"Ilyen nagy dolog a szabadság" - Így emlékeztek október 23-ra Bükön

Képgaléria megtekintése2022.10.23. - 20:00 | Büki László

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulója alkalmából a Városháza parkjában, az "Elindultam szép hazámból" nevű Blaskó-szobornál tartott október 23-i ünnepi megemlékezését Bük városa. Az eseményen köszöntőt mondott dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, egyetemi docens, majd Udvardy Zita "Emeld föl fejedet..." című zenés-irodalmi műsorát hallhatta az 1956 hősei előtt tisztelgő közönség. Az ünnepi esemény zárásaként az emlékezés koszorúi kerültek az 1956-os szobor talapzata elé.

"Szerencsés az az ország, melynek két legnagyobb ünnepe közül az egyik a legszebb tavaszi napra, a másik a legszebb őszi napra esik. Szerencsés az a város, ami olyan műalkotással ünnepli most már több éve október 23-át, mint Bük, Blaskó János "Elindultam szép hazámból" nevű alkotásával. Ez a szobor méltóképpen emlékezik '56 hőseire. Szerencsés az a város, ami 2022-ben is úgy ünnepelheti október 23-át, hogy van közöttünk olyan, aki akkor már felnőttként élte át a forradalmi napokat, van közöttünk olyan, aki itthon maradt, s van olyan, aki a mi emlékünket is tudja hitelesíteni" - kezdte ünnepi beszédét dr. Fűzfa Balázs.

Az ünnep szónoka nem tagadta meg pedagógus énjét sem, 1956 eseményeit és szellemiségét a megemlékezésen megjelent gyermekek számára idézte fel elsősorban, nekik ajánlotta a szabadság semmihez sem fogható érzését, hogy sose legyen részük gondolataik, szabad véleménynyilvánításuk és életük bármely területén elnyomásban, sose kelljen megtapasztalniuk, milyen diktatúrában alkotni, dolgozni, élni.

A megemlékezés ünnepi szónoka, dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész volt

"Őrizzétek meg Büknek és ennek a megyének '56-os emlékeit. Már ti is tudtok annyit és gondolhatjátok, hogy az országhatáron lévő Vas és Győr-Moson-Sopron megye volt az a kettő, ami nyugat felé nyitva hagyta a kapuit, és több százezer magyar ember hagyta el az országot, és a következő évtizedekben, pontosabban tíz évig nem is jöhetett vissza. 1965-ben jöhettek először vissza meglátogatni hazájukat. Azt a hazát, aminek történelmét, nyelvét úgy gondolták, hogy örökké a magukénak vallhatják. Sajnos ez az örökké érzés, vágy és álom maradt, nem valósult meg. 1848 után is, és 1956 után is szétszóratott ennek az országnak egy jelentős része."

Fűzfa tanár úr felidézte, Abdát, a Győr melletti határmenti települést, ahol gyermekkorát töltötte. Édesapja, aki magyar tanár volt, először 1989-ben merte részletesen elmesélni, mi történt akkoriban 1956-ban. "Azt kívánom, soha többé ne legyen olyan időszak, amikor a saját emlékeinket nem merjük elmesélni a gyermekeinknek. Ne legyen olyan idő, amikor meg kell küzdenünk a saját emlékeinkkel. Ebben az országban 40 évig ilyen idők voltak, amikor a félelem és a szorongás, a hatalomtól való félelem és szorongás, az árulástól való félelem és szorongás, a hazugságtól való félelem és szorongás határozta meg az életünket. Ti ezt hála Istennek nem éltétek át, fogalmatok sincs arról, hogy milyen úgy élni, hogy az embernek minden mondat előtt meg kell gondolnia azt, hogy mit mond."

Kiemelte a fontosságát annak, hogy pontosan őrizzük meg azokat az emlékeket, amik '56 időszakát idézik meg, és amíg vannak velünk olyanok, akik éltek akkor, kérdezzük meg őket, mire emlékeznek pontosan. Az ember ugyanis hajlamos arra, hogy elfelejtse a saját emlékeit, hogy a jövőhöz igazítsa a múltat, hogy szépítse a múltat, hogy megfeledkezzen a saját felelősségéről. "A fél világirodalom arról szól, hogy hogyan felejtkezünk meg a saját múltunkról, erről szól Tolsztoj Háború és béke című regénye, Móricz Zsigmond Erdély című regénye, erről szól József Attila és Radnóti Miklós költészete. A szó, a betű, az irodalom, a műveltség, a kultúra nem más, mint hadakozás a hamisság ellen, hadakozás a hazugság ellen" - mutatott rá Fűzfa Balázs.

"Azt kívánom mindannyiunknak, hogy a legfontosabbakat, amiket Petőfi Sándor, Márai Sándor, Illyés Gyula, Örkény István és a többiek megfogalmaztak számunkra, soha ne felejtsük, de mindenek előtt ne felejtsünk el pontosan emlékezni. Ne felejtsük el, hogy 1956 számunkra elsősorban a lelkiismeretünket jelenti, az igaz szót, az önmagunkkal való azonosságot jelenti személyesen, és nemzetünk, népünk, nyelvünk minden tekintetében is. Hiszen 1956 - hála Istennek - az elmúlt 30 év demokráciájának immár ugyanúgy része mindannyiunk szíve lüktetésének, mint 1848. Kívánom Önöknek, hogy ezzel az erővel őrizzék meg, őrizzék tovább '48 és '56 emlékét arra gondolva és abban bízva, hogy bármilyen sanyarú körülmények között élünk most, bármilyen borzalmakat is okoz számunkra ez a szörnyű háború, bármennyire is megviselt bennünket a világjárvány, mindezek ellenére van mibe kapaszkodnunk. Kapaszkodjunk a művészetbe, a zenébe, az irodalomba, de legelső sorban egymás kezébe és egymás tekintetébe" - zárta gondolatait dr. Fűzfa Balázs.

Udvardy Zita ünnephez méltó dalokkal emlékezett meg 1956-ról

Az ünnepi megemlékezés szónoka előtt Udvardy Zita "Emeld föl fejedet..." című zenés-irodalmi műsorát hallhatta az 1956 hősei előtt tisztelgő közönség. Az ünnepi esemény zárásaként az emlékezés koszorúi kerültek az 1956-os szobor talapzata elé.