Nincs nagyon közel, különösen, ha Vas megyéből indulunk neki, mégis, gondoljunk a legfőbb előnyére más, idegen országokkal szemben: itt nem csak értik a szót, de beszélik is a nyelvünket, mégpedig nem is akárhogy! Élvezet hallgatni a dallamos, ízes beszédet.

Amennyiben az elhatározás megvan, és nekiindulnánk, legalább 7-8 napot rá kell szánnunk, mert jó autóval és utakon is elmegy egy-egy nap az utazásra. Szállásról érdemes jó előre gondoskodni, mert a színvonalas helyek hamar megtelnek, bár a helyiek azért senkit nem hagynak az árok szélén hálni. Az utóbbi években sokat fejlődött az úthálózat, a pár éve még kavicsos, földes utak helyett most jóféle aszfalton közlekedhetünk. A ki és belépésre is szánni kell időt, bár nem sokat kérdeztek tőlünk, de oltási igazolvány szükséges. Romániában 7 napos autópálya matrica van, ha tovább maradunk, ahogy mi is, már a 30 naposat kell megvenni. A kiszolgálás mindenütt nagyon udvarias, kedves, gorombaságot a csak románul beszélő helyeken tapasztaltunk.

A táj fantasztikus: magas, erdő borította hegyek közt füves lankák, ezüstösen kanyargó folyók. Most egy szokatlanul meleg időszakot fogtunk ki, de azért időnként jó kis esőkkel, ami meg is látszik a növényzeten: hihetetlenül dús és zöld, és mintha minden nagyobbra nőne, mint nálunk. Alig tudtunk betelni a színes vadvirágokkal teli rétek, a mindenütt legelésző juhnyájak, tehenek látványával. A falvak, városok vegyes képet mutatnak. A kisebb településeken még kevesebb az új, modern építésű ház, de szép számmal megvannak a kis székely mézeskalács házak. A nagyobb, illetve fürdővárosok, mint pl. Szováta, az ausztriai városokat idézik, és mindenütt igen nagy a tisztaság és a gondozottság. Sehol, sem elhagyott helyeken, sem erdőkben, utak mellett, sem utcákon nem láttunk eldobált szemetet, ami azért sokat elárul az ott élők szülőföldhöz fűződő viszonyáról. Általánosan igaz, hogy, bár tapasztalható némi elmaradottság az itthoni viszonyokhoz képest, amit azonban bőven ellensúlyoz az a természet- és emberközeli élet, amit mindenütt tapasztalhattunk. Az utakon rendkívül sok még a lovaskocsi, a mezőkön asszonyok, férfiak csapatban kaszáltak vagy épp gyűjtötték a szénát, a nyájak szabadon legeltek a végtelennek tűnő legelőkön, a porták előtt betonjárda helyett virágok, ahogy roskadásig tele virággal minden udvar is. Volt olyan falu, ahol rózsa borította az utcákat, máshol dúsan növő petúniák szemkápráztató színei szegélyezték az utat. Ami mindannyiunkat meglepett, de meg is hatott egyúttal, hogy rendkívül sok a gólya, és több településen láttuk, hogy a villanypóznák tetején fémből készült fészkelőhelyet alakítottak ki számukra, amit aztán láthatóan szívesen vettek igénybe a madarak. Képzeljék el az ezer gólya faluját!

Az építészetről még lesz szó, de szinte minden házon, újon és régin egyaránt, kereszt állt: hol a tetőn, ahol néha kettő is, vagy épp a tűzfalban kialakított rés, dombormű formájában, mellette pedig végtelen sok változata a híres székely kapuknak. A lakosság túlnyomó részben magyar, vagy egyes helyeken teljesen az. Fizetőeszközként elfogadják a forintot, eurót is szinte mindenütt. Ipari üzemeket nem igen látni, csak lepusztult romjaikat. A lakosság jórészt mezőgazdaságból él, amiben sok minden még kézi erővel, vagy állatokkal, nagyon ócska mezőgazdasági gépekkel történik. Itt nem láttunk egyetlen John Deere traktort, és százmilliós kombájnokat sem.

Sok helyütt árulnak az utak mellett gyümölcsöt, gombát, zöldségeket. Sajnos, szomorúan láttam, hogy sok a kóbor kutya, és a házaknál láncra vert eb, akik, egészen szívfacsaró módon, nem ugatnak, ha idegen megy el a ház előtt. Látnivaló -mondanom sem kell - van rengeteg. Érdemes jó előre felkészülni és tervet készíteni.

