A legtöbb magyar kastélyban a látogatás (Fertőd, Keszthely és Gödöllő kivételével) a legutóbbi időkig szinte mindenütt egyforma tematikát követett: egy furcsa időutazás keretében meg lehetett nézni a különféle méltatlan és alkalmatlan funkciók (gyermekotthon, tsz-iroda, szociális otthon, stb) miatti átalakításokat, az üres termeket, ahonnan a távozók szinte még a vezetékeket is kitépték, majd az egykori berendezés egyetlen fennmaradt, féltve őrzött darabját: egy kiskanalat vagy esetleg egy széket. Ezt követően sétálni lehetett az elbozótosodott parkban, ahol a különleges matuzsálemeket körbenőtte az akác, és esetleg fellelhetők voltak a kerti épületek romjai. 

A kastély a 2001 évi felújítási ütem kezdetén. Kép forrása

A helyzet mostanra változott meg: a Nemzeti Kastélyprogram keretében most és a közeljövőben számos kastély nyílik meg olyan formában, hogy csak fényképek, vagy egy-egy meghagyott részlet emlékeztet a korábbi romlásra. Szabadkígyós, Tata, Füzérradvány, Dég és más épületek mellett a nádasdladányi is ilyen. Ezek az együttesek már "Európa szerencsésebb történelmű országaiban", vagy akár Csehországban is megállnák a helyüket, ahol számos kastély maradt épen. A bútorok ezeken a helyeken gyakran más helyről származnak, vagy épp replikák, a termeknek még "újszaga" van, de végülis ezen épületek számára most történt meg a rendszerváltás. Ahogy az egykori építtetők leszármazottja, Nádasdy Borbála fogalmazott a megnyitón: "az állam elvette, a nemzet visszakapta".

Az épület főhomlokzata

A Nádasdy-család a magyar történelem nagy újrakezdője. A IV. Bélát a tatárok elől menekítő ősök lendülete egyre feljebb emelte a nemzetséget, így a török háborúk idejére Nyugat-Magyarország legnagyobb birtokosaként indulhatott harcba a "fekete bég", Nádasdy Ferenc, hogy a Hunyadihoz hasonlóan a török gyerekek mumusává válljon, ugyanis a szülők a legendák szerint e két magyarral fenyegették a rosszalkodó csemetéket. A dicsőségnek az 1664-ben indult, később leleplezett Wesselényi-féle összeesküvés vetett véget, mikor a Nádasdy Ferencet (nem azonos a fekete béggel) kivégezték és összes vagyonát elkobozták. A család így szinte lépésről lépésre volt kénytelen új birtokokat szerezni, sőt, elveszett számukra a sárvári vár is, a család hatalmas rezidenciája, "zászlóshajója". A családi birtokközpontot csak a 19. század közepén kezdték újra kiépíteni, mikor Nádasdy Lipót megvette Sárladány uradalmát. Elsőként a falu nevének megváltoztatását eszközölték ki a belügyminisztertől: Sárladány 1859 óta Nádasdladány néven ismert.

Kilátás az épület víztornyából, háttérben a Bakony

A kastélyt végül Lipót fia, Ferenc építtette fel 1873 és 1876 között, Linczbauer István, a főleg az arisztokráciának dolgozó építész tervei szerint. A családi legenda szerint a Nádasdyak Angliából származnak, ezért az épület a Tudor-kori gótikát követi, ugyanakkor minden fellelhető épületszerkezeti és technikai újítást tartalmazott: az átriumot öntöttvas-üvegtető fedi, a sarokbástya (ahová mostantól a látogatók is felmehetnek) valójában víztorony, a téli használatot légfűtés segíti, a kiszolgáló épületekből föld alatti kisvasúton (!) érkezett az étel és a tiszta ruha. Látható, hogy ezek az "úri hóbortok" valójában elősegítették a legújabb építészeti és épületgépészeti innovációk magyarországi meghonosodását. Sajnos a családi rezidenciának szánt épület csak részben töltötte be funkcióját: Ferenc fiatal felesége, négy gyermeke anyja, Zichy Ilona 24 évesen meghalt egy bécsi kolerajárványban. 

A kastély kétszintes átriumát fedő üvegtető.

