A COVID-járvány idén szinte mindennek, így találkozásunk helyszínének, a Music Hungary konferenciának is alaposan átrajzolta a forgatókönyvét. Milyen válaszok fogalmazódtak meg a könnyűzeneipar jelenlegi helyzetét érintő kérdésekre?

Két oldalról közelíthetjük meg a lehetséges válaszokat. Az egyik a gazdasági aspektus, amelyben az áfacsökkentéstől különböző iparági könnyítésekig széles skálán találunk megoldási kísérleteket. A másik pedig a zeneipari innováció: mihez kezdünk egy olyan helyzettel, amikor nincs élőzene, miközben a magyar könnyűzeneipari bevételek nagy részét eddig az élő koncertezés termelte ki. Az a kérdés, hogyan tudjuk úgy segíteni a szférát, hogy ne csak időszaki megoldást nyújtsunk, hanem válságállóbbá tegyük az egész zeneipart. Látunk már innovatív kezdeményezéseket, ezeket megtolnánk egy picit, erre a Nemzeti Kulturális Alap már előkészített egy százmillió forintos nyílt keretet.

Ez azt is jelenti, hogy a járvány elmúltával is fennmaradó programokban gondolkodnak?

Az előrejelzések szerint világjárványokra a jövőben is számítani kell. Nem lehet elvárni, hogy az állam minden alkalommal segíteni tud majd a nehéz helyzetbe kerülő kulturális szereplőkön. Vagyis hát lehet, de ez szembemegy a szcéna logikájával: senki nem szereti, ha kiszolgáltatott állapotban van huzamosabb ideig.

Olyan újszerű megoldásokat kell alkalmazni, amelyek egy váratlan helyzetben is képesek fenntartani a szcénát.

Például raktárkoncertezés?

A kultúrafogyasztási szokások radikálisan megváltozhatnak a járvány hatására. Azt láttuk a tavasszal, hogy az egyoldalú, dömpingszerű tartalomközvetítés egy hónap után kezdett unalmassá válni a fogyasztók számára. A véleményem szerint a megoldást az interaktivitás jelentheti, ha a közönséget be tudjuk vonni valamilyen formában, részesévé tenni annak a folyamatnak, ami éppen akkor és ott történik. Hiszen erről szól az élő koncertezés is. Ezt az itt és most élményt kellene tudni valahogy újragondolni.

Járvány nélkül sem lett volna épp unalmas éve: a magyar könnyűzeneipar teljes újjáépítésén dolgozik. Kik a partnerei ebben?

Úgy érzékelem, hogy minden zenész, minden zeneipari szereplő érdekelt abban, hogy javítsunk a jelenlegi helyzeten. Minden létező releváns intézménnyel és jogvédő szervezettel egyeztettem, meghallgattam a véleményeket és az a dolgom, hogy a - néhol egészen széttartó - nézeteket integráljam.

A Nemzeti Kulturális Tanácsnak kiküldött ötéves könnyűzeneipari stratégiája útját mennyiben állította meg a vírus?

Teljesen. A gazdaság egészét éppúgy, mint az egyes fogyasztók pénztárcáját, komolyan érintette a világjárvány, emiatt nem is fogadták el eddig a stratégiát. Úgy gondolom, hogy a következő pár hétben a kormány asztalára kerül és kiderül, hogy mekkora forrást tudnak biztosítani rá. Az érdemi munkát ebben az anyagban amúgy is 2021 januárjától terveztük elindítani. Addig egyeztetések, előkészítés szerepelt a cselekvési tervben, az nem kerül pénzbe.

Az egész stratégiának az alapja annak az infrastruktúrának a felállítása, ami segíti majd a munkájukat. Mi a legfontosabb tégla?

A felszínen látszólag jól működő mainstream zeneipar alatti hiányos tehetséggondozás és zenetanulás.

Kodály országában valóban ekkora a baj ezen a téren?

Egy több mint ötvenezres kultúrafogyasztási kutatásból az derült ki, hogy a magyarok jelentős többsége kulturális tartalmat két formában fogyaszt: ez a mozgókép, valamit a könnyűzene.

Ez az a nyelv, művészeti forma, amelyen keresztül a fiatalok a világot értelmezik. Magyarországon ma több mint 100 ezer gyermek tanul hangszeren játszani. Ez komoly- és népi zenét jelent. Könnyűzenét formális oktatási keretek között nem tanulnak többen, mint 300-an. A hangszertanulás jó dolog, ezt szeretnénk tovább erősíteni. Nem ellenpontozni a komolyzenei oktatást, hanem kiegészíteni azt.

Magát a zenetanulást is népszerűsíti, ha a fiatalok könnyűzenét tanulhatnak.

A szolfézst, zenei alapokat mindenképp el kell sajátítani. Ha a jelenleginél jóval több gyereknek tesszük lehetővé, hogy zenélni tanuljon, emeljük a zeneértés szintjét, mentálhigiénés szempontból pedig az önkifejezés eszközét és örömét adjuk a gyerekek kezébe. A zenéhez mindenkinek joga van.

Az interjú itt folytatódik