János és Jakab legendás barátságával ért véget a 12. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó
Képgaléria megtekintése2021.10.11. - 13:30 | Mihácsi Veronika
Öt nap alatt 6 helyszínen, 14 csapat 17 produkcióját láthatta a közönség a 12. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozón Celldömölkön.
A szombati nap folyamán először a Szerencsés Mária című előadást láthatta a közönség a Soltis Lajos Színház előadásában, a színház épületében. A történetből kiderült, Koptik Odó miként lett apát és ama csoda, hogyan lett a mocsármenti kis kőkápolna helyett (melyet ma romtemplomként a Koptik Odó utca végén találhatunk) nagytemplom és zarándokhely Celldömölkön. Milyen csodák, legendák övezik a város születését, múltját, a celldömölki színház csodáját és azt az alázatot, mellyel itt minden színész a színpadra lép.
A szakmai beszélgetés után a következő előadás helyszíne az Ádám Jenő Zeneiskolában volt. Egy Cseh Tamás estet hallhatott a közönség Kelet-nyugati pályaudvar címmel.
Bereményi Géza: Kelet-nyugati pályaudvar - „Lábjegyzet egy jövőbeli történelemkönyvből"
Vizi és Ecsédi találkozott. És itt kezdődött minden. Az ő történetüket írta meg Bereményi Géza és adta elő Cseh Tamás két részletben, két Magyarországon: 1979-ben (Frontátvonulás) valamint 1992-ben (Nyugati pályaudvar). A történetet egybeolvasztotta, és most új köntösbe bújtatva adta elő három fiatal színész: Orosz Ákos, Tóth András és Zoltán Áron. A koncertszínházi előadás teljes mértékben az alkotók műhelymunkája, (Bereményi Géza dramaturgiai segítsége mellett.
Fontos kérdéseket feszeget az előadás. Kik vagyunk? Hol vagyunk? Miért vagyunk? Hová megyünk? Vagy épp hová nem? Akik éltek a '79-es és '89-es Magyarországon, azok a bőrükön tapasztalhatták azt, mely történések az előadásban a néző szeme, akarom mondani füle elé tárulnak. Akik pedig a rendszerváltás után születtünk, betekintést nyerhetünk, hogy milyen kifordított világ is volt hajdan.
„Hogy kerülök én ide? Miféle vonaton ülök, ki váltott erre jegyet?! Hol vagyok és miben vagyok?
Csak félig vagyok. Félig. Fél. Itt nem is én vagyok, hiszen csak valaki játssza helyettem, hogy ez én vagyok! Jó, változtatni fogok! Ha itt maradok, végem. Ha így megy tovább, végünk van. Majdnem feladtam terveim. Halogattam, ahogy mindenki halogat és mindenki a halogatásnál rontja el... De jó, akkor én nem halogatok tovább. Tegyünk egy próbát." - Vizi megfogott egy üvegpoharat, felemelte, elengedte.... Vizi pohara ott maradt a levegőben! Lebegett a pohár a levegőben! Vizi nézte és tudta, hogy mostantól mindenre képes!
Aztán az előadás vége felé közeledve olyan képeket formáltak a kimondott szavak, melyek jelen korunkat festik, festhetik. Olyan érzésem volt, mintha egy tükröt nyomna az ember arcába, hogy hahó, nem változik, nem lesz jobb, mert ugyan az a lemez pörög, de kicsit mindig másképp és mint egy örvény, elnyel. Az afgán háború gyermek arcait említik. Majd érkezik a szívbe markoló mondat, mely azóta is a fülemben cseng: Mert az ítéletidő lágyul, egyre lágyul... Az Elfeledett nevű, kinek négy arca van és négy felé néz, angyalok kísérik, késlekedik: nem int, egyre csak vár és figyel. Majd talán holnap...
Előadták: Orosz Ákos, Tóth András, Zoltán Áron
Zenészek: Kovács Márk (szaxofon), Laczi Sándor (cselló)
Dramaturg: Zoltán Áron, Tóth András
Zene: Cseh Tamás, Másik János, Zoltán Áron és az előadók
Végezetül a Táp Színház-Füge közös produkcióját tekinthettük meg Roletti, avagy Jakab és János legendás barátsága címmel. Két férfi élettörténetébe nyertünk bepillantást, és az ő lelküknek, érzéseiknek különböző rétegeibe, változásába.
„Nem szerettem a fagylaltot! Mindig csak tölcsért kértem és azt majszoltam el magában! Szerettem volna bele rolettit is, de azt mondta édesanyám, hogy az a fagyiba való! Szabad felnőttként mindig is ki akartam próbálni, végre nem tilthatja meg senki! De valahogy eddig még nem került rá sor..."
Aztán váratlan fordulat következik, amikor a véletlen úgy hozza, hogy Jakab az átmulatott este után a kisboltot zárva találja, és mellette az éppen zárni készülő fagyizóból néhány tölcsérrel és két rolettivel tér vissza az utcán várakozó Jánoshoz. Egymásra találnak, de az ezt követő csúszkamasszázs ötlete mérföldkőnek bizonyul. Az identitáskeresés lám, nem csak gyerekkorban lehet kérdés, hanem bármikor az élet során. A barátság és a szerelem határvonala, a hallani és meghallani egymást euforikus állapota, a szabad döntés és a döntés súlya.
Jakab: Jankovics Péter
János: Szabó Zoltán
Öt nap alatt 6 helyszínen, 14 csapat 17 produkcióját láthatta a közönség. A zsűrinek nem volt egyszerű dolga, de végül a fesztivál zárón kihirdették a díjazottakat:
- Soltis Lajos díj - a találkozó legjobb előadásának: Szegedi Pinceszínház és Aradi Kamaraszínház - Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak
- Figer Szabina díj - a legjobb színésznőnek: Ecsedi Erzsébet - Mintapinty
- Kurucz László díj - a kiemelkedő színészi alakításért: Boda Tibor és Barna Lilla - Nálatok is esik?
- Kasza Éva különdíj - az újszerű formanyelvért: Táp Színház-Füge - Roletti
- Solténszky Tibor különdíj - a magas színvonalú koncertszínházért: Orosz Ákos és csapata - Kelet-nyugati pályaudvar
- Különdíj a közösségteremtő színházért: Soltis Lajos Színház - Szerencsés Mária; Soltis Lajos Színház, Káva Kulturális Műhely - Röppálya
Végezetül Nagy Gábor megköszönte a zsűri, Szűcs Katalin Ágnes színikritikus, a Criticai Lapok főszerkesztője, Turbuly Lilla író, költő, színikritikus (a kritikuscéh elnöke), Szabó Tibor színművész, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója és Pápai László tanár úr munkáját. Megköszönte a résztvevő társulatokét is, és szeretettel meghívta őket két év múlva a 13. Soltis Lajos Országos Színjátszó Találkozóra.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás