(....)

Több mint száz nappal vagyunk az októberi önkormányzati választások után, és sok száz nappal azután, hogy utoljára számba vettük a szombathelyi kortárs kulturális színtér szereplőit. 2013-ban baljós képet festettünk a megyeszékhelyen működő kunsthalléról^[1]; az 1985 óta működő, a Kádár-korszak utolsó megépült múzeumaként is jegyzett Szombathelyi Képtárról. Most egy szélesebb összképet mutatunk a nyugati, határmenti város kulturális közegéről. 

Az utóbbi években Szombathely nevével a hazai művészeti szaksajtóban jószerivel^[2] csak Pados Gábor galéristával, műgyűjtővel készült interjúk kapcsán lehetett találkozni (például az artportal 2018-as, kétrészes portréjában - Úgy látszik, padlót kell fogni ahhoz, hogy valami új kezdődhessen; vagy az Artmagazin legutóbbi, az Art Market idején, az acb stand kapcsán készült interjújában). Ennek oka kettős. Egyrészt az elmúlt tíz évben jelentősen megfogyatkoztak azok az intézményi szereplők, helyszínek, amelyek kortárs - vizuális - művészettel foglalkoztak vagy mutatták be azt. Másrészt a megmaradt, gyakorlatilag monopol helyzetben lévő kiállítótér, a megyei múzeumi rendszer alá tagozódó Képtár pedig erősen erőforráshiányos működési körülmények között csipkerózsika álomba szenderült, nem igazán tudott a hazai vagy nemzetközi művészeti intézményrendszerhez kapcsolódni - bármennyire is kézenfekvő volna a szlovén, osztrák partnerek közelsége. E fenti két okról alább bővebben, zárásként pedig arról: milyen remények, ígéretekkel karöltött lehetőségek vannak kilátásban a városban.

Együtt mozdulunk - 6. Textiltriennálé a Szombathelyi Képtárban

2018.06.30. - 11:00 | Rozán Eszter

6. alkalommal nyílt textiltriennálé a Szombathelyi Képtárban. Az idei évben az elmozdulás hívószóra küldték el alkotásaikat a művészek. A földszinten kamarakiállítás tekinthető meg A textil szombathelyi útja 1970-2018 címmel.

 

 

Megújuló váz

Ahogy erről 2013-ban is megemlékeztünk, a megyei múzeumi intézményi átalakítások nyomán a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum alá került hét tagintézmény: a régészeti, történeti, természettudományos profilon át a szabadtéri skanzenen keresztül a képzőművészeti közgyűjteményig. A megyei szinten koncentrálódó, korábbi függetlenségüket elvesztő intézmények fenntartása pedig a Szombathelyi Önkormányzatra maradt. Így nagyobb fejlesztések csak lehívott uniós és kormányzati forrásokból lehetségesek. De, ahogy arról a Nyugat.hu hírportál is beszámolt az önkormányzati választások után: azokon a megyeszékhelyeken (...) ahol nem fideszes polgármestert választottak a helyiek, a Kubinyi-programban kért támogatásnak csak a töredékét kapták.^[3] Maga a - jelenleg felújítás alatt lévő - Szombathelyi Képtár pedig a Modern Városok kormányzati program keretében kaphat új homlokzati burkolatot, illetve a födém szerkezeti fejlesztése, a kiállítóterek világítási rendszere és a padlóburkolatának cseréje is folyamatban van.

Vagyis olyan fejlesztésről van szó, amely az állagmegőrzésre koncentrál. Az utóbbi években köztudomású volt, hogy az épület nagyobb esőzések esetén beázott, és az időszaki kiállítások műtárgyai mellett az ismerős vízgyűjtő vödrök is megjelentek - tehát nem a múzeumi bemutatási és interpretációs lehetőségek, szakmai eszközök palettáját bővítő beruházásról beszélhetünk. Ezzel nincs is baj. Egyrészt a felújítás az alapműködéshez megkerülhetetlen, illetve időszerű is egy három és fél évtizede működő intézmény esetében. A számunkra most izgalmasabb, hogy a fejlesztés pénzügyi keretei ilyenkor azt is meghatározzák, hogy az intézményi stratégia, tervezés a jövőben meddig nyúlhat majd (csak egy példa: nem klimatizált múzeumi terekben a komolyabb, nemzetközi anyagok fogadása nem lesz lehetséges).^[4] Minden esetre a helyi vizuális kultúrára fogékony közvélemény kíváncsian várja, hogy a szerkezeti, fizikai megújulást követően, vajon várható-e a tartalom, a koncepció szintjén is megvalósuló megújulás a nehéz működési körülmények miatt hibernációban töltött évek után. A Képtár várhatóan 2021 nyarán, a következő Textilművészeti Triennáléval nyitja felfrissült tereit.

