A Lamantin Jazz Fesztivál részletes programja itt olvasható!

The Johnny Thompson Singers (USA)

Rev. John Alexander
Thompson - zongora, ének
Burnett Thomas - hammond orgona
Robin Williams - dob
Regina Chatman - ének
Jestine Johnson - ének
Wayne Withers - ének
Michael Hynson - ének

A philadelphiai Johnny Thompson Singers 45 év koncertezés után még mindig az egyike a legjobb a gospelkórusoknak. Stílusa egyedi és összetéveszthetetlen. John Alexander Thompson tiszteletes neve garancia arra, hogy professzionális, autentikus és makulátlan gospelzenét hallhatunk, ahol a középpontban a zene és nem a showműsor áll. A híres zeneszerzőnek 11 gospelszínmű mellett több mint 400 gospelt köszönhetünk, köztük olyan slágerekkel, mint a „Shake The Devil Off", „If I Perish", Stranger On The Road" vagy a „Hold On". A tiszteletes szabad kezet ad csapatának az interpretáció terén, anélkül, hogy a kórus egysége csorbát szenvedne. Minden egyes hang soulosan cseng és rögtön a hatása alá vonja a hallgatót.

Aki tehát megunta a karácsony előtt pikk-pakk összetrombitált alkalmi kórusokat, aki igazi, hamisítatlan gospelre vágyik, aligha találhatna jobb zenét, mint a Johnny Thompson Singers mennyei muzsikája.

Juhász Márton Group feat. Alain Benzie

Jonathan Orland - szaxofon
Alan Benzie - zongora
Dylan Coleman - basszusgitár
Juhász Márton - dob

A Juhász Márton Group 2009-ben alakult Bostonban, a nagynevű Berklee College of Music falai közt. A zenészek különböző zenei háttere és személyisége izgalmas keveréket ad, mely friss hangzás a standard jazz megszokott világában. Az amerikai hagyományok tökéletes ismeretében, de az európai jazz hatása alatt olyan megkapó zenét játszanak, melyben a swing energiája mély érzelmekkel és finomsággal társul.

Finucci Bros Quartet

Balogh Roland - gitár
Balogh Zoltán - zongora
Horváth Plútó József - basszusgitár
Bordás József - dob

Balogh Roland gitáros és Balogh Zoltán zongorista ikertestvérek. Igazi ikrekhez híven szinte mindent együtt csinálnak, közösen alapították a Finucci Bros Quartet nevű zenekarukat, és együtt indultak az idei Montreux-i Jazz Fesztiválon is, amelyen végül Zoltán a középdöntőig jutott, Roland azonban a gitárverseny győztese lett. Ez a siker 2005-ben már megadatott egy magyar jazzénekesnőnek, akkor Szőke Nikoletta lett kategóriájának győztese. A fiúk hatéves korunkban kezdtek el autodidakta módon zenélni, gitározni és zongorázni, de végül a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultak tovább. A jazz fusiontól kezdve a pop és latin zenéig mindenféle stílust kedvelnek. Jelenleg hét formációban játszanak, és ezek mindegyike más-más stílusú. Saját zenekaruk Finucci Bros Quartet, melyet Bordás „Josh" József dobossal és Horváth „Plútó" József basszusgitárossal két éve alapítottak. A zenekarral nemrég a Magyar Rádió Márványtermében a Klasszikus és jazz sorozatban adtak önálló koncertet.

