarcképe következett, utána pedig kronológiai sorrendben az alkotások. Anekdotákat, érdekességeket is hallhattunk róluk.

Hanély Antal, Csizik Gyula, Karcsay Lajos, Tóth István szobrász, Széchenyi Emília, Burány Nándor, Jobbágyi Gaiger Miklós, Radnóti Kovács Árpád, Rumi Rajki István is szerepelt többek között a bemutatott vasi művészek között.

Steffek Albin szombathelyi festő munkáit rengeteg templomban láthatjuk, nem véletlenül, a templomi alkotásokat ugyanis vezeklésnek szánta. Hirtelen felindulásból megölte a szeretőjét, amiért öt év börtönbüntetést kapott. A szabadulása után családot alapított, leendő felesége ugyanabban a házban lakott, ahol a szeretője. A gyilkosságot nagyon megbánta, élete végéig elkísérte a bűntudat, amit a templomi tevékenységével próbált meg ellensúlyozni.

Tóth Csaba előadásaival nemcsak a vasi, hanem az egyetemes képzőművészet is közelebb került hozzánk, ízelőt kaptunk nemcsak a művészi lét nehézségeiről, örömeiről, hanem a történelembe is bepillantást nyerhettünk a műalkotások által.