Ha azonban őszinték akarunk lenni, még nem jött létre, csupán létrejövésének folyamatában leledzik, melynek kezdete 2018. október 1-ére tehető, amikor is Siófokról Jánosházára költözve, Levy elhatározta, hogy megpróbálja reciprokára fordítani Mohamed tézisét, azaz, a hegyet hívja magához.

A ház képe 2002-ben

De hát mi is az a levyntgard?

Szilárdfy Zoltán művészettörténész szavaival: „Az ezredforduló hiteles szövettani lenyomata"

Ha röviden akarnám jellemezni, akkor saját nevemből kreált művészeti stílus, melyet a világon sehol nem művelnek, vagy, ha igen, akkor nem a rám jellemző módon. A levyntgard egy analizáló-szintetizáló-asszociatív, retroavantgard alkotási módszer, a Realitás Rapszódiája.

1992 nyarán járt siófoki műtermemben egy muzeológus Esztergomból, s amikor meglátta a Légy halála c. művemet, giccsnek nevezte, mivel egyetlen alkotáson volt jelen klasszikus festésmodor, és ragasztott applikációk. Különös paradoxont állított azonban nem sokkal utána, amikor elmondta, hogy korunk művészetének jelen korunkat kell kifejeznie. Évekkel előtte olvastam Max Ernst megállapítását, miszerint „őrült korban élünk, s ezt csak őrünk képekkel lehet kifejezni."  Festészetem során azonban értek más, egyéb nem kívánatos hatások, minthogy a drága képkeret felülete pár hónap után megrepedezett, a kifeszített vászon vakrámájának középső merevítőléce átütött a vászonra festett képen, a friss festménybe por és muslinca szállt - sorolhatnám. Így érlelődött szép lassan egy olyan kifejezési forma, módszer, melyben ezek, és társjelenségeik nem problémák, sőt, beleépülnek a művekbe. Aztán korunk jellemző jelensége, hogy minden igaz, és az ellenkezője is, melynek talán a legnagyobb közösségi portál, a facebook a legjobb tükre. Így olvasztottam bele kezdeti, klasszikus alapokon nevelkedett festészetembe korunk tüneteit, ahogy a realitás rapszódiájaként megjelennek egyes alkotásaimban.

A LÉGY HALÁLA - olaj, vegyes technika, 40 x 50 cm, 1992.

Miért pont Jánosházán, miért nem Siófokon?

Születésemtől fogva egészen 60 éves koromig Siófokon éltem, ott hoztam létre műtermemet is. Festészetem ott kezdődött, és mintegy 40 éven át ott is működött. Siófokon hoztam létre művésztársaimmal a Messenger Alkotóközösséget is, s így a városban és környékén jelentős népszerűségre tettünk szert művészetünkkel, festészetünkkel. Az ún. rendszerváltás korára tehető klasszikus festészetünk kibontakozása hozta a legnagyobb sikert és elismerést számunkra. Kiállításainkon abban az időben nem volt ritka a megjegyzés: „Végre ilyen képeket is lehet látni!"

A siófoki műterem-ház VIRÁGOSKERT SIÓFOKON - olaj-vászon, 30 x 40 cm, 2008

Azokban az időkben újdonság volt festészetünk, galériánk a városban, és bizony szinte naponta jöttek látogatók, érdeklődők, vásárlók, gyűjtők lakóházamban kialakított Levy Galériába.

Hajdan Vali és Doktor József, mint galériám vendégei

Ez így is ment tán másfél évtizedig, mígnem Siófok arculata új, más irányt váltott, megváltozott vendégköre, és akik festményeket szerettek volna vásárolni, szépen be is gyűjtötték maguknak, amire szükségük volt. A festészet palettája felhígult, kínai boltokban, Teszkókban is lehetet olcsón festményeket kapni, de megjelentek mozgó galériások, képkereskedések, festményvásárokat rendezve. Művészetem is változott, kezdett körvonalazódni a levyntgard, amely egészen más koncepciót és perspektívát jelentett, s így lassan, szépen kinőttem siófoki műtermemet. Annak ellenére, hogy a városban rendezett kiállításaim megnyitóin több százas tömegek jelentek meg, igazából csak a pogácsa és a pezsgő fogyott...