Az épület használata az államosításig mondhatni a szokványos mederben folyt, majd ugyanúgy a "szokványos" magyar kastélysors következett: óvoda, községi rendőrség, vegyesbolt céljaira használták, majd a rendszerváltás után üresen állt, azért is, mert ezekre a célokra természetesen alkalmatlan volt (hiszen ki járna vásárolni egy falutól viszonylag távol eső, park közepén álló boltba?). Az épület farészeit penészgomba támadta meg, eredeti berendezési tárgyainak jórésze valószínűleg ma is a környéken lappanghat, ha nem éppen nyugati műkereskedők révén hagyta el az országot.

A nagyszalon. Kép forrása

Az épületbe belépve a látogatónak furcsa érzésben lesz része: egy magyar kastélynak végre kastély-szerű belső terei vannak, a termekben bútorok, berendezési tárgyak, festmények. Ezeket egyesével "vadászták vissza" a beruházó munkatársai árveréseken, vásárokon, amit meg nem lehetett fellelni, azokat korabeli, máshonnan származó darabokkal, vagy megmaradt darabok alapján készített replikákkal pótolták. 

Az ősök csarnoka. Kép forrása

Az épület földszintje egyszerre reprezentatív és marasztalóan kényelmes: nagyszalon, kisszalon, ebédlő, dolgozószoba, sőt biliárdszoba is szolgálta a lakókat és vendégeit (utóbbi helyiségben egy ping-pong asztallá alakítható biliárdasztal is látható), ehhez két igen különleges terem is csatlakozik: az egyik az ősök csarnoka, ami valóban egy angol középkori hall-t idéz, benne az ország legszebb úgynevezett ősgalériájával, vagyis a családfőket generációként ábrázoló festménysorozattal. A teremsor másik végéhez galériás könyvtárterem csatlakozik.

A rekonstruált télikert

Az épület helyreállítási programja a teljes rekonstrukciót tartalmazza. Így helyreállították a nagyszalonból nyíló, a kertbe vezető télikertet is, amit még 1940-ben bontottak el épületszerkezeti problémák miatt. Ezen át lehet kijutni a parkba, ami - a felújítást igazán teljessé téve - szintén megújult.

A kertben szintén sok volt a tennivaló: a kerti tó kiszáradt, medre elbozótosodott, az idős fák rossz állapotban voltak. Ráadásul a park egy részét (szerencsére az épülettől távolabbi szélét) a háború után felparcellázták, ott ma is lakóházak találhatók, noha így is jelentős méretű. 

Az épületbe visszatérve a kápolna felé még látható egy rövid szakaszon, milyen is volt az kastély a felújítás előtt. Noha további belső felújítási ütemek tervezettek, egy szakaszt érdemes lenne felújítatlanul hagyni, különben majd alig lehet elképzelni, milyen állapotok voltak itt, akár pár évvel ezelőtt.

A szintén felújításra  váró kápolna

A kápolnát már ellátták jelképes új bútorzattal, de a színek és a bejárat rácsai még őrzik a szocializmus hangulatát: itt működött ugyanis a falu már említett vegyesboltja. Pár éve még a pult maradványai is látszódtak. A felújítás után mindenképpen érdemes fényképen bemutatni a másik használatot, mindenki okulására.

Az épület előtti díszkert a víztoronyból

A kastély pár napja, augusztus 3-án nyílt meg. Az első hétvégén szép számmal voltak látogatók, sőt, sor is kialakult, ami mutatja, hogy nagy az érdeklődés, valóban van igény ezeknek az épületeknek a megismerésére. Ráadásul ezek létesítmények nem öncélúak, nem csupán egy-egy családhoz kapcsolódva az ország történelmét lehet jobban megismerni, egy ilyen kastély építészeti ízlést, igényességet is közvetít.

Kapcsolódó írásunk:

Megnyílik a nádasdladányi kastély tárlata - Vendégségbe megyünk Nádasdy grófhoz

2021.07.29. - 00:15 | Juhász Rita / kultura.hu - Fotók: Nádasdy-kastély facebook

A történelmi Nádasdy család mindennapjait: szerelmeit, ételeit, növényeit, állatait és időtöltéseit is megismerhetjük a teljes felújítás után hivatalosan augusztus 1-jén megnyíló nádasdladányi kastély kiállításán. A második világháborútól a kilencvenes évekig oly sok más sorstársával együtt rablás és fosztogatás áldozatává vált épület és az azt körülvevő kastélypark egyes elemeit 2018 óta aprólékos munkával állították helyre, nemcsak a felbecsülhetetlen kulturális értéket, hanem a hely lelkét is szem előtt tartva. A kultúra.hu írása.