Az Őrvidék Ház várja az érdeklődőket a Tanúm az Istenem - Gróf Esterházy János mártíromsága című konferenciára és könyvbemutatóra.

Helyszín: Őrvidék Ház (Szombathely, 11-es Huszár út 40.)

Időpont: 2021. 12. 08. 14:00

A rendezvényen köszöntőt mond:

Dr. Puskás Tivadar, Szombathely MJV volt polgármestere

Johanna Urbanska, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója

Felszólal:

Gubik László, a felvidéki Esterházy Akadémia alapító igazgatója

Molnár Imre, szociológus, történész, diplomata

Kukor Ferenc, az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese

Kovács Jenő, a Vitéz Rend Vas-Zala megyei törzskapitánya

Petrusák János, író. drámaíró

A rendezvény után vetítésre kerül a Triptichon, avagy Esterházy János élete és öröksége című film.

Közreműködik:

Jankovics Zoltán hegedűművész

Gróf Esterházy János nem csupán szülőföldje, a Felvidék nagy politikusa, aki az első bécsi döntés után továbbra is vállalta a kisebbségi sorsot, hanem az egész magyarságé. Az akkor független, állami létét kezdő Szlovákiában felvállalta a magyarság mellett más ottani kisebbségek, a ruszinok, lengyelek, cigányok és zsidók védelmét. Különféle magyar pártokban, sokszor azok élén, úgy a Szlovák Parlamentben, mint azon kívül felemelte szavát az egyenlő elbánás és méltányosság elvéért, és a Kárpát-medencei gondolat jegyében az itt sorsközösségben élő népek összetartozásáért. Féltette a magyarságot és a római katolikus hitet, egyáltalán minden hitet a hitetlenségtől, ahogyan minden népet akár a nyugati (fekete - náci), akár a keleti (vörös - szovjet) fenyegetéstől. Ezért lett Esterházy olyan ember, akit nem akartak megérteni, sokkal inkább félreérteni és félremagyarázni.

Őróla, minden katolikus jövőbeni boldogjáról és minden magyar mártírjáról szól ez a regény.

Gróf Esterházy János 1901-ben született és 1957-ben a morvaországi Mírov várbörtönében elhalálozott. Esterházy János urnája a hatvanas évek elején került az akkor még névtelen tömegsírba.

Gróf Esterházy János a XX. század minden bizonnyal egyik legjelentősebb magyar vértanú államférfija. Életpályája és lelki hagyatéka, legalább öt nép történelmét érinti, ezek a magyarok, szlovákok, lengyelek, csehek és zsidók. Fiatalon már a Népszövetségi Liga kisebbségi konferenciáján szónokolt kifogástalan francia nyelven, ugyanakkor a Szlovákiában élő magyarság politikai vezetőjeként a legeldugottabb helyeken is felkereste a rábízottakat. Tényleges tagja volt a prágai és a pozsonyi parlamentnek, jelképesen pedig a budapestinek is.

Hamis vádakkal négy országban volt letartóztatva és bebörtönözve. Ő volt az, aki a pozsonyi parlamentben, 1942-ben egyetlenként nem szavazta meg a zsidó lakosság deportálásának törvényét, akit a nyilas hatalom és a Gestapo egyszerre üldözött, akit elhurcolt, majd a gulagba küldött az NKVD, akit szülőföldjén távollétében halálra, majd kegyelemből életfogytiglani börtönre ítéltek, és aki tizenkét éven át Csehszlovákiában, súlyos betegen, népéért és ellenségeiért egyaránt imádkozva járta börtönkálváriáját.

Minderre Krisztus követéséből, a keresztény és az egyetemes emberi értékekkel való teljes azonosulásból és mély hitéből tudott elegendő erőt meríteni. Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa, akit legtömörebben Jézus tanítványaként lehet jellemezni. Ő a huszadik század két világháborúját megélve népét szolgáló, választott politikusként hirdette, és tetteiben is megélte az Evangéliumot. Nem kétséges, hogy ott a helye a boldoggá avatásra várók sorában, mivel példája és áldozatvállalása Isten akaratából is megtörtént valóságként élhet bennünk tovább, fejti ki Pawel Cebula OFM Conv., aki Esterházy János boldoggá avatási eljárásának posztulátora. Ha minél többen lesznek olyan magyarok, lengyelek, szlovákok és csehek, akiknek Esterházy példája befogadása nyomán jobbá, értékesebbé válik az élete, az nemcsak elmélyíti bennünk az Istenünkhöz és hazánkhoz való hűséget, hanem összetartozásunkat is megerősíti úgy, mintha Esterházy János ma is itt lenne közöttünk, és maga biztatna erre bennünket.

Kevés politikus akad a huszadik században, aki hozzá hasonlóan a végletekig le tudott mondani saját érdekeiről, és a másodrangú állampolgárokká degradáltak ügyét védve tudott együtt érezni a megalázottakkal és üldözöttekkel, a háborútól, kiszolgáltatottságtól, kisemmizéstől szenvedő embertársaival: magyarokkal, lengyelekkel, zsidókkal, szlovákokkal. Rendszeres gyűjtéseket szervezett a rászorulók részére, százakat mentett meg az elhurcolás elől, miközben szinte folyamatosan kockára tette saját életét. Lengyelország lerohanásakor azonnal a menekültek segítségére sietett. A rá váró veszélyek elől többször is elmenekülhetett volna, de ezt soha nem tette, mert oly hűséges volt hivatásához, népéhez és szülőföldjéhez, mint kínszenvedése idején Jézus az Atyához. 
Forrás: Cultura Magazin