Tömegrészlet egy siófoki kiállítás megnyitómon (Dél-Balatoni Kulturális Központ)

Ekkor, ezekben az újjászületési időkben jelent meg Ágotám, aki 2002. február 3-án, születésnapján megmutatta Jánosházán azt a csipkerózsika-álmában szunnyadó, közel 250 éves birtokot, melyben megláttam a jövőt. Még 16 évnek kellett azonban eltelnie, hogy elkezdhessem a munkálatokat.

Ágotám, a Művészetek vhölgyében (képrészlet)

Közben több alkalommal is megfordultam Márta István nagyszerű világában, a Balaton-felvidék hegyei mögött létrehozott Művészetek Völgyében, ahol sikeres kiállításokat is rendeztünk lányommal, a szintén festő, Yndával.

Ynda a Művészetek vhölgyében (képrészlet)

Kapolcson, ebben az igazán eldugott, szűk, kis faluban 1983-ban jártam először, egy borongós júniusi napon. Akkor még a legkisebb látszata sem volt annak, hogy pár év múlva mi fog ott történni, és egy évtizeddel később már szinte az egész országban ismertté válik a település és környékének neve. Az évek során többször találkoztam hasonló jelenségekkel - amint teleutaztam hazánkat, anyagokat gyűjtve a Festői kirándulás Magyarországon kollekciómhoz - bár ezek nem csak művészeti esetek voltak, egyben azonban közös vonást mutattak: eldugott, jelentéktelen helyen jöttek létre országosan is ismert bázisok, boltok, jelenségek. Ezek adták a bátorságot, hogy bele merjek vágni egy alig ismert városka központjától mindössze 300 méterre egy művészeti-kulturális-turisztikai létesítmény létrehozásába.

Meg kell még említenem, mint jelentős, kezdő inspirációt, a Dali Múzeumot a spanyolországi Figueresben. Ezzel el is érkeztünk a hegy és Mohamed történethez. Az ezredforduló óta eltelt évtizedek hazai művészeti világa erősen átalakult, s rá kellett jönnöm, hogy teljesen értelmetlen különféle galériákba, kiállítótermekbe jelentkeznem kiállítóként, teljesen hiábavaló ezekhez a Hegyekhez mennem, amikor meg tudom valósítani azt a helyet, ahol - mint az imént említett Dali múzeum - én fogadhatom a látogatókat, érdeklődőket, gyűjtőket, időseket, gyerekeket, és társaikat. Ez a Levyntgard Művészeti Bázis ugyanis mindenki számára tartogat valami érdekes, különleges, bizarr, de interaktív látni- és cselekednivalót is.

Az épületek képe 2019-ben

Miből áll majd ez a művészeti együttes? Mit lehet látni? Mivel találkoznak itt az érdeklődők?

A mintegy fél hektáros területen található az utcafrontra épített ház, mely hosszan nyúlik az udvar mélyébe. Ebben termeket, szobákat szeretnék kialakítani, melyekben témák szerint rendezem be alkotásaimat, mint pl. Erotikus terem, Vadászati terem, Rusztikus élettér, stb. Ezekben a termekben egyfajta enteriőrökben próbálom majd bemutatni az adott témájú festményeimet, melyekhez interaktív lehetőségek is társulnak, kiváltképp a rusztikus-paraszti élettérben, vagy az erotika-szobában. Magát az épületet sem szokványos házként igyekszem átépíteni, hanem a témákhoz kapcsolódóan egyedien, nem mellőzve az extrém, bizarr megjelenéseket sem. Az egykori, hatalmas istállóban szeretnék berendezni egy kisebb koncerttermet, ahol kamarazene, pár személyes egyéb zenei- irodalmi- és más előadás-lehetőség kapna helyet. Maga az udvar is ebben a levyntgard szellemben lesz kiépítve, ahol ugyanúgy megtalálható majd korunk kiábrázolt világa, ötvözve a levyntgard sajátosságaival. Mindez kicsit talán hasonlít majd Dali egyedi, és igazán szürrealista világához.

