1. nap - Széphalom - Sátoraljaújhely: Kazinczy minden mennyiségben, kilátósétány a kiásott vár felett  

Hetedszer tértünk vissza a Zemplénbe, amiről nem túlzás kijelenteni: ez a tájegység megunhatatlan és mindig ad újat magából! Első napunk első állomása Széphalom volt, amit a 25 évig itt élt Kazinczy Ferencbe "karolva" ismerhetünk meg igazán. Széphalom nem a falu eredeti neve, az itt lakó Kazinczy keresztelte át, és tette nevezetessé. Itt található a Kazinczy Ferenc Emlékkert (nem meglepő módon a Kazinczy utcában), benne a Magyar Nyelv Múzeumával - ahova egyszer mindenkinek el kell jönnie!! - a Kazinczy Mauzóleummal, a Kazinczy-sírkerttel és más egyéb látnivalóval.

A múzeum időszaki kiállítása most még Arany János Toldiját járja körül, levezetésként pedig számos nyelvi fejtörőt próbálhatunk ki, illetve szellemes szójátékokban vehetünk részt. Létezik olyan adatgyűjtő kártya, amire számunkra fontos, nyelvünk szempontjából értékes, ám kevéssé ismert szavakat lehet felírni, amiket szeretnénk megőrizni az utókor számára. Az akkor épp kinn levők közül a legszellemesebb a "hosszút ülök" kifejezés volt, ami "magyarul" annyit tesz: lefekszek. 

A fő attrakció mindenképp a Kazinczy életútját végigjáró, "Szokott ösvényen szokatlanul" című emlékkiállítás volt, amiből világossá vált, milyen elhivatottan, állhatatosan járult hozzá ahhoz, hogy "ízlésújító munkájával segítse a magyar nyelv ügyét". Hasonlóan elhivatott volt az a végtelenül kedves múzeumi munkatárs, aki mindig a legjobbkor "ragadta meg a kezünket", és társult hozzánk felfedni a tárlatanyagokban rejlő érdekességeket, és "cinkoskodni" a kreatív játékok sikereiben. Az emlékkertről, benne a tárlatokról és az emlékcsarnokról külön írást készítünk.

A nap további részét Sátoraljaújhelyen töltöttük, ahol a nemrég "kiásott" egykori újhelyi vár romjai fölé emeltek kilátósétányt. Erről szintén önálló anyag készül, addig is álljon itt néhány infó a "kiásott" várról:

- A város feletti Várhegy tetején a 20. század elejére az utolsó falmaradványok is eltűntek, és 2007-ig semmilyen látható felmenő fal vagy jelentős terepalakulat nem jelezte a vár nyomait.
- A nagy erőfeszítésekkel megvalósult ásatásoknak köszönhetően kibontakozó vármaradvány a múlttal való találkozás különleges, revelatív élményét jelenti, ami az adottságok, az épületek és a feltárások léptéke révén magyarországi viszonylatban egyedülálló.
- A kilátósétány a vár két egykori legfeltűnőbb része, végpontja közül az északi hegyes csúcsot, háromszögű tornyot ismétli meg, idézi fel modern formában.

Ahogy hallottuk a fent tartózkodó helybeliektől, a kilátósétány csúcspontjától a szemközti Szár-hegyre - itt áll a Magyar Kálvária 15. stációjaként egy gyönyörű kápolna, és itt található a 100. országzászló is -, függőhidat terveznek. Brutális látvány és élmény lesz!

2. nap - Honfoglalás kori emlékek és egy romantikus vártúra Szlovákiában

Második napunk az Árpád-kor bűvöletében telt. Délelőtt Karos település Honfoglalás kori Látogatóközpontját céloztuk meg, ugyanis Karos határában az 1930-as években a Kárpát-medence leggazdagabb honfoglalás kori temetőjét, vezérsírjait tárták fel, ami arra utal, hogy a korabeli magyarság első fejedelmi központja állhatott a területen. Az emlékhely a honfoglalás korát mutatja be hitelesen, a mai kor interaktív eszközeit is felhasználva.