Mi csillagtúraszerűen, egyetlen pontból indultunk el minden nap valahová, gondosan megtervezett útvonalon. Ez azért praktikus, mert nem kell minden nap új szállást elfoglalni, nyugodtan kipakolhat az ember, mintegy otthon érezve magát. Jó reggelivel és vacsorával ellátó helyet választani, hogy ne nekünk kelljen élelem után futkosni. Románia ezen részén nincsenek hatalmas bevásárlóközpontok, Lidl vagy hasonló persze van, de nagyok a távolságok az egyes települések között. Mi Székelyvarságban szálltunk meg, aminek a száz kilométeres körzetében nem volt bevásárlóközpont, a tulajdonos maga is csak jól átgondolt beszerzéssel tudja ellátni a vendégeket, és sok mindent, pl. sajtot, lekvárt, pálinkaféléket a helyiektől szerez be. Sehol nem fogyasztottunk ennyi bioélelmiszert, mint itt. Az éghajlat alpesi jellegű, ehhez mérten kell cipővel, ruhával felkészülni. Főleg női olvasóinknak mondom, hogy a tűsarkú cipőket otthon lehet hagyni, ellenben vigyünk legalább két pár, túrázásra alkalmasat, és nem árt, ha valamelyik vízhatlan is. Esőkabát, melegebb holmi nélkül el se induljunk! Nagyon fontos, hogy vidéken ne kószáljon senki egyedül, főleg ne sötétedés után, mert sok a medve, akiket államilag véd a törvény, ezért mindenütt elszaporodtak! Vannak helyek, ahol a farkas is sok, de erről majd később még lesz szó.

Végezetül megemlítenék néhány helyet, amit megtekintésre ajánlok: a szállásunkként szolgáló Székelyvarságot, ahol faházas kemping várja a vendégeket, és 1800 méteres magasságban van, a Küküllő patak partján, festői környezetben. A zeteváraljai víztározót, ami tulajdonképpen egy vízzel elárasztott hatalmas völgy és csodaszép látvány, a Libán tetőt, ahonnan festői kilátás nyílik, és kőbányája a legnagyobb tájseb, amit valaha láttam. Kihagyhatatlan a Gyilkos-tó, melynek legendáját legközelebb mesélem el, és ahol hazai underground zenét hallgat a szakács, a Békás-szoros, ami egészen hihetetlen látványt nyújt, Korond, ami ugyan nagy csalódás volt a számomra, mert kézművesség helyett giccs és bóvliárusok tömegét találtam itt, de szép a fekvése, a temploma. Érdekes a Parajdi Sóbánya, ahova busz visz le a mélybe, hogy a hatalmas terekben sportpályát, templomot, játszóteret, kávézót találjunk, és lehűlhessünk a kinti forróság után. A legszebb városok egyike Szováta, egy csodás tó stranddal. A lakosság itt is kb. 80%-ban magyar. Előkelő szállodákkal, éttermekkel van tele, van egy csodás görögkeleti temploma. Ebben az emberektől nyüzsgő városban nem láttunk egyetlen eldobott papírzsebkendőt, csokipapírt sem, állítólag a polgármesterük kérlelhetetlenül szigorú e tekintetben, és rendszeresen körbejár ellenőrizni a tisztaságot. Elgondolkodtató. A Gyimesi Hargita kihagyhatatlan túracélpont: tetején a számtalan kopjafa, a turulszobros emlékmű mind a nemzeti összetartozás szimbóluma. Szakrális hely, nagyon erősen hat a lélekre. Ide érdemes vinni egy darabka nemzeti színű szalagot, és felkötni egy szívünknek kedves helyre, ahogy mi is ezt tettük mindenhol, ahol jártunk.

Érdekes, de nekem kevésbé izgalmas hely a Mini Erdély-Transylvania, kihagyhatatlan viszont a székelyderzsi unitárius erődtemplom, amelyet az UNESCO is a világörökség részévé nyilvánított. Különlegessége, hogy a helyiek ebben tartották a gabonájukat és a füstölt húst, és csak bizonyos napokon vihettek belőle haza. Ez mind a mai napig így van. Errefelé sok az unitárius templom, mi az oklándiban jártunk még. Jó kirándulást ígér a Vargyas-szoros, ahova csak túrafelszerelésben induljon el mindenki. Sajnos a barlangokat zárva találtuk, mert a sok turista fényképezése, vakuzása miatt a denevérek nagy számban pusztulni kezdtek, így most nem látogatható. Székelyudvarhely, Székelykeresztúr is sok látnivalót kínál. Mi Csíksomlyót hagytuk a végére, a híres búcsújáró helyet. Egy kellemes túra után csodás látvány fogadja az ide érkezőket. Amikor  ott jártunk, éppen Böjte Csaba egyik árvaházának növendékeivel találkoztunk, akik a Teréz nővérekkel jöttek fel ide kikapcsolódni egy kicsit. Ha van idő és kedv némi történelmi megemlékezésre, Székelykeresztúron Petőfi körtefáját, Mádéfalván a császáriak által felkoncolt 200 székely emlékhelyét is érdemes beiktatni.

Beszámolóm korántsem teljes, lesz még szó medvékről, legendákról, építészetről. Addig is elő lehet venni a térképet, hogy a nyári tervek közé Erdélyt is számba vegye, aki még eddig nem tette meg!