Megöltük az anyámat – Haragossziget a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2019.12.17. - 00:25 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László
"Fuckin' Nightmare!" - Különleges darabot láthat a Weöres Sándor Színház közönsége a Stúdiószínpadon Réthly Attila rendezésében. Lőrinczy Attila: Haragossziget című drámája a szülőgyilkosság kérdésével foglalkozik. Németh Judit, Nagy-Bakonyi Boglárka és Kenderes Csaba mélyen megérintő előadásában bontakozik ki előttünk a tragédia.
A kamaszkor a lázadás korszaka, de vajon mi számít lázadásnak, és mi az, ami már túlmegy minden határon? Meddig és milyen módon szólhat bele a szülő a kamasz gyermeke életébe? Egy bántalmazó anya feltétlenül megérdemli, hogy a lánya is kegyetlen legyen vele? Izgalmas kérdéseket feszeget a Weöres Sándor Színház legújabb produkciója, mely az ETC (Európai Színházi Konvenció) keretén belül a YOUNG EUROPE III. program kétéves nemzetközi együttműködésével jött létre a berlini Deutsches Theaterrel és az amszterdami De Toneelmakerij-jal. Az Age of rage kutatási alapú színházi projekt, mely a fiatalokat érintő problémákkal foglalkozik. Szülőgyilkosságról beszélni még mindig tabunak számít, a szülő-gyerek kapcsolat „szent", jóllehet Magyarországon a kétezres években meghökkentően sok, kamaszok által elkövetett szülőgyilkosság történt. Lőrinczy Attila: Haragossziget című drámája arra keresi a választ, hogy vajon hogyan romolhatott el annyira minden, ami a tizenhat éves gimnazista lány, Stuci (Nagy-Bakonyi Boglárka) és a barátját (Kenderes Csaba) a végzete felé sodorta? Igazi görög drámát láthatunk a színpadon, a karakterek jelleme magában hordozza elkerülhetetlen sorsukat.
Amikor belépünk a Stúdiószínpad termébe, egy bájos lányszobát látunk magunk előtt tipikusan lányos berendezéssel, fehér szekrénnyel, íróasztallal, aranyos jegesmedvével a kis fehér székben. Első pillantásra minden olyan világosnak, tisztának tűnik, akár egy hepienddel végződő romantikus regény is kezdetét vehetné. Kontrasztként azonban ott a vörös szőnyeg, a vörös párna és a szív a falon, mintegy előre sejtetve, hogy itt valami egészen másról lesz szó. Stuci egy teljesen mai lány, gimnáziumban tanul, szereti a rockzenét, van barátja, és mégsem teljes az élete. Az anyjával (Németh Judit) való kapcsolata egyáltalán nem mondható felhőtlennek, de hát ebben az életkorban melyik családban nem fordulnak elő veszekedések? Stuci a barátjánál, Zsomernél talál menedékre. A lány, a barátja és az anya egymásra szerkesztett monológjaiból tárul elénk az áldokumentarista történet, mely valós esetek tanulmányozásából született. A legmegdöbbentőbb az, hogy Erika nem egy kőszívű, semmi jó tulajdonsággal nem bíró anya, aki teljesen elutasítja a lányát, és Stuci sem velejéig romlott, érzéketlen tinédzser, valahogy mégsem sikerül kommunikálniuk egymással, frusztrációjukat veszekedésben vezetik le. Keresik az utat egymáshoz, és mégsem találják meg. Zsomer is tele van jó szándékkal, aztán valahogy mégis tragédiába torkollnak az események.
Ki a hibás? Erika, az ötvennégy éves könyvtáros, aki képtelen úrrá lenni elhibázott életén, holott gyerekként ő is ártatlanul indult a nagybetűs életbe? Stuci, akit agyonnyom az alkoholista anyja iránti felelősség és szégyenérzet? Zsomer, a maga ártatlan megjelenésével, hogy aztán a döntő pillanatban mégse tudjon megálljt parancsolni magának? Vagy csupán rosszkor voltak rossz helyen, és a véletlenek összjátéka tolt ki velük? A kor hibáztatható, amelyben élnek? A társadalom, az emberi kapcsolatok elsorvadása, az egymásra való valódi odafigyelés hiánya? Nem a nincstelenség, a drogfüggőség vagy a súlyos pszichiátriai terheltség vezet a tragédiához, mégis bekövetkezik. Idősíkok, helyszínek épülnek egymásra, egyszerre vagyunk a tárgyaláson, a közel-és régmúltban. A drámai csúcson nem ér véget a történet, az utózöngék a teljesebb megértést segítik elő. Hogyan lehet folytatni egy ilyen szörnyű tett után? Létezik-e egyáltalán folytatás? Az eltussolás érzéketlenségre vall? A néző feladata, hogy mindezt eldöntse.
Réthly Attila rendezése kiváló, a darab jutalomjáték mindhárom szereplő számára. Németh Judit magával ragadóan tudja alakítani a tragikus sorsú anyát, akár ő öli meg a gyermekeit (lásd Médeia), akár saját maga esik áldozatul. Szenvedéllyel teli játéka rabul ejti a közönséget. Nagy-Bakonyi Boglárka Stucija élethűen hozza elénk a tizenhat éves kamaszlány életérzését, vívódásait. Kenderes Csaba Zsomerja is összetett figura, nem sorolható be egyértelműen a rossz vagy a jó kategóriájába, sőt, összességében mindannyian szeretnivaló karakterek. A zene is tökéletesen illeszkedik a darabhoz, mintegy megerősíti a hangulatát. Mély és elgondolkodtató a Haragossziget.
Kifelé jövet az egyik néző megjegyezte:
„Sokkal több ilyen darabot szeretnék."
Ez a mondat mindennél többet elmond a darabról, mely nemcsak fiataloknak szól.
Szereplők:
Erika, könyvtárosnő/Németh Judit
Stuci, a lánya, Zsomer szerelme/Nagy-Bakonyi Boglárka
Zsomer, Stuci barátja/Kenderes Csaba
Fordító: Lengyel Anna
Dramaturg: Réthly Attila
Súgó: Jenei Ágnes
Kellék: Takács Viktória
Fény/Hang: Simon Ottó, Németh Tibor
Videó/Fotó: Kaczmarski Ágnes, Mészáros Zsolt
Jelmez: Varga Alexandra
Díszlet: Réthly Attila, Réthly Kamilla
Rendezőasszisztens, ügyelő: Pados Bernát
Rendező: Réthly Attila
Az előadás a Young Europe III. projekt részeként, a berlini Deutsches Theater és az amszterdami De Toneelmakerij színházakkal folytatott együttműködés eredményeként, valamint az Európai Színházi Konvenció (ETC) támogatásával jött létre.
A Young Europe III. program további támogatói a Europe Creative Programme és az Allianz Kulturstiftung.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás