Pénteken este Csajkovszkij és Muszorgszkij művekkel fogadta Szimfónia bérletes közönségét a Savaria Szimfonikus Zenekar. Az előadás kezdetén bő telt ház várta a zenekar, valamint a méltán híres francia karmester, Philippe de Chalendar - a Miskolci Nemzeti Színház zenei vezetője - megjelenését a művészbejárón.

Csajkovszkij: Rómeó és Júlia - nyitányfantázia

A zenészek rövid hangolás után Csajkovszkij: Rómeó és Júlia - nyitányfantáziájával indították az „orosz estet". Ezt a szonátaformában írt nyitányfantáziát Csajkovszkij első sikeres művei közt tartják számon, melyet a zeneszerző Shakespeare azonos című műve alapján komponált 1870-ben. A hagyományos szonátaformát (ciklikus, 3-4 tételes műforma, amely tartalmaz egy expozíciót, azaz a témák bemutatását, egy kidolgozást, a bemutatott tételek tovább variációi, valamint egy re-expozíciót) különféle fantáziaszerű elemekkel, tempóváltásokkal bővítette - ezzel mutatja be a Montague és a Capulet család viszálykodásait, valamint Rómeó és Júlia síron túl is tartó szerelmét.

Csajkovszkij: Változatok egy rokokó témára, op. 33.

A partitúra második eleme szintén egy Csajkovszkij- mű, a Változatok egy rokokó témára volt, amit az orosz zeneszerző 1876-ban írt egy német gordonkavirtuóz számára. A kompozíció a 18. század zenéjét idézi, és magán hordozza a rokokó stílusjegyeit - a túldíszítettséget, a gálánsságot és az olykor túlzásba hajló cifrázásokat. A hét variáció közjátékokkal volt összefűzve, amelyek során fokozatosan - egyre nagyobb szerepet kapva - bontakozott ki a szólóhangszer, a cselló és Rohmann Ditta játéka. A mű befejezéseként párbeszédszerű oda-vissza történő kérdés-felelet zár a cselló és kíséret között.

Csajkovszkij zenei stílusára jellemző volt, hogy szemben állt az orosz zenét megreformáló Ötök (Balakirev, Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij - Korszakov, Kjui) nézeteivel, mivel zenéjében a dallam és ritmuskészlet a nemzeti romantika jegyeit tükrözte, ez pedig sokkal közelebb állt a nyugati zenékhez.

Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei

Zárótételként az orosz zenetörténet és operairodalom hányatatott sorsú, kimagasló egyéniségének, a 20. századi zene előfutárjának, Muszorgszkijnak az egyetlen nagyszabású zongoraciklusa, az Egy kiállítás képei hangzott el. Muszorgszkij tehetsége már fiatalkorában feltűnt, 7 évesen Liszt-műveket játszott. Vidéken, az orosz nép között nőtt fel, az itt hallott mendemondák alapján épített fel egy elképzelt világot, tele törpékkel, szellemekkel, és boszorkányokkal, s ezek a motívumok több művében is felfedezhetők. Az Éj a Kopár-hegyen c. szimfonikus költemény egy boszorkányszombat történéseit eleveníti fel. A népies, mesebeli témák az Egy kiállítás képeiben is nagy szerepet kaptak. A zongoraciklust 1874-ben egy barátja, Viktor Hartmann festőművész posztumusz kiállítása ihlette. Az eredetileg zongorára írt darabot Maurice Ravel hangszerelte.

A tízciklusos mű mindenegyes ciklusa egy-egy képet jelenít meg, amik egy képzeletbeli kiállításra kalauzolják a hallgatót. A képek közti váltásokat a Séta-téma, azaz a Promenade szimbolizálja, mely mindig visszatér, ahogy képről-képre végigjárja a hallgató ezt a pszichológiai hatásoktól sem mentes tárlatot.

Az első kép egy botladozó, görnyedt járású törpét ábrázol, mely szorongással tele halad felfele egy ösvényen. Ez a kor emberének az ábrázolása, ha nehezen is, de halad előre a már kitaposott, nehezen járható úton (Gnóm). A következő kép az Ódon kastély, mely a szép, a jó és elérhetetlen iránti vágyakozást testesíti meg. A harmadik zenei jelenet a kertben veszekedő gyerekek képében idézi fel a gyermekkor önfeledt hangulatát. Ezzel ellentétben a Bydlo (lengyel ökrösszekér), az emberi sors, a paraszti munka nehézségeit, viszontagságait jelképezi, a hegyi úton nehezen haladó ökörszekér szimbólumával. A Kis csibék tánca a tojáshéjban, az épp most kikelt kis szárnyasok örömteli táncát szimbolizálja a fuvola élesen szóló hangjával. A hatodik ciklus, a Samuel Goldenberg és Smuyle, egy gazdag és egy szegény lengyel zsidó perlekedő párbeszéde. A zenekar előadásában mindkét karaktert életre keltették a vegyesen kevert harmóniák. A hetedik kép a limoges-i piacra invitálta a hallgatót - a francia kofák birodalmába, ahol az asszony az úr. Vitaszerű, kérdés-felelet játék volt ez, épp azt az érzetet keltve, mintha piacon lennénk a veszekedő árusok között. A nyolcadik kép a Katakombák - Holtakkal a halottak nyelvén, mely emléket állít Viktor Hartmann-nak. Az ihletet adó festményen Hartmann önmagát is ábrázolta egy lámpással kezében, és így világít rá a katakombákban felhalmozott koponyákra, mellyel olyan képet sugall, mintha emlékei közt sétálna a halottas kamrák mélyén. A Baba Jaga kunyhója elrepít a titokzatos, orosz mesevilágba, ahol Baba Jaga, az orosz vasorrú bába, és a söprűn lovagló boszorkányok sátáni tivornyákat csapnak az erdő szélén. Záróciklusként A kijevi nagykapu harangzúgással és dicsőséggel teli pompája zárta a képzeletbeli tárlatot.

A darab végén nem is maradhatott el a vastaps, ami „egyedülálló magyar jelenség, és sehol a világon nem adja a közönség olyan nagyvonalúan, mint Magyarországon." Tegyük hozzá, az elhangzottak után kicsit sem alaptalanul!