A ritmusmilliomos jazzdobos - Mediawave Jazz és Öko Fesztivál Őriszentpéteren
Képgaléria megtekintése2010.05.15. - 16:16 | vidaotone - Fotó: Makrai Tamás
A szombathelyi nyolc nap után, csütörtöktől az Őrségben folytatódik a fényírók nemzetközi találkozója. Az őriszentpéteri Teleház és annak kiegészítő létesítményei adnak otthont a második etapnak, amely a Mediawave Szelektív Jazz és Öko Fesztivál névvel illettetett a keresztségben. Figyelemmel kísértük a stáb csütörtöki beköltözését az objektumokba, illetve részt vettünk a belakás vidám és baráti folyamatában, illetve a pénteki, már a nyilvánosságot is bevonzó jazzben bő műsornapon.
HIRDETÉS
A párját ritkító Őrségi tájegység "fővárosában", a megyeszékhely felöl gépkocsin érkezve, a település elején egyből jobbra található közösségi helyszín tökéletes választásnak tűnt már első látásra. Nem beszélve arról a kicsit sem elhanyagolható tényről, hogy míg esőisten az ország többi részét cseppjeivel halmozta, addig a Teleház környékét szárazon hagyta, olyannyira, hogy talán hét rétre is rásütött a nap jópárszor. Tavalyi szépszámú fesztivál-tapasztalataink tükrében ez szinte a csodával határosnak titulálható, ugyanúgy, mint a tavaszi csapadékos és nem túl meleg időjárás okán zöldben burjánzó Hétrétország, vagyis az Őrség. Dimbes-dombos terepe, rendben tartott nem hivalkodó települései, az ott lakók szűkszavú egyenes nyílt hozzáállása, és pláne ezek együttállása egy olyan ideát mutat nekünk, amely ha az egész - egyben is mutatós - országunkban így lenne, már sokkal kevesebb gond árnyékolná az emberek homlokát. Persze ez kintről nézve lett megítélve, ott élve biztosan lenne a tarsolyunkban ellenvélemény, egy azonban biztos, nem véletlenül válasszák sokan új otthonukként délnyugat-vasmegyét. Odafele tartva a locsogó esőből kiérve, csütörtökön úgy három óra tájt, Nádasd környékén már fellélegeztünk, hisz komoly veszélyt mutató felhőzetnek nyomát sem láttuk célirányban. Ahogy közeledtünk egyre kevésbé is számított már az, hogy milyen lesz az időjárás. Tavaly májusban ilyenkor már szinte kisárgult a fű, és elvesztette a természet a friss zöld színt, amit egy normális évszakoláskor akár hónapokig megtarthat. Normális tavaszunk azonban több éve nem volt, és akik azt mondják, hogy rendkívüli ez a májusi időjárás, azok tévednek, ilyen egy igazi tavasz, változékony és szeszélyes. Telepi srácoknak mindig élmény a vidéken tölteni több napot, elkötelezett rajongóiként ennek a tájnak és az eseményeknek pedig szoroz ezen párat még.
A körülmények pedig, amelyek fogadtak minket még hozzátettek csak a várakozásaink egészéhez. A választott helyszínen még sohasem jártunk, ezért érkezésünk után egyből terepszemlét is kaptunk. A kis parkoló mögött álló szépszál Teleház utcafronti része nem lett első látásra szerelem ügy. Mivel azonban régóta tudjuk, hogy a külcsín a legtöbb esetben nem elsődleges szempontnak kell legyen, és nem is kirívóan használt a külső, nem ítélkeztünk, és jól tettük. Belépve, egy szinte az egész alsószintet kitöltő tér fogad bennünk, a fa az uralkodó, székek-asztalok, óriási sarok ülő veszik el a sarokban, másik oldalon irodista pult, szemmel láthatóan számítógép állomásokkal. Egy nem hivalkodó recepció-bárpult balkézről, középen lépcsőfeljáró. A felső szinten ugyanez rendezvényteremként. Az épület toldalékában hátul wc, és még egy kis terem. Mögötte udvar egy téglaépülettel ahol bringa és robogó kölcsönzés folyik, mögötte egy fedett körülbelül harminc méter hosszú szabadtéri színpados rész, valamikor csűr volt, vagy valami hasonló, nem merjük ezt konkrétan kijelenteni a porták és szerek hazájában. A színpad előtt széksorok. Ez mögött egy kétszintes szintén téglaépület, melynek bal elejében a galériás, nagyon hangulatos Pajta Színház található, lent egy nagy terem középen, az épület végében konyha. Fent közösségi helyiségek találhatóak. Hallottuk már, hogy nagy a létesítmény, de ekkorára nem számítottunk. Csak balról van szomszédság, ahol is két biovekker mondja a magáét egész álló nap. A csütörtöki nap a helyszín belakásáról illetve csapatépítősről szólt, áldozatul esett egy kecske és egy birka is talán a Sarikamis kurd együttes kezei által, olasz szakács főzött, és a Romungro Fiúk zenéltek a kurd dobosokkal felváltva, illetve fúzióban is. Körbekóstoltattak a helyi, és természetesen a hozott folyékony nevezetességek is, a hangulat kitartott aránytalanul hosszan is talán, de így van ez, ha sok jó ember egy helyre kerül, hiába nem beszéli egymás nyelvét, csak az egyetemes zenéét.
