Dalvízió Dolhai Attila módra - koncert a Sportházban
Képgaléria megtekintése2010.05.09. - 12:00 | Enik - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Sok-sok évvel ezelőtt útjára indult egy remek kezdeményezés, amely a háborút kiheverő Európa első kézfogásainak egyike volt. A zene mindenhatósága olyan hagyományt teremtett, amely napjaink médiainváziója ellenére még mindig komoly értéket képvisel. Az Eurovíziós Dalfesztivál képes arra, hogy ünneplőbe öltöztesse a nemzeteket, akik bár jelképesen versenybe szállnak egymással, de a valódi nyertes legvégül mindig a „győzedelmes zeneszó”. Hogy jut eszembe mindez Dolhai Attila koncertjéről?
A színész-énekes és a „fesztiválozásban" rutinos csapata számunkra ezt, a zene mindenhatóságát megtestesítő eseményt elevenítette meg. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk, számos párhuzamot fedezhetünk fel.
A döntőbe itt is csak a legjobbak kerülhettek. Formabontó módon egy ország több dalt is nominálhatott. Magyarország bizalmat szavazott például az István király számára áldozatot felajánló Tordának. Piros-fehér-zöld színekben indult még a Rádiós, akinek bármikor játszva sikerül áthidalnia Fényév távolság-ot. Ausztria is lehengerlő csapattal képviseltette magát. Mozart és Colloredo választás elé állították a hallgatóságot: Árnyékdal vagy Győzedelmes zeneszó, melyik legyen a befutó? Rudolf koronaherceg és Vetsera Mária a szív húrjain játszottak. Az olaszok Verona hercegét tekintették biztos befutónak. Milos Forman - kihasználva cseh származását - becsempészte a dalfesztiválra az amerikai hajfelelősöket, Bergert és Bukowskit. Ha már ők felfedezték a rést a pajzson, Jézus Krisztus és Júdás is méltán gondolhatták, ők is lehetnek Szupersztár-ok.
Hát, meg kell hagyni, erős zenei mezőny. Egészen véletlenül mindegyik versenyző Dolhai Attila képmását öltötte magára. Valaki esetleg óvást szeretne bejelenteni azzal kapcsolatosan, hogy a fesztivál szabályrendszere alapján csak vadonatúj dalokkal lehet színpadra állni? Nem érheti szó a ház elejét, kaptunk olykor gitárhúrszaggató, de a kottafestéket abszolút frissében szárogató dalokat is.
Dolhai Attila félénk alázattal kérte a hallgatóságot, hogy legyenek segítségére az új cédéjére felkerülő dalok kiválasztásában. Szerkesztőségünk haláltmegvető bátorsággal vállalta magára ezt a hálátlan szerepet:
Fordítva jár az óra veled, még az időt is átléped? Azt mondod, nincs ki gátat szab neked? - Jól sejted, Attila, ezzel a dallal minden sikerülhet! - Jár az óra, megszavaztuk!
Nézőpont kávé és hideg tej kíséretében? Feszült figyelemmel kavargattuk ezt a koffeindózist. Ellentmondást érzünk, mert a kávé némi cukor nélkül keserű, a nóta pedig a közhelyes szöveg miatt sajnos negédes. Szöveg és zene összhangja terén is hiányérzetünk támadt, ezért ennél a dalnál tartózkodunk.
Viadal - latinos hangzású rock, amely izgalmas álmot vizionál. A szavazatunk: határozott igen!
Az emberek meséket mondanak rólad a fák alatt. A közönséggel egyetértésben bennünket is megfogott a Szemedben a tűz - nosztalgiázva idézzük fel ezt a pillanatot, amikor majd az albumon felcsendül a dal, mert...... reméljük, hogy rajta lesz.
Aranypart - Nem vagyunk meggyőződve róla, hogy ez az aranyhíd szükséges-e az aranylemezhez. A dal szövege inkább túlbeszélős, mint sokatmondó.
Van cél - Ezt örömmel hallottuk, de pár kanyarral kevesebb refrénismétlés nélkül sokkal meggyőzőbb lenne, úgy már teljes vállszélességgel kiállunk mellette.
Az új dalok lemezmegjelenés előtti, koncertturnén való tesztelését remek ötletnek és egyben bátor kezdeményezésnek tartjuk. Az Ébredjen a nap című dalod konferálásakor hangot adtál annak, hogy reméled, ez is sláger lesz egyszer. Szerintünk már az! Az új lemez felhozatalából ízelítőt kapva nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy ez a hanganyag remek folytatása lesz az elsőnek. A jellegét tekintve lírai rock és olykor bluesos hangzású dalok egészen komplex élményt képviseltek. Ez főként annak tulajdonítható, hogy érvényre jut bennük a színházból szerzett igényesség, zenei árnyaltság, valamint a rockzene szeretete, amelynek végeredménye ez az ötvözet. Egyáltalán nem jelent semmit, hogy a 220 felett Neoton sláger elhangzása azonnali ovációt váltott ki a közönség soraiból, arra már volt körülbelül 220 évünk, hogy betéve megtanuljuk minden rezdülését. Az viszont csak rajtad múlik, Attila, hogy ezeket az új nótákat is ugyanúgy megtanuljuk.
