A hazai művészeti, művészetközvetítési területen bevett gyakorlat szerint a hallgatók egy év alatt, konzultációval kísérve jutnak el egy egyéni, általuk választott téma, tetszőleges technikai, mediális feldolgozásáig. Látszólag nagy a döntési szabadság, azonban az alkotások létrehozásának konkrét, praktikusan vett apropója mégis az, hogy az utolsó, még hiányzó krediteket megszerezzék.

Ezt továbbgondolva, egy közös csoportos kiállítás, mint amilyen a diplomamunkák prezentálásának helyzete, sem az végzős osztály közösségén belül érvek és ellenérvek mentén megszavazott témák, alkotói ötletek mentén alakul. Egyfajta muszáj-helyzet, ahol mindenki próbál a legjobb tudása szerint szerepelni.

Tanszék diplomakiállításai az elmúlt években jellemzően a Szombathelyi Képtár egyik emeleti galériatere adott helyet. Az idei év ebből a szempontból is kivételesnek bizonyult, ugyanis az intézmény egy nagyléptékű felújítás miatt 2021 nyaráig zárva tart. Így a hallgatók a munkáik léptékének, kiterjedésének tervezésekor is bizonytalanabb „talajon" jártak mint a korábbi évfolyamok. Az alternatív galériatér keresése mellett, majd ahelyett végül a járványügyi helyzet felülírta a diplomakiállítás szokásos menetrendjét és annak fizikai térhez kapcsolódó karakterét. De a nyilvános bemutatkozási kötelezettség, mint olyan megmaradt.

Így nem meglepő módon, mint oly sok más, oktatással vagy épp a kultúrafogyasztással, szociális érintkezéssel kapcsolatos tevékenység, a diplomakiállítás is a digitális térbe költözött. A virtuális bemutatkozás és az iskolai műhelyek bezárása viszont új, szintén kötöttpályás alkotói döntések elé állították a művészhallgatókat.

- Milyen újratervezni a hónapok alatt kidolgozott alkotói koncepciót?
- Milyen otthoni körülmények közt, adott esetben talált anyagokból létrehozni a munkákat?
- Mennyire alakítja a végeredmény az a tény, hogy a mű végül virtuálisan lesz először bemutatva?
- Elsőbbséget élveznek azok, akik alkotásukat eredendően is digitális technikával készültették azokhoz képest, akiknek át kellett dolgozniuk azt, hogy végül a műről készült reprodukciójuk legyen látható?
- Ezek a kényszerű váltások, változtatások mennyire bizonyulnak kreatív terepnek, mennyiben jelentettek inspirációt az alkotóknak?
- Egyáltalán, mi a mű eredeti médiuma? Mekkora lenne az ideális mérete, ha a digitális tervezés nem gördít anyagi akadályt a virtuális bemutatás elé?
- Vajon mást jelent a kiállítótér fehér faláról a képernyőnkre átköltöző mű? És ha igen, hogy módosul a jelentése?
- Hányak jönnek el majd a „megnyitóra" az online közvetítések túlkínálatában? És kik lesznek ők vagyis ti?

Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatták a 2020-as diplomakiállítás résztvevőit. Míg nem a végzős osztály meg nem fogalmazta, hogy maga a korlátozottság állapota az a közös nevező, amely a műveket stilisztikai, témabeli, világnézeti, stb másságuk ellenére - s egyúttal őket is mint alkotókat - összekapcsolja. A művészeket körülvevő társadalmi kontextus - gazdasági, szociokulturális közeg, ezek személyes feldolgozása - természetesen mindig kihat a művek keletkezési körülményeire, de sokszor a bemutatás, így a kiállítás során ezek a háttérből ható tényezők láthatatlanok maradnak. Ez a mostani szokásosnál erősebb szükséghelyzet azonban, magát a kényszert és az abból való kilépést tette a bemutatkozó kiállítás közös keretévé. Az így születő diplomamunkák sora, együttese pedig azt példázhatja nekünk nézőknek, hogy mennyire sokféle hozzáállás, alkotói magatartásmód lehetséges ezek közt a keretek között: a majdnem teljes passzivitástól a gyorsan adaptálódó hozzáálláson keresztül az új inspirációt kapó, helyzetre reflektáló munkáig.

Megnyitó: 2020. május 29. (péntek) 17.00 / online közvetítéssel

A kiállítást Dr. BORDÁCS Andrea, esztéta, az ELTE SEK Vizuális Művészeti Tanszék vezetője nyitja meg.

További információk ITT!

A kiállítók: Baksa Dávid, Bánhegyi Beatrix, Berta Kiara, Enzsöl Vivien, Krajnyák Helga, Mátyás Zsófia, Nyerges Kincső, Péntek Eszter, Péter Kriszti, Reiber Nikolett, Pospischil Mercédesz, Tanai Nikolett, Tóth Tifani

A kiállítást rendezte: Salamon Júlia
A virtuális teret létrehozta és berendezte: Budai Bálint, volt hallgató

/fotóink illusztrációk/