Ezt a hangot ismerem! – szinkronszínészek a Weöres Sándor Színházban

2010.02.10. - 15:50 | Rozán Eszter - Fotók: Mészáros Zsolt (wssz.hu)

Ezt a hangot ismerem! – szinkronszínészek a Weöres Sándor Színházban

Filmet nézni mindannyian szeretünk. Sokszor órákon át ülünk a képernyő előtt, kedvenc sorozatunkat figyelve. Egy-egy ismerős hang hallatán örömmel konstatáljuk, hogy már találkoztunk vele egy másik filmben is. De vajon ki áll a hang mögött? Hogyan készül egy-egy új felvétel? A szinkronizálás rejtelmeivel ismerkedhettek a nézők a Weöres Sándor Színház színpadán, az ideiglenesen felállított stúdióban.

HIRDETÉS

Mi kell egy sikeres szinkronizáláshoz? Szükség van egy jó szövegkönyvre, egy hangmérnökre, egy szinkronrendezőre, és ami a legfontosabb, szinkronszínészekre. Vidám hangulatban, telt ház előtt, pótszékekkel kiegészítve zajlott a Weöres Sándor Színház bemutatója. Jordán Tamás kedves barátait, színésztársait hívta meg az alkalomra, hogy beavatást nyerjünk a szinkronkészítés titkaiba. A színházigazgató elmondta, hogy amióta Szombathelyen lakik, legjobban a régi barátai hiányoznak, ezért ez az előadás egy nagyszerű lehetőség arra is, hogy újra együtt dolgozhassanak. Az est folyamán találkozhattunk Spilák Klárával, aki rengeteg külföldi színésznek kölcsönözte a hangját, többek között ő a Szex és New York Carrie-je is. Itt volt Csankó Zoltán, aki például a CSI: New York-i helyszínelők nyomozójának adta a hangját. Ki ne ismerné Hollósy Frigyest, aki egyik kedvenc városának tartja Szombathelyt, hiszen sosem hiányzik a Savaria Karneválról. Játszik a Tűzvonalban is, és a Csengetett, Mylordban a komornyiknak kölcsönzi hangját. Ha már Tűzvonalban, akkor Stohl András. A nagyszerű színész szinkronizálta például a Gyűrűk urában Trufát. Németh Juditot pedig nemcsak filmekből ismerjük, hanem ő a Magyar Televízió promóciós hangja.

Miért kellett a Forrest Gump-ot kétszer szinkronizálni?

Ahogy a technika fejlődött, úgy a szinkronizálás is jelentős változáson ment át az utóbbi időben. Kezdetben az összes szereplő jelen volt a felvételeken, az eredeti szöveget háttérhangként hallották. Ma már külön-külön, fejhallgatóval történik minden. A vendégek megosztották velünk élvezetesebb emlékeiket, megtudhattuk például, hogy Jordán Tamás miért nem vállal szinkronszerepeket. Az első felvételénél ugyanis, amikor csak egyetlen mondatot kellett volna elmondania, vagy korábban lépett be, vagy rosszkor mondta el, lényeg, hogy nem sikerült igazán a megfelelő időben belépnie. Hollósy Frigyesnek sem sikerült igazán az első felvétele. A stúdiómunkában gyakorlatlan lévén nem tudta, hogy úgy működik a dolog, hogy először meghallgatják az eredeti szöveget, majd a következő lejátszáskor már mondania kell a szerepét. Ezért aztán, amikor rá került a sor, csak hallgatott. A két színész mindezt úgy adta elő, hogy közben a közönség a hasát fogta a nevetéstől.

