Kiindulópontunk Mátraháza. Az üdülőhely 10 km-re észak-északkeletre található Gyöngyös középpontjától, 650-700 méter tengerszint feletti magasságban. Utunk során áthaladunk Mátrafüreden és a Sástó mellett. A hegyek közé érve azonnal megcsap a tiszta magaslati levegő, mely 4-5 fokkal hűvösebb, mint lent. Mátraháza fiatal település, története csupán 1930-ban kezdődik. A Mátra Egylet egy pagodára emlékeztető menedékházat épített ide (innen a név, Mátraháza), mely ma is látható, sokáig szállodaként működött, aztán a későbbiekben még néhány üdülő, hétvégi ház épült, és kialakult egy kisebb turistacentrum. Mátraháza és Kékestető között találjuk Magyarország leghosszabb sílesikló pályáját, mintegy 2 km hosszan, 330 méteres szintkülönbséggel. Síszezonon kívül gyalog is felmehetünk a Kékesre Mátraházáról indulva a sípályán keresztül, s bár egy kicsit húzósnak tűnik, gyönyörű látványban lesz részünk. (Kékes nem tévesztendő össze Kékestetővel, Kékes a hegy neve, Kékestető a hegy területén található település neve.)

Az ország legmagasabb pontját jelölő kő előtt nagy a tolongás, mindenki ott szeretne fotót készíteni, és a kilátóként szolgáló tévétorony is népszerű. A Kékes nemcsak síközpont és turisztikai célpont, hanem klimatikus gyógyhely is, a helyi levegő jótékony hatással van az asztmatikus betegségekre és idegkimerültségre. 1933-ban épült a gyógyszálló, mely akkor a legmodernebbnek számított hazánkban. Az ötvenes években állami tulajdonba került, azóta szanatóriumként működik. 1985. augusztus 20-a óta a legmagasabb pontot egy nemzeti színűre festett kő jelzi. Visszafelé haladva a sárga plusz jelzés mentén egy vasból készült monstrumba botlunk, az egykori síugró sánc torzója rajzolódik ki előttünk. Az 1930-as évektől kezdve a síugrás rendkívül népszerű sportnak számított Magyarországon, ekkor készült ez a sánc is, melyet az 1960-as években korszerűsítettek. A hóhiány nem csupán korunk problémája, a régi időkben is előfordult, hogy veszélybe került egy-egy verseny a kevés hó miatt, ilyenkor a versenyzők és a szurkolók vödrökben, kosarakban hordták a havat, vagy Kékestetőről szállították kamionnal. A sánc magassága 90 m volt, amit állítani is lehetett. 1989-ben rendezték az utolsó bajnokságot, azóta a síugró sánc az enyészeté, a fából készült részek elkorhadtak, a vasat rozsda marja, felmászni rá szigorúan tilos, az alsó lépcsőfokokat le is szedték, nehogy a turisták kísértésbe essenek. Mátraházára érve útba esik a Naphimnusz park, a ferences rend készítette elmélyülés céljából.

A Sástó Magyarország legmagasabban fekvő tava, 507 méter magasan helyezkedik el a tengerszint felett. Eredetileg esővíz által táplált mocsaras tavak borították a környéket, az 1960-as években kitisztították a feltöltődő medreket, és egybenyitották őket, hogy üdülőhelyet alakíthassanak ki. A tóban fürödni nem lehet, viszont kiválóan alkalmas horgászásra és csónakázásra. Igazi élményt jelent felmenni az 50 méteres kilátóra, melyet egy működésképtelenné vált fúrótoronyból alakítottak ki. Kicsit csúszósak a lépcsőfokok, a tetején érezzük a kilengést, egy kisgyerek sírva fakad, mivel nem mer továbbmenni, a kilátás viszont gyönyörű. A tó valamennyire megőrizte mocsaras jellegét, kellemes sétálni körülötte, égerek, nádas, farkasfog veszi körül.

