A COVID-19 járvány miatt a tavalyi évhez hasonlóan az idén is online formában került sor az EULAR éves kongresszusára. Az EULAR PARE (az EULAR betegszervezeteket tömörítő szervezete) érdekes programokat kínált a szekciójában résztvevők számára. Az egyik szekcióülésen a reumatológiai betegségekkel való megküzdéssel foglalkoztak, egy másikon a járvány okozta kihívások a betegek és a betegszervezetek életében került a középpontba. Előadások hangzottak el a reumatológiai betegségben szenvedők munkavállalási lehetőségeiről a járvány időszakában, a betegek részvételéről az egészségügyi döntéshozatalban, a mítoszokról és tabukról a szexuális élettel kapcsolatban, újdonságokról a vasculitis és a fibromyalgia kezelésében. Szó volt arról is, hogy hogyan menedzseljük a különböző elvárásokat a kezelések eredményességével kapcsolatban, illetve arról, hogy hogyan tudunk tagokat és önkénteseket megnyerni a szervezetünk számára.

Dr. Szekanecz Zoltán reumatológus, az EULAR újonnan megválasztott alelnöke Mit kell tudni a frissen diagnosztizált betegnek a betegségről, a rizikófaktorokról és a társbetegségekről címmel tartott mindnyájunk számára hasznos és érdekes előadást.

Az utóbbi évtizedekben a reumatológiai betegségek kezelésében jelentős változások történtek, melyek középpontjában a gyógyítás, a megelőzés, a remisszió, a funkciók fenntartása, a munkaképesség megőrzése, az életminőség, illetve az előrejelzés-kimenetel állnak.

Renoir, a híres impresszionista festőművész rheumatoid artritiszben (RA) szenvedett, komoly fájdalmakkal és mozgáskorlátozottsággal küzdött. Az ő idejében még nem léteztek modern kezelési módszerek, mégis remek alkotásokat hozott létre. Ma már sokkal könnyebb a betegek helyzete, mint Renoir idejében. 

Az RA nem hirtelen csap le, vannak olyan előzetes jelek, melyek néha már a betegség kezdete előtt 5-10 évvel megjelennek. Rizikófaktorok, genetikai tényezők hajlamosítanak az autoimmun ízületi betegségekre, a preklinikai szakaszban antitestek jelennek meg a vérben már akkor, mielőtt az artritisz tünetei kifejlődnének, ezért hónapokkal, esetleg évekkel a betegség kezdete előtt lehetőség van monitorozásra, beavatkozásra.

Az autoimmunitás kialakulását a Bermuda háromszöghöz lehet hasonlítani: a genetikai tényezők- a környezet- és életmód - az autoimmunitás az elemei, melynek középpontjában a gyulladás áll.

A genetika születésünkkor adott, nem tudunk rajta változtatni, de megfelelő életmóddal megváltoztathatunk bizonyos rizikófaktorokat.

A genetikai tényezők közül a leukocita antigének fontos szerepet töltenek be az autoimmun betegségek kialakulásában, köztük az RA-ban, de egyéb gének is közrejátszanak, mint például a PTPN 22 gén. A gén előfordulásában földrajzi eltérés mutatkozik az északi és a déli országok között. Északon gyakoribb, délen és a mediterrán országokban ritkább.

Néhány évvel ezelőtt genom analízist végeztek, megvizsgálták a psoriasis, a gyulladásos bélbetegségek (IBD) és az RA genomját: 5 gén mindhárom betegségnél közös, tehát nem egy gén, hanem több gén kombinációja felelős a betegségért.

Léteznek tehát olyan rizikófaktorok, melyek születésünktől fogva adottak, és nem változtathatók. Ilyenek a genetikai tényezők: a családi előfordulás, a földrajzi hely. Meghatározó a nem: a nők hajlamosabbak az RA-ra. Fontos tényező az életkor is.

A következő tényezők károsan befolyásolják a betegséget, ám megfelelő életmóddal tudunk változtatni rajtuk:

Dohányzás
Alacsony iskolázottság/GDP
Szilikátok
Só
Fruktóz, cukros-szénsavas üdítőitalok
Bélflóra baktériumok (mikrobióm), periodontitis (fogágy-gyulladás)

A dohányzás az egyik legveszélyesebb rizikófaktor: ha kiderül, hogy RA-nk van, hagyjuk abba a dohányzást, a hozzátartozóinkat is kérjük meg, hogy ne dohányozzanak a jelenlétünkben.

A szilikát szintén veszélyes: házak falaiban és egyén anyagokban találhatjuk meg, a dohányzással együtt különösen hajlamosít RA-ra. Aki dohányzik kétszer nagyobb az esélye arra, hogy RA-ban megbetegedjen.

A túlzott sófogyasztás nemcsak a magas vérnyomás és egyéb betegségek kialakulásában játszik szerepet, de kártékony hatású a gyulladásos ízületi betegségeknél is. A só ugyanis elraktározódik a bőrben, minél idősebbek vagyunk annál nagyobb mennyiségben, és ez a folyamat autoimmun betegséghez vezethet.

A szénsavas üdítőitalok (Fanta, kóla) szintén növelik az RA esélyét.

Nagyon fontos a bélflóra (mikrobióm) egyensúlyban tartása, ha a jótékony és a káros baktériumok egyensúlya felborul, szintén gyulladásos reumatológiai betegségeket okozhat.

A fogágy gyulladás is veszélyeztető tényező: a baktérium jelenléte a fogágyban protein citrullinációt vált ki, ami szintén RA-hoz vezethet.

Jótékony hatással vannak az RA megelőzésben és a betegség lefolyására:

a szoptatás,
a mediterrán diéta: halolaj, olíva olaj,
a mérsékelt alkoholfogyasztás (bor, sör),
a D vitamin.

A szoptatás a felére csökkenti az RA esélyét.

A mediterrán diéta kevés vörösborral szintén jótékony hatású, a vörösbor antioxidáns tartalma miatt.

A D vitamin napjainkban, a COVID járvány idején különösen fontossá vált, akár 2000- 3000 nemzetközi egységet is fogyaszthatunk naponta.

Az életmód megváltoztatása főként rajtunk múlik.

Szokjunk le a dohányzásról, például rágcsáljunk répát cigaretta helyett!

Az RA gyakran nem önmagában jelentkezik, hanem társbetegségekkel együtt, a gyulladások, citokinek, és a gyulladást okozó sejtek számos más betegséget okozhatnak, például szív- és érrendszeri betegségeket, csontritkulást, rosszindulatú daganatokat, depressziót.

A szív- és érrendszeri betegségekre nemcsak a dohányzás és egyéb életmódbeli tényezők hajlamosítanak, hanem a gyulladás is rizikófaktor: minél súlyosabb és hosszabb ideig tart a gyulladás, annál nagyobb a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása.

RA-nál másfélszer nagyobb rizikófaktort jelent.

Az RA és az autoimmunbetegségek nagy mennyiségű csontvesztéshez járulhatnak hozzá bármilyen életkorban és a test minden részén, ezért fontos, hogy a betegek időnként ellenőriztessék a csontok állapotát.

Ha a gyulladás erős és sokáig fennáll, akkor megnő az esélye a daganatos megbetegedéseknek, mint például a limfóma vagy a tüdőrák, ezért az alapbetegség kezelése kiemelt fontosságú, hiszen preventatív funkciót is betölt!

A hosszú időn át fennálló alapbetegség depresszióhoz is vezethet.

Célszerűbb nem komorbiditásról (társbetegségekről) beszélnünk, hanem multimorbitiásról: a komorbiditásnál az alapbetegség áll a középpontban, és körülötte helyezkedik el a többi társult betegség, a multimorbiditásnál viszont a beteg van középen, és körülötte a betegségek, melyeket egyidejűleg kell kezelni.