Csanyi Zoltán - Lattmann Béla Band

Csanyi Zoltán - billentyűs hangszerek
Lattmann Béla - basszusgitár
Lamm Dávid - gitár
Szendőfi Péter - dob
Horváth Kornél - ütős hangszerek

Lattmann Béla és Csányi Zoltán már a 80-as évek elejétől együtt játszottak a jól ismert Kaszakő együttesben, és a 80-as évek végen a Things-ben. Lattmann azóta is az ország egyik vezető basszusgitárosa, akit szinte minden stílusban és felállásban meg lehet találni, a magyar jazz, pop és rock mezején. Csányi Zoltán 1987-től 2008-ig Amerikában, többnyire New York-ban és Las Vegas-ban élt. Pályafutását itt folytatta tovább, sőt, alkalma nyílt többféle zenei műfaj elsajátítására. A két zenésznek most újra lehetősége nyílt, hogy együtt játszhasson. Ezt persze rögtön ki is használták, és már az új lemezük is elkészült, melynek címe "A walk on the beach". Most is ezt az anyagot hallhatjuk tőlük. Többnyire Csányi Zoltán szerzeményeire alapoznak, melyekben érezhető a latin és R&B beütés. Az est folyamán további három kitűnő muzsikussal ismerkedhetünk meg. Szendőfi Péter a hazai jazzdobolás emblematikus figurája, aki virtuóz játékával - Csányi Zoltánnal és Lattmann Bélával közösen - világszínvonalú ritmusszekciót hozott létre. Lamm Dávid a fiatal generáció kiemelkedő alakja, aki korát meghazudtoló érett gitárjátékkal és muzikalitással bizonyította rátermettségét. A kvartet vendégművésze Horváth Kornél, ütős (szintén a régi Kaszakő felállásból), aki még gazdagabbá teszi a zenei műfaj színvilágát.

Benny Golson Quartet (USA)

Benny Golson - tenor szaxofon
Kirk Lightsey - zongora
Gilles Naturel - nagybőgő
Douglas Sides - dob

Benny Golson, a sokoldalú tehetség, a jazz világhírű, ikonikus alakja, zeneszerző, szövegíró, tenorszaxofonos és producer. Kevés jazzmuzsikus mondhatja újítónak magát, és még kevesebben büszkélkedhetnek azzal, hogy szó szerint újradefiniálták a jazz fogalmát, de Benny új fejezeteket nyitott a jazz történetében olyan dalaival, mint a Killer Joe, I Remember Clifford, Along Came Betty, Stablemates, Whisper Not, Blues March, Five Spot After Dark vagy az Are you Real? Ő az egyetlen, ma is élő művész, akinek 8 jazz-standardet köszönhetünk, melyek a mai napig is újra és újra feldolgozásra kerülnek. Több mint 30 albuma jelent meg amerikai és európai kiadóknál a saját neve alatt, és számolni sem lehet már, hogy más előadók hány lemezén hallhatjuk vendégművészként.

Golson mellett ma este három kitűnő zenészt hallhatunk: Kirk Lightsey, zongoravirtuóz klarinétosként kezdte, majd ösztöndíj helyett a koncertezést választotta, klarinét helyett pedig a zongorát. Úgy tűnik, jó csere volt, hisz sikert sikerre halmoz. 1989-ben a Steinway kiemeltje lett, majd 1998-ban a Downbeat magazin választotta az év zongoristájának. Douglas Sides ezzel ellentétben a zongoráját cserélte dobokra, szintén sikeresen: a Berklee College of Music és a Boston Conservatory of Music után látványos karrierbe kezdett: hírességek oldalán ill. saját zenekaraival készített lemezeket, koncertezett és komponált. Gilles Naturel, elismert bőgős nevét leginkább onnan ismerhetjük, hogy meghatározó tagja Johnny Griffin ritmusszekciójának. Ez esetben Golson zenekarát erősíti nem kevesebb sikerrel.