Talán egészen mókás felismerés lehet számodra, hogy a sikerhez vezető úton Dolhai Attila ellenfele maga Dolhai Attila. Az, aki évek óta a musicalszínpadok ünnepelt sztárja, az, aki az operettben is egyre magabiztosabban mozog, ráadásul már az operák világa felé és kacsingat. Ha ez még nem lenne elég, akkor egészen eltérő zsánerű albumokkal lepi meg a rajongóit. Olaszul már felsőfokon szerelmes, és ugyancsak a szerelem jegyében, nagymúltú nóták feldolgozásait lehengerlő történetté fűzi össze. Mindennek tetejébe ott a rock, mert aki Apáink útján indul el, annak messze még a végállomás.
Mindezt figyelembe véve nincs azon mit csodálni, hogy a szombathelyi közönség néha tanácstalanul fogadta a koncert repertoárját. A meglehetősen nagyszámú hallgatóság egészen változatos korosztályokból képviseltette magát. Az idősebbek talán a Ringó vállú csengeri Attilám, kisangyalomat várták volna. Voltak, akik a „Miért fáj" felhördüléssel nem a koncert fináléjában elhangzó Hé nővért-t provokálták ki, csupán igényt tartottak volna az ő utánozhatatlan Rómeójukra, annak egyik legnagyobb sikerdalára. Hát, ilyen sokrétű igények mellett Dolhai Attila legyen a talpán, aki ezeknek a kihívásoknak meg tud felelni.
Lehet, hogy a színpadról nézve talán olykor túlzottan visszafogottnak tűnhetett a közönség. Ez csak látszólag volt így, a nézőteret figyelve valóban sokféle reakciót tapasztaltunk. Sokan voltak, akik szégyenlősen mocorogtak a székükben, voltak, akik végig együtténekeltek a fellépőkkel. Látni lehetett, hogy legszívesebben felpattantak volna a helyükről, pláne amikor a koncert utolsó részében felcsendültek a nagy rock-klasszikusok. Csak valahogy nehezen akaródzott bevállalni annak a bizonyos egy fecskének a szerepét. Persze, ami késik, az nem múlik, azért a végére összejött egy színpad előtti bulizás.
Úgy gondoljuk, hogy a koncert részvevőinek többsége jól szórakozott. A nevükben is köszönjük Dolhai Attilának és zenekarának, hogy ezen a péntek estén ellátogattak Szombathelyre, és nekünk „csinálták a fesztivált", valamint beavatták a közönséget abba, mit jelent számukra a dalvízió.
A Vaskarika szerkesztőségének kissé szemtelen képviselői külön köszönetüket fejezik ki azért, hogy a koncert utáni jól megérdemelt pihenés pillanatait is megoszthatják olvasóikkal.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Szóval Dolhai Attila koncertje fergetegesen jóra sikeredett!Először megijedtem, hogy egy ilyen nagy térrel ami körülvett minket mit fog kezdeni? De kedves Attilánk megoldotta! Most is mint mindig képes volt magával ragadni minket, korosztálytól függetlenül!Jó volt látni, hogy ilyen messze a fővárostól is sokan ismerik, szeretik!
Szombathely bekerült a szívembe, máskor is szívesen megyek majd oda, mit számít az a "pár" kilóméter, ha ilyen és ehez hasonló rendezvények vannak ott!
Gratulálok!
Én szívem szerint fölmásztam volna akkor a színpadra!!! Pedig nyolc bal lábam van, nem kettő:)))
Csak átcsábítottál!
Nem tudok leszakadni a képekről!!!
Csak nézem-nézem őket, és azt várom, hogy hátha elindul valamiféle diavetítés:)
ÚJRA AKAROM ÉLNI AZ EGÉSZET!!!!!!
...meseautó....de édes, hogy elhozta ide is! :DDD
Egyébként egyszer repesztettünk Trabival 120-al, az M3-on egy lejtőn lefelé!
Két másodperc alatt megírtam gondolatban a végrendeletemet + lepergett az egész életem!!! Király volt :DDDDD
Pedig dícsérni jöttem!
Az 53-ik képen van az az Attila akiért rendszerint megőrülünk!Amikor egy-egy koncerten már idáig eljutunk, hogy Attila többet van a levegőben, mint a földön, akkor rendszerint kitör a téboly!!!
Piszok jó a kép, nagyon elkaptad!
GRATULA!!!!!
To Aliza: ez a felütés tényleg rád vall, olyat pedig, hogy Dolhai-báj csak rajongó tud kitalálni! ;) Képekért külön thx! :)