A libegőn folytatjuk utunkat, mely a Sástót köti össze a kalandparkkal. Kipróbáljuk a függőhidat, időnként eléggé bemozdul, áthúzzuk magunkat a tavi tutajon, lecsúszunk a bobon, az óriás hintához nincs elég bátorságunk, a labirintust pedig nem találjuk. A kalandpark után a Benevár romjai következnek. Mátrafüredről a kék plusz jelzésen jutunk el oda. A vár a Kalló- és a Csatorna-patak közt lefutó bércre épült valamikor a XII. század végén, legalábbis az építési rétegben talált III. Béla-pénz erre utal. A vár hosszú ideig a Csobánka család tulajdonában volt, az oklevelekben „castrum Bene" -ként említik. Később, Károly Róbert uralkodása alatt szerepe meglehetősen lecsökkent, és végül a XV. században teljesen elnéptelenedett. Az ásatások során az egykori palota maradványaira, valamint egy ciszternára bukkantak.

Ha Mátrafüreden járunk, akkor nem hagyhatjuk ki a Kozmáry-kilátót. A Dobogó-hegy oldalkúpján találjuk, tengerszint felett 370 méteren. 1900-ban épült, a Kozmáry János üdülőtelep igazgatójáról nevezték el, a sárga háromszög vezet oda, Mátrafüred központjától pár perces sétával elérhető.

Gyöngyösön a Mátra Múzeum kínál felejthetetlen élményt. Az egykori Orczy-kastély épületében helyezték el a várossal és a Mátra-vidékkel kapcsolatos emlékeket, dokumentumokat és a természettudományi részleget. A főépületbe érve egy óriási mamutcsontváz fogadja a látogatókat, melynek kb. 80%-ban eredeti csontokból áll. Az Orczy-kert északi részén 2009-ben nyílt meg a Mátra Múzeum természetrajzi kiállításának és Magyarország második legnagyobb természettudományi gyűjteményének otthonául szolgáló pavilon. A mintegy 1200 négyzetméter alapterületű, háromszintes tárlat középpontjában egy 15 méteres épített kocsánytalan tölgy áll, amely - az élővilág szintezettségét is jelképezve - összeköti a kiállítás emeleteit. Felfelé haladva a gyökérszint, a cserjeszint, végül a lombkoronaszint állat- és növényvilága fogadja és öleli körül a látogatót. Ugyancsak ebben az épületben kapott helyet az Orczyak idején egykor a kertben álló orangerie-t idéző pálmaház. A pálmaházban élő állatok is találhatók, ízeltlábúakat, kétéltűeket és hüllőket befogadó terrárium, valamint édesvízi akvárium, egy talajba süllyesztett kis, halasmedence és egy madárröpde helyezkedik el. A kaméleont nem sikerült megtalálnunk, olyan jól álcázta magát, ám helyette láttunk tengerimalacot (nem a hüllők között).

Az Orczy-kert igazi botanikus kertként működik, különleges fákkal, alattuk a nevüket jelző táblákkal. Egy gyík-teraszt is kialakítottak, sajnos borús volt az idő, amikor ott jártunk, így nem napozott egy sem.

Rengeteg helyen lehet még túrázni, egyetlen cikk nem elég arra, hogy valamennyit felsoroljuk, de hazánk legmagasabb természetes vízesése az Ilona-völgyben nem maradhat ki. Az Ilona-völgyi-vízesést szintén a Mátrában találjuk, Parádfürdőtől körülbelül 5 kilométerre délkeletre. Az Ilona-patak vize 10 méteres magasságból zúg lefelé az Ilona-völgy függőleges sziklafalának V alakú felső hasadékából. A parkolótól mezővel övezett aszfaltos úton indulunk, mely később kövessé válik, a völgybe érve szűkebbé válik az ösvény, párásabb a levegő, a patak sodrásában haladunk a sáros talajon, időnként köves akadályokon kelünk át. A vízesés lenyűgöző látványt nyújt, a bátrabbak a sziklafal tetejére is felmászhatnak, ahonnét a víz alázúdul.

És ha még mindig nem untuk meg a pazar kilátást, akkor látogassunk el hazánk második legmagasabb csúcsára, a Galya-tetőre, és menjünk fel a 960 méter magasan lévő, dupla lépcsőspirálos Péter-hegyese kilátóba! A beléptetés kétszáz forintos érmével működő automatával lehetséges, jó, ha előre elkészítjük, nehogy úgy járjunk, mint néhány turista, akik egymással csereberéltek pénzérméket, hogy bejussanak. A kilátó aljánál lévő turistacentrumban ingyenes váltanak kétszázasokat.

Ha időnk és pénzünk engedi, látogassunk el a Mátrába, érdemes!