Július 22-én nyílt meg a Művészetek Völgye, idén is, ahogy 31 éve mindig, gazdag programkínálattal találkozhat az ide látogató. Az eligazodásban térképpel ellátott műsorfüzet volt segítségünkre. A forró nyári melegben óriási, tarka tömeg hömpölygött egyik helyszínről a másikra. A késő délutánban még mindig izzott a levegő. Nevető, kiabáló, elpilledt emberek hervadozó virágokként töltötték meg a kis utcákat, tereket, udvarokat. Bár csalogató illatok szálltak ki az apró éttermekből, vidám zene hívogató hangjait hozta fülünkbe a szél, mi ezúttal célirányosan egy bizonyos program kedvéért látogattunk ide. Nem is a központ helyszínként szolgáló Kapolcsra, hanem a szomszéd kis faluba, Vigántpetendre.

Jó húsz perces séta, ha gyalog indulnánk neki, de mi a gyakran körbejáró és ingyenes Csigabusszal tettük meg az utat. A végállomástól aztán már csak egy kis dombon kellett felkaptatnunk, hogy a Pálinkaház mellett megleljük azt a színpadot - Hobo Klub felirattal - ahol a héten Földes László Hobo tart előadássorozatot. A kis térség szélén apró installációk sorakoztak, rajtuk régi újságokból kivágott képekkel. A művész pályafutását próbálta felölelni, illetve kiragadni belőle néhány fontos állomást. A koncertre gyülekezők kíváncsian olvasgatták, nézegették, és mi is sokáig időztünk egy-egy régebbi felvétel előtt, mert magunk sem tudtuk eldönteni, hogy az adott fotót mi készítettük-e annak idején, vagy csak ott voltunk magunk is az adott helyszínen? Akik olyan szerencsések voltak, hogy már kora délután itt ülhettek a székeken, azok a Hobológiai Társaság első beszélgetésén is részt vehettek, amire a héten minden délután lehetőség nyílik.  Hogy mi is ez a Hobológia? Így mesélt róla Hobo egy interjúban:

"Néhai barátom, Mózsi Ferenc emigráns költő a nyolcvanas  években, tudtomon kívül, Chicagóban megalapította a First Hungarian Hobological Societyt, és ezzel létrehozta a hobológiát mint tudományt, majd később itthon a Magyar Hobológiai Társaságot, amely évente Kapolcson tartja szokásos Vándor Lógyűlését. ( Ezúttal Vigántpetenden) Ez a Lógyűlés évente az egyetlen alkalom, amikor személyesen, tematikus előadás vagy kötetlen beszélgetés formájában találkozom a közönség hobológus vagy gyanútlan és ártatlan tagjaival. Vannak alkalmak, amikor én, a hobológia alanya közröhej tárgyává válok, mert a tudós közönség jobban tudja, hogy mit és mikor csináltam, mint én, aki a máig élő személyi kultusz eleven bizonyítéka vagyok."

Nos, nem tudjuk, így volt e délután is, este azonban a Viszockij előadásra gyűlt össze a közönség. Először csodálkoztunk is, hogy a főhelyszíntől ennyire távol lép fel a művész, ráadásul minden este, de hamar megértettük, miért. A csend és nyugalom, ami a helyszínből áradt, sokkal megfelelőbb terepnek bizonyult egy egyszemélyes esti előadáshoz. Magunkban csak gratulálni tudtunk a remek választáshoz, ahol nincsenek más színpadokról átszűrődő hangok, nincs az emberek jövése-menése, ellenben vannak figyelő szemek, értő fülek, akik kivétel nélkül azért jöttek, amit aztán meg is kaptak.

Hobo, sok más költő művei mellett a fiatalon elhunyt szovjet-orosz színész, költő, énekes verseit is lefordította és műsorára tűzte, és Adjatok a kutyáknak húst címmel adott ki albumot a dalokból.

"Sosem láthattam őt, nem hallgathattam Viszockij dalait. Ő belehalt a létező szocializmusba, én túléltem" - mondta róla. A dalok szövegében és a fordításban is ott van a korszak ellentmondásos miliője, a sodródó, önmagával és családjával meghasonlott értelmiségi fiatal útkeresése, vágya a változtatásra, belső küzdelme harc vagy megalkuvás között. Viszockij előbb a moszkvai Puskin Színházba, majd a Taganka Színházba került, ahol aztán élete végéig játszott. Szerepei közül kiemelhetjük a számára oly fontos Hamletet, amire több versében is utal. A színjátszás mellett afféle bárd, énekes volt, hasonlóan a mi Cseh Tamásunkhoz, Másik, Jánoshoz, Dinnyés Józsefhez, Dévényi Ádámhoz. Egy szál gitárral előadott dalai egyrészt őrizték az orosz sanzonhagyományokat, a kocsma- és katonadalokat, megjelent bennük a börtönök világa, a városi élet bohémsága. Szövegei kemény, néhol tragikus, máskor humorral teli sorai hamar meghódították a közönségét, már életében legendává vált. Állítólag több, mint ezer dalt írt, de egyet sem adtak ki, mindenféle rissz-rossz hangrögzítőkön terjedtek kézről kézre. Mintegy harminc filmben játszott. A Farkashajsza című dala miatt, amit Hobo is feldolgozott, megtagadták felvételét az írószövetségbe. A kor, amelyben nem találta helyét, végül az alkohol és a morfium felé vitte, és halálát is nagy részben ez a zaklatott életvitel okozta. 

Az este folyamán elhangzottak dalok a lemezről is, azon kívül is. Szomorúak és vidámak vegyesen. Mi, a hallgatóság, Hobo kérésére a színpad közelébe húzódtunk, adva ezzel egy családias jelleget az estének. Csak néhány dalcím, a teljesség igénye nélkül: Farkashajsza, Menyasszonyom becsülettel, Rendőrségi jegyzőkönyv, Adjatok a kutyáknak húst ( bár a dal cseppet sem vidám, Hobo kiskutyája hozott némi vidámságot az előadásába), Az én Hamletem, Gólyák, Piac, stb. Az előadás után levezetésül elénekeltünk pár sort egy bizonyos vörös zászlóról, amit igencsak lenget a szél a csaták bíbor hajnalán. Ebből aztán az is kitetszik, hogy a nézősereg korát és szocializációját tekintve az a korosztály volt, amely már megért egyet-mást az életben, és megtapasztalt néhány történelmi változást. Csodás, meghitt estét töltöttünk el.

Tehát, aki teheti, feltétlenül látogasson el minden nap a Hobo Klubba, beszélgessen délután, és élvezze a zenét, az irodalmat esténként.