Nem értem, hogy a ma - honi - embere miért tartja azt menő dolognak, ha egy cigarettacsikket, „véletlenül" elpöcköl az utcán. Erre a válasz a 'Mi közöd hozzá köcsög?' és a vállrándítás között az, hogy a szemétszedő dolga, hogy felszedje utánam a hordalékomat. Roland Emmerich legújabb filmjében a Cunaminak az a dolga, hogy kiöblítse a világot 90 fokon, mert már nagyon sok volt rajta a sár- és paradicsomfolt. Nos, valószínűleg többek között Szombathely, azon belül is leginkább a MMIK, a buszmegállók és a pályaudvarok, valamint a Lackótelepek többsége maradna meg a nagy világméretű sikamika után, mert itt az összes természeti csapás együttes ereje sem lenne képes ezt a helyzetet kellőképpen abszolválni. Pedig - ahogy annak idején Occam is bizonyította borotválkozás közben -, mindig a legegyszerűbb megoldás a helyes.

Persze mit is lehet elvárni az embertől, ha az élet más területein is mindenhonnan csak a szemét zúdul rá a szemén, fülén, száján keresztül, magyarul itt sem vagyunk képesek a szelektív hulladékgyűjtésre. Ez pedig annak a bűvös szónak köszönhető, ami a legtöbb ember agyát elzsibbasztja és nem a hajósrum. Igen, a kényelmeskedésnek. Elképesztő azt látni, hogy az ember 2 méterenként belebotlik egy zsebkendőbe, egy zacskóba, legyen az akár papír, akár műanyag. Ez tudatos hozzáállás hiányából ered. Csak sokan elfelejtik azt, hogy ha ennek az alapvető habitusnak nem vagyunk a mesterei, akkor mit is várhatunk magunktól, vagy ne adj isten egymástól? Legtöbbünknek az önkritika bengáli tigrisként vakaródzik a fejében, vagyis igen veszélyeztetett fogalom

Körülbelül 3 hónappal ezelőtt a szobatársammal elmentünk Grazba kirándulni. Azt ő nem tudta, hogy ott akartam kidobni a Mura menti erdős területre. De nem voltam hulladék. Gondolom azzal nem árulok szemeteszsákban szelektív macskát, hogy ég és föld a különbség a két ország gondolkodása között, még környezettudatosság szempontjából is. Amott a szemétszedő munkáson is lehetett érezni a környezetkímélő piaszagot, vagyis hogy büszke arra, amit csinál, mert tudja, hogy ezzel a közösség hasznos tagjává válik, és maga után nézve elégedetten konstatálhatja azt, hogy igen, ez a város neki is köszönheti, hogy így néz ki. A grazi eset is szemmel láthatóan bizonyította, hogy az ottani embereknek a magyarral ellentétben nem az az ösztönös reakciója, hogy éppen ott hagyja el a fölöslegét, mint eb a szarkofágját, ahol éppen rájön az üríthetnék. Ezzel pedig már észre sem veszi, hogy mennyire megnehezíti a köztemetkezési vállalkozó dolgát, aki persze csak ímmel-ámmal helyezi végső nyugalomba a zacskóhalottakat, hogy aztán jöjjünk mi, akinek kiszúrja a szemét a látvány és a másik ember ostobasága után kell takarítania.

Miért nem értik meg az emberek, hogy erre a kis befektetésre még ő is képesek, nem is beszélve arról, hogy azon a körülbelül 5 méteres távolságon, legalább 3 kilojoule energiát is leadnak, amit ha átszámítunk, akkor egy elemlámpával akár fél másodpercig is tudunk világítani. Persze ez hülyeség, de jól hangzik. Ugye, hogy ez milyen Cherencsés lenne?

A szomorú helyzet azonban az, hogy az átlagos magyar ember fejébe egy mozdonylámpát kéne beépíteni a mozdonnyal együtt, aminek fenyegetése révén - magyarul, hogy szétkapja az ülepét, ha azt nem mozdítja meg annak érdekében, hogy vonszolja el a legközelebbi kukáig - észrevennénk magunkat és a kezünkben lévő legnagyobb fenyegetést a környezetre és a városképre nézve. Csakhogy ennek a problémának az a gyökere, hogy ez a mi esetünkben már szinte motoros reflexnek tekinthető, nem úgy, ahogy azt fentebb említve osztrák embertársaink teszik. (Persze az más kérdés, hogy mi folyik Jennersdorfban, vagy jobban mondva Jennersdorfból a Rábába. De ne legyünk ennyire demagógok, azért ezt a helyzetet saját magunknak is köszönhetjük, azon az alapon, hogy a magyar az hülye, azzal mindent le lehet nyeletni. ) Ez körülbelül olyan dolog, mintha egy baleset után úgy vizsgálnák meg a beteg javulását, hogy tőle 1 méterre leállítanának egy íróasztali szemetest, adnának a kezébe egy rozsdás kombájnfutóművet, és ha a páciensnek sikerül beletalálnia, akkor rá Johann Sebastianozott, mert további egy hónap kórházi ápolásra van szüksége, nem is kevés beöntéssel megspékelve. Hát ezt akarjuk mi is? No, a kevés kivételtől eltekintve, biztos hogy nem. Tegyük vonzó úticéllá a szemetest nyáron és télen. Szervezzünk nászutakat a legközelebbi telepre. Essünk bele az első konténerbe azon nyomban! Higgyék/higgyétek el megéri. Nekünk bejött a kuka!