Pénteken már sokkal nagyobb mozgásra érkeztünk kora délután kisrákosi szállásunkról, amely egy régi parasztház révén már önmagában megérne egy mesét. A kötelező körök után ebéd, amely természetesen ismét nemzetközi összefogással és helyben készült, és nyomokban birkát is tartalmazott ismét. Majd egy számunkra kimaradt konferencia kezdődött a Teleház felső szintjén, az előtte napi fáradalmakat még kipihenendő megnéztünk a Mediawave archívumából jópár rövid illetve animációs filmet. Belenéztünk a Libalegelő Pajta Színházas koncertjébe, ami telt házzal és óriási sikerrel zárult.
Majd az est két nagy jazzügyi eseménye következett, elsőként egy négyes felállás, Dresch Mihály - szaxofon, Lafayette Gilchrist/USA - zongora, Szandai Mátyás - bőgő, Hamid Drake/USA - dob. Azt a típusú jazzt játszották, amit mi tíz percig szájtátva - a hangszeres játék okán -, és húsz perc után már egyre lanyhuló figyelemmel követünk. Hamid dobolása már ez alatt a koncert alatt is lenyűgöző volt, csakúgy, mint Lafayette zongorajátéka, aki kiállásában is a múlt évszázad harmincas éveit idéző megjelenéssel bírt, és szinte táncolt a Steinway zongora mögött. Nem maradtak el természetesen a hazai zenészek sem tőlük semmiben, mind a bőgőjáték, mind Dresch Mihály fújásai is élményszámba mentek, épp úgy mint az egybenjáték. Ez a koncert azonban feszesen kézben volt tartva a magyar fúvósfenomén által, a többiek finoman szólva sem sziporkázhattak. A következő felállásban, amely a kiadottól eltérően háromfősre sikeredett, maradt a doboknál Hamid Drake, a bőgőnél Szandai Mátyás a frontra pedig Tóth Viktor az új nemzedék szaxofonzsenije került. Már eleve a háromfős hangszerelés is szabadabb mozgást engedett mindhárom zenésznek, ráadásul a szólista is fiatalosabb felfogású futamokkal operált, illetve hagyta kibontakozni mind a kitűnő bőgőssé vált Szandait, mind pedig a rastafari, indiai satyis, pigment-, ritmus-, és stílusmilliomos jazzdobost Hamidot. A jól megtermett afro-amerikai volt nálunk a nap embere, látszik rajt, hogy vélhetően nem a jazzel kezdte, és a majd egy órás improvizáció alatt bemutatta azt, hogy bármely stílusban zenekara erőssége lehetne. A bivalyerős groovolás ugyanúgy a kezében van, mint a seprűvel finomkodás. A Slayertől a legfinomabb törtekig mindenben zseniálisat hozna, ebben biztosak vagyunk. Szájtátva néztük és hallgattuk végig őket, részt véve a szűnni nem akaró visszatapsolásban is. Ismét bekövetkezett az az együttállás, amikor az ember azt gondolja, hogy a jó időben a jó helyen van, és nem is akar épp akkor sehol máshol lenni.
Két nap után kijelenthetjük, hogy a Mediawave nagyon jó helyre került az Őrség szívében, a programok zseniálisak, a közönség jókedvű, a fellépők nem menekülnek fellépés után, nyelvi-, zenei-, és stílus kavalkádban fürdünk, és esőben nem. Ezen sorainkat a teleház sajtós-sarkában írtuk, és miközben a billentyűket zaklattuk, a hátunk mögött lezajlott egy kiállítás megnyitó az aktuális konferencia szünetében.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások