Az Albán Köztársaság tiszteletbeli pécsi konzulja, lovag Hafuzi Avnija és a Szent György Lovagrend Vas vármegyei Priorátusa kezdeményezésére és támogatásával emléktáblát avattak a zárdatemplomban.

A tiszteletbeli konzul köszöntőbeszédében felidézte a Szkopjében született, albán származású Teréz anya életét, köztük az 1986-os és 1989-es magyarországi látogatását is. "Hirdesse a tábla Kalkuttai Szent Teréz életművét, aki ránéz, töltse el emberszeretet, mely Teréz anyában is lobogott, s amiért minden egyéni ambícióját feladta. Erről szól élete, üzenete és az általa írt, az emléktáblán is olvasható Az élet himnusza imádság is" - mondta a tiszteletbeli konzul, aki köszönetét fejezte ki a szombathelyi horvátok Djurdjice, azaz Gyöngyvirágok énekkarának, akik albán nyelvű, Teréz anyáról szóló éneket énekeltek az eseményen. 

Szombathely Megyei Jogú Város nevében Tóth Kálmán, önkormányzati képviselő mondott beszédet aki kiemelte: Teréz anya kapocs volt a vallások, az országok, valamint a vallások és a világi berendezkedések között. "Büszke vagyok arra, hogy Szombathely is azon városok közé tartozik, ahol Kalkuttai Szent Teréznek emlékműve van" - zárta gondolatait a képviselő. 

Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök áldotta meg az emléktáblát. Szentbeszédét Teréz anya saját magáról mondott gondolatával kezdte: „Aprócska ceruza vagyok Isten kezében. Mi tudjuk, hogy ez az aprócska ceruza minden tintánál mélyebben beleírt az Egyház, az emberiség történetébe. Kivívta az emberek tiszteletét függetlenül attól, ki, miben hisz, milyen nemzetiségű" - emelte ki a segédpüspök.

„Szomjazom!" - Krisztusnak a keresztre feszítésekor elhangzó mondata volt Teréz anya egyik legkedvesebb bibliai idézete, elevenítette fel a segédpüspök, hozzátéve, hogy sokat elmélkedett erről a szent. Rádöbbent arra, hogy ezt Isten mondja az embereknek. Szomjazom rátok, vágyom a Ti szeretetetek után. És ez lett Teréz anya hivatása: igyekezett felkelteni az emberek érdeklődését Isten iránt, hogy viszonozzák az Ő szeretetét. 

Fekete Szabolcs Benedek felidézte azt a Teréz anya számára döbbenetes élményt, amikor látott Kalkuttában meghalni, magára hagyottan egy hindu embert. Ekkor kezdeményezte a Haldoklók Háza működésének megkezdését, mert az nincs jól, hogy magára hagyottan menjen el az ember. Fontosak a földi életnek az utolsó hetei, napjai, pillanatai. Egy egész emberi élet felértékelődhet vagy lesüllyedhet, kiteljesedhet vagy összeomolhat. És annak érdekében, hogy méltó módon tudjunk innen elmenni, ott kell lenni az emberek mellett.

Teréz anya hétköznapi dolgokat cselekedett, nem hétköznapi szeretettel. Ez a mi feladatunk is. Ahol élünk, tegyük a hétköznapit, a szürkét, az unalmasat, a nem mindig hálásat, a nem mindig feltűnőt, de nem szürkén, unalmasan, hanem alázatosan, nem hétköznapi szeretettel.