Ebben, a kertet és udvart magában foglaló létesítményben kap helyet a Ladás Stáció, amely egy kortünet-keresztút lesz korunk embere számára, bemutatva Jézus szenvedésének kálváriáját, levyntgard megfogalmazásban. Ez az installáció átnyúlik a szomszédos portára is, amellyel együtt az egész terület közel jár az 1 hektárhoz. A keresztutat így az öreg, piros Ladával lehet majd végigjárni, melyet fiam vezet. Bejárható lesz azonban gyalog és bicajjal is. Tervezünk szabadtéri kiállításokat, a hatalmas, mintegy 30 méter hosszú, vad szederbokorban alagutat, és még számtalan bizarrságot, performanszot, többek között ökomenikus Béke Parkot is.

A piros Lada

Az Ökomenikus Béke Park épülő részlete  BONSAI MEMENTÓ

A levyntgard szó utolsó 4 betűje azonban nem csak az avantgarddal asszociál, hanem a kert szót is magában rejti. Nem véletlenül, hisz a teljes bázis fele veteményes-gyümölcsös- és virágos kert, mely szintén levyntgard megjelenésű. Itt nem csak saját szükségleteinkre, hanem bemutatásra, értékesítésre is termelünk növényeket, de hasznosítjuk a kert adta lehetőségeket, anyagokat egyedi, művészi ajándék- és dísztárgyak készítésére egyaránt. A kertben természetesen igyekszünk biotermesztést végezni, minimális vegyszer, ezek közül is a tradíciósak ritka használatával. Alternatív, de ősi termesztési módszereket próbálunk meghonosítani. Az alábbi képek még csak halvány akkordjai a tervezett dolgoknak.

A kert képe 2010-ben

Arcok az almafában 

Waldor-iskola

Fűnyírók és a padlizsános torzó

Díszkert részlete 

Mikorra készül el a teljes bázis? Mikor lesz látogatható? Egyáltalán, vannak-e anyagi források a további munkálatokhoz?

Mivel 2018-as, Jánosházára történő költözésünk óriási falat úgy, hogy közben feleségem munkahelyre jár, Dani fiunk iskolába, miközben lakóházunkat - mely a szomszédos telken található, és költözésünk évében vásároltuk  - is szinte újra kellett építenünk, a telket-udvart-kertet több évtizede elhagyott állapotából kibontanunk, nagyon lassan haladnak munkálataink, aminek folyományaként a siófoki házam eladásából kapott összeg már szépen bele is emésztődött az új projekt mérhetetlen gyomrába.  Terveink szerint 2022-nyarának kezdetére már szeretnénk azért bizonyos részeket megnyitni a közönség előtt, miközben folyamatosan dolgozunk a továbbiak megvalósításán. Az öreg, rozsdás vaskaput kiváltjuk egy szebb, kisebb változatra, kitárjuk és megkezdjük az apróbb tárgyak, termékek, termények árusítását, ezzel is némi bevételt próbálunk szerezni kiadásaink fedezésére. Ynda lányom is megtelepszik itt, siófoki műterme mellett berendezi saját, művészi világát, melynek a klasszikus festészet mellet része ugyanúgy az arcfestés, ill. művészi fal- és lakásdekoráció. Együtt, több művésztársammal, és egykori tanítványommal elkezdünk egy új művészeti munkát is: a LevYnda Design Egyedi-Igényes-Művészi Lakás- és Életkultúra projektet. Ennek egy bemutatótermet szeretnénk majd kialakítani itt. És itt kezdjük el, ill. folytatjuk a 71-es Balaton óriási installációját.

A 71-es Balaton első 6 része Örvényesen, az ArtBalaton udvarán, 2015 nyarán

A facebookon már fenn van a Levyntgard Művészeti Bázis, és hamarosan elkészül honlapunk is.

Ami a L.M.B. teljes megvalósításának anyagi hátterét illeti - hát, lehet támogatni anyagilag! Bizonyára Jánosházán is vannak olyan személyek, akik szívesen segítik a projekt létrejöttét: festményeim vásárlásával is hozzájárulhatnak, hogy megvalósuljon ez az új, színes, gazdag, kulturális színfolt a városkában, a környéken és Vas megyében.