Segítség! Mit tegyek, hogy meg tudjak küzdeni a reumatológiai betegségemmel? - A fizikai aktivitás és a sport gyulladásra gyakorolt hatása címmel Philipp Severin német reumatológus előadását hallhattuk.

Ha körülnézünk a közösségi oldalakon, önfeledten kocogó, jógázó, ugráló embereket látunk, ha reumatológiai oldalakra kattintunk, ott is fürgén nordic walkingozó, sétáló vagy egyéb mozgást végző fiatalabbakkal, idősebbekkel találkozunk. Ilyenkor összevetjük a látottakat a saját helyzetünkkel, és egyfajta ellentmondást, kiegyensúlyozatlanságot tapasztalunk, hiszen a gyulladásos reumatológiai betegségünk gyakran meggátol a mozgásban, ennek ellenére mégis fontos, hogy mozogjunk, mert a testmozgás segít a szisztémás gyulladás csökkentésében.

Az RA-ban szenvedőket elsősorban a fájdalom, a kontrollálatlan betegség aktivitás és a hosszan elhúzódó betegség akadályozza a fizikai tevékenységben. A betegeknek nincs elég információjuk, gyakran a reumatológusok sem elég tudatosak abban, hogy felhívják a figyelmet a mozgás fontosságára, és a motiváció is hiányozhat.

A sport és a fizikai aktivitás képes csökkenteni a gyulladáskeltő citokinek mennyiségét. A krónikus gyulladás kapcsolatban áll a fizikai inaktivitással, ez viszont túlsúlyhoz vezet, különösen a jól kontrollált betegeknél fordul elő elhízás, azonkívül a szisztémás gyulladás érelmeszesedéssel is társulhat. A mozgás gyulladáscsökkentő hatású, ami a betegség javulásához vezet.

A fő kérdés az, hogy vajon javítható-e az RA-ban szenvedők állapota fizikai aktivitással?

A válasz igen: mind a korai, mind a régóta fennálló RA-nél, egyensúlyban tartott betegség esetén biztonságosan fejleszthető a fizikai aktivitás az erőkifejtést igénylő és a gyorsasági állóképességi sportokkal egyaránt.

Az RA-ban szenvedőknél az egyénre szabott edzési program jótékony hatású a szív- és érrendszerre, és segít a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében.

Kutatások igazolják, hogy RA-s betegeknél a hosszú időn át gravitáció ellenében végzett intenzív gyakorlatok nem növelik az ízületek károsodásának esélyét. Ezek a gyakorlatok jótékony hatást gyakorolnak a lábfej ízületeire is. A kísérletben 281 fő vett részt, 136-an 2 éven keresztül intenzív gravitáció ellenében végzett gyakorlatokat hajtottak végre, a két év elteltével szignifikánsan kevesebb radiológiai károsodást találtak az ízületeikben, mint a maradék 145 résztvevőnél, akik nem végeztek gyakorlatokat.

Az EULAR ajánlásában a 18-65 év közötti betegeknek mérsékelt aktivitású aerobik gyakorlatnál (séta, úszás, futás, kerékpározás) napi minimum 30 percet, heti öt napon át javasolnak, intenzív aerobik gyakorlatoknál napi minimum 20 percet, heti háromszor. Ezek az ajánlások az RA-nál, spondyloartritisznél és oszteoartritisznél alapvetően az egészséges személyekre vonatkoznak. Ennek megfelelően mérsékelt mozgásnál heti 150 perc, intenzívnél hati 60 perc javasolt.

Köszönöm a szervezőknek, hogy lehetővé tették számomra a kongresszuson való részvételt, nagy élményt jelentettek az előadások, melyeket nemcsak a Magyar Reumabetegek Egyesülete elnökeként tudok hasznosítani, hanem magánemberként is.