Fotó: Kovács Gergely

vorinori: Füstbe ment gőzelem

Gomolygó füstöd kavarog felém,
nézném, de eltűnik, sose lesz enyém.
Nincs cél, nincs út, csak felfelé,
halálod tiéd, de léted a lelkemé.

Már nem látok, nem hagysz, beborítasz,
míg köddé nem válik mindaz, mit adsz.

Félénk felhők kitérnek utadból,
vizedből gőz lesz képzelet-kutadból.
Fel sem foghatlak, máris messze jársz,
de hűs záporként a semmiből rám találsz.

Így leszel valamiből semmi hirtelen,
és így leszek füstöd nélkül egy reggelen nincstelen.