"Ha a világ megőrül, akkor egy matematikus felbecsülhetetlen gyógyírt talál a matematikában. Mert minden művészetek és tudományok között ez a legigénytelenebb és a legemelkedettebb, és mind közül a matematikus előtt nyílik meg legkönnyebben az a menedék, ahol, Bertrand Russell szavaival, „nemes ösztöneink közt az egyetlenként biztos oltalomra lel a való világ sivár száműzetésében." G. H. Hardy: Egy matematikus védőbeszéde

Molnár Zoltán, a VMSZC Gépipari és Informatikai Technikumának matematika tanára az 1877. február 7-én született tudósról, a matematika esztétájáról tartott előadást Egy matematikus védelmében címmel. 

Hardy értelmiségi családba született, szorgalmának és tehetségének köszönhetően kiváló eredménnyel végezte iskoláit, majd a Cambridge-i egyetemen tanult tovább, ahol később kutatótanárként is dolgozott.

Számos könyv és cikk szerzője volt, a legtöbbet J. E. Littlewooddal közösen jegyezte. Ő volt Srínivásza Rámánudzsan, indiai matematikus mentora, akivel a Riemann-hipotézis bizonyításán is dolgoztak. Hardy az Egy matematikus védőbeszéde című könyvében - ami a matematika leghíresebb irodalmi alkotása - a matematikát művészetként definiálja, különbséget tesz alkalmazott (hasznos) és tiszta (haszontalan) matematika között.

Az előadásból kiderült az is, hogy Hardy érdekes, művelt, de igen zárkózott személyiség volt. Matematikai eredményei mellett a bizonyításainak eleganciája miatt tiszteli az utókor. Életéről film és regény is született.

A Godfrey Harold Hardy pályájáról szóló előadást, amelyet több tőle származó idézet színesített, 180 érdeklődő hallgatta meg a Gépipariban.

Molnár Zoltán matematika tanár

***

Az ​angol tudós, a XX. század első felének egyik legnagyobb matematikusa 1940-ben írta ezt az esszét, amely azóta klasszikus lett a maga nemében. Hardy levezet néhány klasszikusan szép matematikai tételt is a könyvében, de az esszé főként olyan kérdésekről szól, melyek az átlagolvasó számára is érthetőek és izgalmasak. Hallatlanul pontosan fogalmazza meg a „matematikai szépség", a matematika által felvetett filozófiai problémákat, s amellett általában a kreativitás fogalmának lényegét. Olyannyira, hogy Graham Greene szerint Henry James jegyzetfüzetei mellett „ez a legjobb mű arról, hogy mit jelent alkotó művésznek lenni". A mű emellett szép önéletírás is - Hardy derűs szomorúsággal ír a matematikusok közös sorsáról, az alkotóerő elvesztéséről (mert a matematika a fiatal, friss elmék tudománya, egy bizonyos életkoron túl még a legnagyobb zsenik is elvesztik alkotóerejüket). A könyvhöz C. P. Snow írt bevezetőt, melyben ragyogó, kedves anekdotákkal fűszerezett portrét fest erről a rendkívüli elméről, valamint legjobb barátjáról és munkatársáról, az általa felfedezett indiai Ramanujanról.