Korszakolásunkat a háború utáni évek rövid jellemzésével zártam, ahol a BBC Radiophonic hangeffekt műhelyében egy teljesen új, korszakalkotó televíziós darabot hoztak létre, Doctor Who címmel, zenés darabként. A XX. Század első felében már számos hangszer létezik, mely elektronikus úton állít elő hangokat, az 1945 előtti törekvések túlnyomórészt a már létező hangok elektronikus manipulációjára épülnek, irányulnak. A második világháború elején a német BASF cég kifejleszti a műanyag-jellegű (előbb acetát, majd mylar) mágneses szalagot.

A kazetta

De talán érdekes példa lehet még, a Dj. Szakma elődjét jelentő 1945-ös megoldás, amikor az első Dj-k a tengerentúl harcban álló csapatokat szórakoztatják költséghatékony megoldással, amit természetesen a hadsereg vezetői találtak ki. Így jóval olcsóbb, és kockázatmentesebb, X zenekart sem kell elszállítani és az őket helyettesítő lemezjátszók és hangerősítő berendezések segítségével hatalmas termekben, mondjuk a necces Glenn Miller és Benny Goodman nyekergő felvételeit játsszák a megfáradt bajtársaknak.

1947: Bell laboratóriumában Willam Shockley és társai bemutatják új találmányukat, az erősítő/erősítéstechnikát forradalmasító tranzisztort. Igazából 1949. év az, ami szakirodalmi szempontból nézve is rendkívüli jelentőségű, hiszen a Werner testvérek ekkor teszik közzé az Elektronikus Hangképzést jelentő Elektronikus zene és a Szintetikus Beszéd című munkájukat. (Halkan leírom a T. Olvasónak, aki remélem már sejti, hogy korát megelőzve már egy közismert honfitársunk, akit úgy hívnak Kempelen Farkas, letett az asztalra egy beszélő/távírógépet, ha minden igaz.) Azért fontos ez a dátum, mivel ekkortájt valószínűleg ő használja a világon elsőként az „elektronikus zene" fogalmát. De talán még az amerikai szempontból, a második világháború kirobbanását jelentő Pearl Harbour.-i merényletek előtti időszak is rendelkezik némi érdekességgel, amikor az amerikaiak számára nagy port kavart, az óriási és tényleges félelmet keltő Orson Welles éterbe került rádiós hangjátéka a Világok harca, ami szintén történelmi jelentőségű lehet a hang és a zene fúziója kapcsán.

Hazai viszonyok, hiányos ismeretek:

Bár jóllehet, a harmincas évek alapozzák meg a ma ismert, alapvető elektronikus hangszerek elődeinek zömét a korszak végéig, mégis mintha ezen alapok csak megerősítést nyernének azzal kapcsolatban, hogy anno az erről szóló lexikális ismereteinket talán szándékosan korlátozta volna valaki vagy valami a hazai égtájon. Ha diszkréten definiálnom kéne, hogy ki vagy mi lehet ez a valami, akkor csak egy szóval illusztrálnám: vasfüggöny. Egy rövid ideig elrugaszkodva a negyvenes évektől- erre majd a későbbiekben is visszatérek bővebben - kishazánkban úgy a 70.-es évek végén, a nyolcvanas évek közepén, mikor még javában dúlt a hanyatlani látszó szocializmus, a fiatalok zöme a rock, és a posztpunk titkos világába menekülve a rendszer elől valami új megoldási formát kerestek. Mivel a rendszer egészen addig idegenkedett minden nyugatról érkező zenei műfajtól, ezért mindenkit vagy imperialistának vagy kapitalistának bélyegeztek meg és eme szörnyű örökségüket itt hagyva ellentéteket hozott létre a két zenei műfajt kedvelő tábor között: a rock és a mai modern pop, elektronikus zenét kedvelők között. A tudatlanság áldásos, ráfoghatnák talán erre is, de ennek nagyon kevés köze van ehhez. Irány vissza a negyvenes évekhez.

A korszakolás folytatását már „csak" technikai újításokkal, érdekességekkel folytatom.

1954: Edgard Varesé elektronikus és akusztikus hangszerekre írt darabja, a Deserts a kor elő széles körben ünnepelt elektronikus zenei műve.

1955: Harry Olson és Herbert Belar, az RCA melósai megalkotják az Olson-Belas Hangszintetizátort. Működési elve: a különböző hangszíneket a fűrészfogjelek szűrésével állítja elő. A kísérletező szerző használója (x. vagy y.) a szintetizátort egy írógép-billentyűzetre emlékeztető klaviatúrán, a bináris kódú (1001, nem jelre épülő kód) utasítások negyvencsatornás lyukszalagon történő rögzítésével programozza. Ugyanebben az évben kerül sor Louis és Bebe Barron zenei kíséretére is filmekhez,- a szó valódi értelmében vett filmzenére - ami konkrétan alkalmaz elektronikus zenei technikát filmcélokra.

1955-56: Jamaicában egyre növekszik a dzsessz és az R & B közkedveltsége. A jamaicai sound systemeket a zenék népszerűsítésére használják. A teherautókra felpakolt behemót hangerősítő berendezések és lemezjátszók a szavannáktól a hegytetőkig járják az országot és mutatják be a legfrissebb felvételeket. A 45-ös lemezek beszerzése az amerikai kapcsolatokkal rendelkezők bátorsága és az ott élő lemezbolti Dj-k segítségén múlik. A Ska meghódítja Jamaicát, így robbanásszerűen megnőtt a sound systemek népszerűsége.

"szakállas" Sound System

1958: David Sevliee az emberi hang duplasebességű visszajátszásával megalkotja a Chipmunks figurákat/ effektet.

1958-59: Jack Kilby és Bob Noyce egymástól függetlenül állnak elő a különböző komponensek egyetlen szilíciumlapon való egyesítésre-az IC (azaz az integrált áramkör) ötletével.

1960: A Mellotron megszületése:

Az első Mellotron hangszerek Angliában készültek, a hatvanas évek közepén. Előfutáruk egy, az Egyesült Államokban gyártott kezdetleges, hangszalagot lejátszó billentyűs hangszer volt. Voltaképp olyan hangszerről beszélhetünk, amely előzetesen felvett mintákat használ a hangzás előállítására. Így tehát, a Mellotron-t tekinthetjük egy kezdetleges samplernek is, amelyben a hangminták még nem digitálisak, hanem szalagra vannak rögzítve. A klaviatúra minden egyes hangjához tartozik egy, a szalagon előzetesen rögzített minta. Bár gondolom, a rutinos szintetizátor felhasználókban felmerülhet egy jogos kérdés, hogy miként volt képes egy ilyen szalag, több tucat hangszín, hangminta tárolására - mint napjainkban, ahol ma már alap a hangszínek, minták tárolása, az „A" és „B" Bank tároló) ? A válaszom: A különböző hangsávokon többféle hangszer, akár vonósok vagy fuvola hangját is tárolhatták. A Mellotron billentyűsök, eme hangszerek egyedisége mellett, sajnos felfedhető volt a fogyatékosságuk is, hiszen maga a hangszer sajnos megbízhatatlanul gyenge hangolású volt.

A Mellotron

Akik játszottak rajta:

A Beatles 1966-ban, a „Strawberry Fields Forever" című nóta felvételekor. A The Moody Blues klasszikusa, a „Night in White Satin" is a Mellotron jellegzetes hangját idézi. Bee Gees , Rolling Stones, David Bowie, stb....

A hatvanas évekre a zenére az esztétikai szembenállás volt erősen jellemző, ahol a hagyományos hangszereket és a zenekari zenét kultiválók között először lép fel olyan konfliktus, ami az elektronikus zene ellen irányul.

1963: Dr. Robert Moog feszültségszabályozott interfészt fejleszt ki a szintetizátorok számára.(A találmány egyenesen vezet a MiniMoog, az első, Moog tervei szerint készülő és az 1970-ben kereskedelmi forgalomba kerülő analóg szintetizátor későbbi nagy sikeréhez.)

a MiniMoog szintetizátor

A hatvanas évek Amerikájában is történnek ugyan érdekes, de nem túl érdekfeszítő dolgok, például olyanok, mint a brooklyn-i származású Dj, egy bizonyos Francis Grasso technikai ötlete. Ő volt az, aki elsőként szakítva a „pofázó lemezlovas" kategóriájával, a két szám között mikrofont ragadó kvázi konferanszié gyakorlattal, beszéd helyett inkább összekeveri a felvételeket. Technikája megegyezik a ma is használatos „slip-cueing" technikával, melynek lényege, hogy a lemezjátszó fémtányérján, a hagyományos gumi bak helyett, egy filckorongot (slipet) helyeznek el, elkerülve így a kézzel megállított lemez mechanikai sérülését, ill. a karcolódást is, és egy adott pillanatban elengedett lemez (természetesen tempóra helyezve) azonnal felveszi a tányér sebességét, megkönnyítve a két felvétel szinkronba állítását. A történet eléggé necces részlete, hogy eme friss technikai trükkjét egy meleg klub egyetlen heteroszexuális rezidens Dj.-jeként mutatta be a nagyérdeműnek.

1966: Jamaicában a rock steady helyét átveszi a Reggae és a Dub, olyan nevekkel, mint Lee „Scratch" Perry és King Tubby, akik többsávos stúdiókban kezdenek dolgozni, lefektetve így a remix-kultúra alapjait. A sound systemek további sikereit szorgalmazza, hogy „Dub-Plate" lemezeket vágnak, hoznak létre, ami tulajdonképp vokál vagy „vonósok" nélküli zenei alap új verziója.

Lee "Scratch" Perry

1960-as évek Magyarország:

Ezen időszak végén válik legendává az UZ (Új Zenei Stúdió), ahol többek között Jeney Zoltán, ifj. Kurtág György, Vidovszky László kísérleti elektronikus darabjai készülnek. Az akkori kísérletező, tehetséges fiatalemberek közül felbukkan még Decsényi János és Dubrovai László neve is. A többi pedig már velünk élő történelem. Lenne még mit írni erről, de nem akarom bőrére ereszteni a dolgokat. Lehet, van olyan „orvos" vagy más nevén megnevezve a dolgokat, olyan szakértő-irodalmár, aki mindent kivesézve leírna, de úgy érzem nekem itt most nem ez a tisztem, hiszen jómagam nem kioktatni, csak elmesélni szeretnék! Arról nem is beszélve, hogy a túl sok száraz infó csak elveszi a kedvet a dolgok további megismerésétől. Inkább nézzetek meg egy videót a MiniMoog működéséről. Jó szórakozást!