Sajnos a látogatóközpont márciusban még "csökkentett üzemmódban" működik, ezért hívni kellett előtte az üzemeltetőt, hogy fejest ugranánk az őshaza-kultuszba. Mivel csak kicsengés és odaérkeztünkkor zárt kapu volt a válasz, továbbálltunk a tőle nem messze található Karcsára, ahol egy bájos, "ajtajatárva" Árpád-kori református műemléktemplomot néztünk meg. Keletkezéséhez számos legenda fűződik, egyike szerint tündérek építették egyetlen éjszaka alatt. A harangot véletlenül a Karcsa tóba ejtették, mely 100 évenként kondulással jelzi meglétét.

Innét az országhatár melletti Pácin felé vettük az irányt, ahol a Mágocsy-kastélyt cserkésztük volna be. Ez ilyen lyukrafutós nap lett, mert a kastély zárva volt, így a pixelbarátság kerítésen kívül maradt. Pácinnál Nagykövesd irányába tartva léptük át a határt, és szlovák szomszédunk aszfaltcsíkjára lépve picit ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mintha Búcsúnál lépnék osztrák földre: dimenziókkal jobb minőségű országút fogadott minket. Pár kilométer volt csak Nagykövesd, de végig remek úton haladtunk, majd a kis település látványát uraló várromhoz egy meredek, térkövezett úton jutottunk fel. A Bodrogköz emblematikus műemlékének köveit az idők során a helybéliek elhordták: kastély, templom, lakóház épült belőle. Mára csak délnyugati bástyája őrzi mementóként egy letűnt kor emlékét.

A kötelező fotók elkészítése után visszaindultunk Karosra, hogy még egy reménytelen kísérletet tegyünk a látogatóközpont, illetve a másik helyi honfoglalás kori emlékpark felkeresésére. A 831-es út a lelkünket is kirázta, akkor még nem tudtuk, hogy nem ez az út nyeri BAZ vármegye legótvarabb útja címet... A látogatóközpont telefonja sajnos néma maradt, így a település határában fekvő emlékhelyet vettük célba, ami szabadon látogatható. Ez egy nemzeti sírkert, amiben a feltárt 73 sírhely megjelölésével készült el a honfoglalók temetőjének rekonstrukciója. Karos határában tárták fel az egyik leggazdagabb sírmellékletű honfoglalás kori temetőt: a díszes szablyák, övveretek, tarsolylemezek, a sok pénzérme azt mutatja, hogy a magyarság uralkodó nagyfejedelme ebben a térségben építette ki első hatalmi központját.

Már épp végeztünk a monumentális, kopjafákkal teli sírkert megtekintésével, amikor megcsörrent telefonunk: a látogatóközpontból jött hívással kiteljesedett aznapi honfoglalást körbejáró ismeretünk. Ugyan csak 30 perc volt már a nyitvatartási időből hátra, ám Szabó Péter igazgató közel 2 órán át mesélt nekünk! Megérte visszakanyarodnunk, az impulzív és rendkívül érdekes előadástól kár lett volna elesni. Mind a sírkertről, mind a látogatóközpontról külön-külön is írni fogunk!

3. nap - Túra Pusztafaluból, a Zempléni-hegység szívéből az Izra-tón keresztül a Milicek kapujáig

A harmadik napot a túrázásnak szenteltük: Pusztafaluból, ebből a gyönyörűséges kis zempléni ékszerdobozból indítottuk az Izra-tóhoz, majd onnét a Kopáska-vadászházig. Mivel a Miliceket már lejártuk, épp elég volt ez a közel 18 km. Pusztafaluból csodás rálátás nyílik Füzér várára, a kis település központja pedig számos meglepetéssel szolgál. Egyrészt a faluba vezető út egészen kiváló, a falutáblánál egy kis székelykapu fogadja az érkezőket, a "főterén" pedig egy tájház, ami egyben kávézó is - vasárnap 20 óráig nyitva!

A Múzeum Kávéház előtt parkoltunk le, és mögötte, a kék négyszögön visz fel a túraút az Izra-tóhoz. Kocsival is el lehet jutni oda, keskeny, aszfaltos út murvásra, majd erdei földútra vált, célszerű tereptűrő járművel felmenni (Szlovákia felől rendes műút visz a tóhoz). Mi gyalogoltunk, és nem is igazán a 3 km-re levő "horgászparadicsom", az Izra-tó volt a legnagyobb élménye a túrának, hanem tovább haladva a szinte földöntúli látványt nyújtó mocsaras Kis Izra-tó. Ez a lápos, fákkal benőtt tó hasonló, mint a bakonyi Hubertlaki-tó, csak jóval kisebb. A túrát innét a Kopáska-vadászházig folytattuk, ahonnét nagyszerű kilátás nyílt a felvidéki Zemplén tájaira. A túráról részletesen írunk!

4. nap - Fájt a szívünk Fájon, aztán majd' megfulladtunk a nevetéstől Fulókércsen, hogy végül kijózanító kilátásokat kapjunk az EU-s répaföldön

Pusztaradványban épp felújítás alatt állt a Pallavicini-kastély, így fájó szívvel indultunk Fájba, ahol a Fáy-kastély állapota csak tovább mélyítette fájdalmunkat. Helyi közmunkások - sok kisebb csoportban vitatták meg az élet dolgait - állítottak irányba minket, hogyan jutunk be a kastélykertbe, ahol információs tábla vázolta fel az Észak-Magyarországi Kastélyút kihagyhatatlanjait. Füzérradvány, Edelény és Tuzsér impozáns kastélya mellett Fájé leginkább fájó volt, mintsem faja.

Utolsó állomásunk Gagyapáti volt, egy geodéziai kilátótorony és egy tőle pár száz méterre levő kilátó izgalmával kecsegtetve. Ám indexesen szólva mindeközben történt egy nem várt satufékezés... A Mini autómárka szlogenje: "A jobb lábad legjobb napja". Többek közt e zseniális szlogen miatt is a kedvenc márkánk. De a jobb lábadat a fékezésre is használod, s miközben róttuk a trénél trébb zempléni utakat - Baktakék és Gagyapáti között szinte büntetés a régi szekérutakra "löttyintett", alap nélküli aszfaltos úton haladni, ezen a szakaszon egészen 30 km/h -s sebességkorlátozással "javították" az utat... ez vittel el az "ország legszarabb útja" címet - többször "bizsergett", hogy megálljunk egy-egy szociófotó-sorozatra. De Fulókércsen már szinte "üvöltött a satufékért". A fékezésre késztető csodás "eccség" becses neve Falusi Mulató-Bár. Ránézel és belelátod Szintiboy-t, a komplett Budapest TV-t, és még azt is, amit talán jobb nem is látni... Ezen a helyen az Üzemen Kívül zenekar ad naponta koncertet az Érdeklődés Hiánya nevű sztárvendéggel. A Sport Bár feliratra merőleges oldalon még focilabda is volt, talán egy nővel, de azt már csak a visszapillantóból láttuk. A rükverc nem a mi világunk... Mennyivel egyszerűbb és olcsóbb lenne, ha Fulókércsből buddhista falu lenne. Csak egy E betűt kéne lemeszelni. LIVE ZEN. A tanok pedig a Falusi Mulatóban (majd idővel kap valami keleti nevet) terjedhetnének.

Végül elértük Gagyapátit. Miután megtaláltuk, amiért mentünk, nem igazán értettük, mit keres a kerekrépaföld közepén egy kilátó, amit egyetlen tábla sem jelölt. Aztán a lekerített földterület ajtaja melletti tábla megvilágosított minket: komplex projekt fejlesztés! Kerekrépa és kilátó = komplexitás! Ez persze az "előítélet" része volt, mert itthon utánajártunk az okoknak: az a bizonyos kilátó egykor magánkilátóként épült, az építtető feleségéről, Katalinról nevezte el. Itt ment a Kéktúra (OKT) útvonala is, erről az internet "archívuma" is árulkodik. A kilátó mellett egy geodéziai mérőtorony is található, ami zárva volt. Idővel a kilátót és környékét benőtte a természet, a neten találtunk olyan fotót is, amiből épp csak kilátszott a teteje... A kéktúra útvonalát is elvitték másfele - állítólag újra visszaterelik, ahogy egykor, a kilátót is érintve haladt -, a területet kitisztították, és bevetették.

Mindenesetre kissé morbid első látásra a termőföld közepén ácsorgó kilátó - ami egészen jó állapotban van! -, és a tőle pár száz méterrel odébb elhelyezkedő mérőtorony. De hát ez Borsod, ahol az is megtörténhet, amiről elképzelni sem tudod, hogy létezik...