Több mint 1,4 milliárd forintból újul meg a Szombathelyi Képtár

2019.10.13. - 19:00 | vaskarika.hu / MTI - Fotó: Büki László 'Harlequin'

A felújítás során megvalósul az épület tető- és homlokzati szigetelése, nyílászárók cseréje, közvetlen környezetének rendezése. Megújul a második emeleti kiállítóterem és kialakításra kerül egy múzeum shop.

 

Képtár belülről

A következőkben egy szemvillanás erejéig szeretnék kitérni az elmúlt évek szakmai programjára is. Ahogy utaltam rá, a hazai szaksajtó ritkán tudósít az országos gyűjtőkörű múzeum regionális programjáról, pár kivételtől eltekintve.^[5] Az első ilyen pillantás Szyksznian Wanda tervezőgrafikai és autonóm munkáit felvonultató életmű kiállítására esett, amelyet helyi viszonylatban ugyan nagyobb érdeklődés övezett, a tereket bejárva mégis hiányérzet maradt a látogatóban. Ugyanis a Kádár-korszak populáris kultúráját plakátjaival, borítóterveivel meghatározó művész történeti nézőpontú - az időbeli távolság révén adódó kritikai - elemzése elmaradt ezen a kiállításon, inkább a meg nem emésztett, instant felsorolás érzése maradt utána.

Szyksznian Wanda életművében alámerülve csak zseniális alkotásokat találhatunk, és a végén már nem is akarjuk elhagyni a képtárat

2018.03.15. - 12:45 | NagyRobert - Fotók: Varga András

Egy sokoldalú művész 50 éves alkotói pályának összefoglalója ez, ahol a plakátok, a lemezborítók, a grafikák, az illusztrációk és a digitális képalkotás is jól megfér egymás mellett. A végeredmény pedig egy kissé pszichedelikus világ, amely magával ragad, függővé tesz. A kiállítás megnyitóján Szörényi Levente kapott ajándékot a művésznőtől, méghozzá egy új Illés-lemezborítót.

 

A másik ilyen pillantás a felújítás előtt fél évig látható gyűjteményi anyagból rendezett kiállítást vette célba (kurátorok Cebula Anna, Dr. Gálig Zoltán), illetve a rendezés egy neuralgikus pontját, amelyet a helyi szakma csak informálisan vitatott meg. A rövid időre újragondolt állandó kiállítás^[6] vegyesen alkalmazta a tematikus, műfaji és kronologikus bemutatásmódot, egészen a 2000 utáni munkákig jutva az elbeszélésben, és egyben bizonyítva, hogy milyen értékes alkotások képezik a Képtár gyűjteményét. Az előbb említett neuralgikus pont Benczúr Emese Ma sem voltam strandon (1994) és Konkoly Gyula - 2015-ös Kurátornők kiállítása után vásárolt, erősen szexista felhangú tengerparti zsánerképének^[7] egymás mellé helyezése pusztán formalista (a törölköző mintája) és egyszerűsítő tematikai (strand) alapon, amelyet vagy provokatív, verbálisan ki nem bontott kurátori gesztusként vagy a korszak, az életművek komoly félreértéseként tudok értelmezni.

Strandmitológia - Konkoly Gyula Kurátornők című tárlata a Képtárban

2015.05.04. - 21:00 | Bartkó Péter Szilveszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'

A Szombathelyi Képtár újabban nagy teret elfoglaló textiltárlatai közé másfél héttel ezelőtt beszőtte magát Konkoly Gyula festőművész Kurátornők című kiállítása. Konkoly, a kortárs képzőművészet nagy mesterségbeli tudású alkotója az utóbbi évek terméséből összeválogatott figurális képekkel érkezett Szombathelyre. Tárlata június 7-ig látogatható.

 

 
Mi tűnt el, mi hiányzik

Ez utóbbi jelenség kapcsán, több ízben belefutottam, hogy szakmai szereplők (művészek, elméleti emberek) egymás közt kritikával illették a kurátori koncepció ezen részét, ugyanakkor érdekes, hogy miért nem jutottak el a nyilvános - egyéni vagy akár közös - állásfoglalásig vagy szakmai diskurzus kezdeményezéséig (írom ezt egyben magamnak célzott számonkérésként is). Mint ahogy W. Horváth Tibor tette a 2016-os Szent Márton emlékév kapcsán rendezett kiállítás egyik, szakmailag erősen megkérdőjelezhető műtárgya^[8] kapcsán.

A bevezetőben utaltam arra, hogyan fogyatkoztak meg a művészeti intézményrendszer építő téglái: annak közepes léptékű vagy kisebb, esetleg underground szereplői, helyei mára jószerivel teljesen eltűntek. Ez egyrészt azért fájó, mert a városban akár egy évtizeddel korábban is több, kisebb non-profit galéria működött - és itt nem csak a legendás Irokéz Galériára^[9] (2004-2011/2015) gondolhatunk.

A hiány megtestesülése - BOOMERANG - Kortárs művészeti kiállítás az Irokéz Galériában

2015.05.15. - 15:50 | Bartkó Péter Szilveszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Az OFF-Biennále részeként még látogatható a szombathelyi és Vas megyei kötődésű, de zömmel Budapesten élő alkotóművészek csoportos kiállítása a BOOMERANG. Az OFF régóta nem látott horderejű művészeti önszerveződés, amely kitérve a hazai intézményes kultúrpolitika szorítása elől számos alkotóművészt és művészeti eseményt fog ernyője alá. Ehhez kapcsolódva hosszú idő után az egyik legzajosabb képzőművészeti történés Szombathelyen a BOOMERANG, amelynek jelentőségét fokozza az is, hogy a tárlat kedvéért, május 24-ig, újra kinyitott a kultikus Irokéz Galéria.

Akár a kilencvenes évek közepétől aktív, kezdetben művészek önszerveződő eseményeként jegyzett, nemzetközi networkkel rendelkező Bloomsday-re és ennek időszakos vagy év közben is aktív tereire - nem beszélve a Bloomsdayek a helyi elektronikus zenei közegbe való beágyazottságáról (pl. kezdetben az Anima Sound System koncertek visszatérő elemei voltak a június 16-i eseményeknek). Akár az olyan kezdeményezésekre, mint a Szántó István képzőművészhez köthető, rövid életű Oktogon Galéria^[10]. Közepes léptékű, intézményi hídként is szolgáló, mára megszűnt vagy inaktív állapotba került kiállítóterek voltak például a Művészetek Háza pincegalériája vagy a Vas Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) Médium Galériája. Én ez utóbbiban találkoztam például először - a középiskolát már épp magam mögött hagyva - Kis Róka Csaba munkáival, egy Baki Orsolya által rendezett kiállításon még 2009-ben, amely egy művház galériateréhez képest elég friss szemléletről tanúskodott.

Morbid klasszicizmus - Kis Róka Csaba kiállítása a Médium Galériában

2009.11.22. - 18:00 | vaskarika.hu - Fotók: Dart - Videó: Kovács Gergely

A "Tettek mezeje' címmel nyílt meg Kis Róka Csaba kiállítása november 20-án, az MMIK Médium Galériájában. Művei sajátos vizuális látásmódot tükrüznek, amiknek köszönhetően képein a jelentés legalább 180 fokos fordulatot vesz akkor, amikor a befogadó számára a formák klasszicitásban gyökerező artikulációja ellentmondásba kerül a tematika által indukált koreográfiával. Néhol giccsbe hajlóan megkent „árkádiai" tájképeinek előterébe ágyazza bestiáriumának keverék, mutáns lényeit, mániákusan ismételt szakállas férfialakjait, amiket különböző gyomorforgató pozitúrákba állít be, vagy végez ki éppen.

A terek hiányából fakadóan a helyi kulturális élet szereplői ritkán találkoznak egymással. Vagyis kevés a megnyitó, a szakmai esemény - ezek egy része is a helyi művészeti oktatás tereiben^[11] történik, csakhogy ezek funkciójuknál, zártabb közegüknél fogva nem képesek pótolni a nagyobb, a régióban élők számára nyitottabb hozzáférést biztosító helyeket. Ezért nehezebben alakulhat ki szakmai párbeszéd a színtér szereplői között, legyen szó akár művészről, kulturális munkásról, kritikusról, intézményvezetőről, szakpolitikusról, kulturális tevékenységet végző civilről, vagy művészeti hallgató diákokról. Pár aktivitást azért mégis feljegyezhetünk. Ilyen például a Jordán Tamás által vezetett Weöres Sándor Színház agora mottóval működő aula-kiállítótere, Oroszy Csaba képzőművész és Kaczmarski Ágnes médiaművész programjával, meghívásos tárlatokkal. Ilyen az önszerveződő Westwerk Művészeti Alkotóműhely és Kulturális Egyesület public art akciói és az általuk szervezett szimpóziumok, illetve az underground vonalhoz kapcsolódó SZAVASZ audiovizuális eseménysorozat (ez utóbbi három kiadást élt meg).

Kortárs művészeti játszótér lett a Csónakázótó - A Westwerk csoportos kiállítása

2016.09.25. - 15:00 | vaskarika.hu - Fotók: Dart, Bakucz András

A Csónakázótó új hídjánál nyílt meg a kortárs alkotókat tömörítő Westwerk Művészeti Alkotóműhely Open Art című tárlata, melyet Készman József művészettörténész ajánlott az érdeklődők figyelmébe. Alkotók: Baki Orsolya, Bakucz András, Dénes Nóra, Egri Balázs, Farkas Imre, Kassai Ferenc, Pálfi Gyöngyvér, Söptei Eszter, Szántó István, Tóth Péter.

A cikk itt folytatódik...