Csankó Zoltán számára nem úgy alakult ez az este, ahogy eredetileg eltervezte, ugyanis rekedten érkezett, ezért aztán szövegének egy részét Stohl Andrásnak kellett átadnia. Ez azonban nem szegte kedvét, teljes bevetéssel vett részt a műsorban. Hatalmas aktatáskával érkezett, és kijelentette, ő nem Vámos Miklóst akar játszani, csupán a gyógyszereit hozta el. Spilák Klára mesélt nekünk a véletlenek egybeeséséről. Amikor gyermeket várt, éppen egy terhes nőt kellett szinkronizálnia, és bizony jócskán megrettent a szülési jelenettől. Megtudhattuk azt is, hogy a Forrest Gump-ot miért kellett kétszer szinkronizálni. A hollywoodi filmeket ugyanis hiába szinkronizálják Magyarországon, az eredeti hang-effektekkel Amerikában keverik össze, és ha valamelyik szereplő hangját nem találják megfelelőnek, akkor visszaküldik.

Szinkronszerepek - celluxszal a „c" betűk ellen, és a kéjesen nyögő spanyol prosti

A szinkronszínész is csak ember, aki hasonló egészségügyi problémákkal küzd, mint bármelyikünk, tudtuk meg Németh Judit beszámolójából, aki szájműtétje miatt a „c" betűket nem tudta rendesen kiejteni. Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott, felfigyelt arra, hogy mennyi „c" betűs szóval találkozik. Mivel a munkáját továbbra is végeznie kellett, celluxszal pótolta a foga között tátongó űrt. A színésznő pikáns történetet is megosztott a hallgatósággal, elmesélte, hogyan szinkronizált egy spanyol prostituáltat. Igaz, hogy egyedül, fejhallgatóval vették fel a jelenetet, és nem tudta, ki lesz a partner szinkronhangja, mégis szégyellte magát a kéjesen nyögő jelenetnél. Nem sokkal az esemény után, autójával meg kellett állnia a piros lámpánál. A mellette lévő autóból Kautzky Armand kiáltott át hozzá: - Jó voltál, bébi. Ekkor tudta meg, hogy a férfit Kautzky szinkronizálta.

Akacs Mihály utca a New Yorki-i helyszínelőkben

A színészek a gyakorlatban is bemutatták, hogyan zajlik egy felvétel. Elsőként a Szex és New York című filmet szinkronizálták újra Spilák Klára és Stohl András tolmácsolásában. Eredetileg Csankó Zoltán játssza Berger hangját, de rekedtsége miatt Stohl András helyettesítette. Nyomonkövethettük lépéről lépésre, hogyan illesztik a szöveget a szájmozgáshoz, hogyan kell kiszámolni, hogy a magyar szótagszám egyezzen az angollal. A felvétel rengeteg munkát igényel, többszöri leállással, újrakezdéssel. A szinkronrendező - a mi esetünkben Juhász Anna - segítségével kel életre a film egy másik nyelven. Nem hiányozhatott a Tűzvonalban sem. Kálmán bának azonban az újraszinkronizálás után most az volt a legfőbb vágya, hogy ő is Szombathelyre mehessen a Weöres Sándor Színházba. Sajátos szinkronját láthattuk a CSI: New York-i helyszínelőknek, melyben még az Akacs Mihály utca 7. szám alatti ház is szerepelt, mint fontos objektum. A Csengetett, Mylord is sajátos, Weöres Sándor Színházra vonatkozó jelleget kapott a szinkronizálás után. A szinkronszínészek a befejezésben is remekeltek, a Túl a sövényen című mesefilmre találtak ki remek szöveget. A felvétel minőségét Beke Tamás hangmérnök biztosította.

Külön csemegének mutatkozott egy bankigazgatóval készült születésnapi beszélgetés, ami Jordán Tamás átirata után teljesen új értelmezést kapott. Törőcsik Marival is készített egy hasonló interjút. A színházigazgató a második bejátszás előtt megkérte a közönséget, hogy a vetítés közben ne nevessenek túl hangosan, mert nem lehet érteni a szöveget. Mondanom sem kell, ezt a kérését nehezen lehetett teljesíteni.

Jó hangulatban, feltöltődve távoztunk a színházból a kétórás műsor után.

megosztom a twitter-en megosztom a facebook-on megosztom a delicious-on megosztom a startlapon megosztom a google+-on NyomtatásKüldés e-mailbenAz oldal tetejére Forrás: Fotók: Weöres Sándor Színház

Új hozzászólás