Éles Gábor Trió

Éles Gábor - gitár, ének
Lutz János - nagybőgő
Móré Attila - dob

A zenekart Éles Gábor 2007-ben alapította. Szerzeményeiben a közlés fontossága és a zenei intimitás jelenléte a legfontosabb. A darabokban az alapítóra hatást gyakorolt zenei nyelvek lépnek párbeszédbe: a jellegzetes hangzásvilág alapvetően a jazzből, a soulból és a bluesból táplálkozik, de a groove és a szabad improvizáció jelenléte is meghatározó. A trió játéka közben a ritmikus funkos lüktetést gyakran váltja lassú sodrású balladisztikus muzsika. A zenekar névadója a kezdetekről: „Cél volt egy olyan zenekar létrehozása ahol saját és kollegáim zenei álmait tudjuk megvalósítani megértve azt a zenei irányt amiben a legjobban „üzemelek", cél volt egy koncert-zenekar létrehozása ami tud szabadon együtt játszani de a fix megírt részek témává, jelleggé és tartalommá válhatnak benne, cél volt egy olyan trió létrehozása ahol olyan zenei-szakmai helyekre juthatok el ahová még nem jutottam el . . . cél volt az is hogy legyen blues, soul, funk, standard és mai saját muzsika is."

Ferenczi György és a Raczkajam

Ferenczi György - ének, szájharmonika, hegedű
Bizják Gábor - kürt, vokál,
Kormos Levente - gitár, vokál,
Pintér Zsolt - mandolin, vokál
Apáti Ádám - basszusgitár, szájzongora, vokál,
Jankó Miklós - dob, kahorn, vokál

Az énekes-szájharmonikás Ferenczi György zenei pályafutását a '80-as évek közepén kezdte. Napjainkig több mint 250 lemezen szerepelt, a Herfli Davidson és Rackajam nevű zenekaraival pedig nagy népszerűségre tett szert nemcsak hazánkban, de Európa-szerte is. A Milyen lárma?! című lemeze 2007-ben, egy új korszak nyitányaként jelent meg. A CD-n található 11 dal egyik fele saját szerzemény, míg másik fele Petôfi Sándor, Radnóti Miklós és Weöres Sándor megzenésített versei, melyek hol népzenei stílusban, hol blues-ban, egyszer szájharmonikán, máskor hegedűn játszva szólalnak meg, létrehozva a sajátos Rackajam stílust.A műsorban Ferenczi különbözô hangszereken elôadott virtuóz, ugyanakkor kifinomult és túlzásoktól mentes játéka, zenei nyitottsága, továbbá sajátos humora meghatározó. A Rackajam tagjai más generációt képviselnek, ebbôl kifolyólag zenei gyökereik is máshol keresendôk, mégis a közös hangot tökéletesen megtalálják a zenekarvezetôvel.

Larry McCray Band (USA)

Larry McCray - gitár, ének
Shawn McDonald - hammond orgona/ zongora
Stanley Debonet - basszusgitár
Steve McCray - dob

Amennyiben a mai blues zenének van jövője a XXI. században, akkor sejthető, hogy Larry McCray gitáros nemcsak visszatérő szereplő lesz, hanem egyike lesz azon prófétáknak, akik koruk nemzedékét átvezethetik a legujjabb korszakba. Zenéje ugyanis hitet tesz az eredeti blues tradiciók mellett, ám emellett új, izgalmas célok felé orientálja a műfajt.

McCray az amerikai Arkansas államban egy farmon nőtt fel 8 testvérével. Első tanítómestere épp saját nővére, Clara lett aki akkoriban saját zenekarával turnézott szerte az államban. Michiganbe is nővérét követte: itt ismerkedett meg a "Háromkirályok" (BB King - Freddie King - Albert King) stílusa mellett Albert Collins és Magic Sam zenéjével is. Persze azért a soul és a mindent átható dallamos Motown hangzás is nagy hatással voltak rá. Testvéreivel szerepelgetett a környéken és zenéjét rockos elemekkel fűszerezte meg.

Megélhetését főként a General Motors autógyárában végzett munkája jelentette, és idejének nagy részét is felemésztette - mégis sikerült megalkotnia és kiadatnia első lemezét a beszédes című "Ambition" CD-t, amely a blues, rock és soul műfajokból épül fel. Nem sokkal később már Albert Collins-szal turnézott. 1993-ban újabb lemezzel jelentkezett: "Delta Hurricane" címmel és innéttől kezdve vége sincs lemezei hosszú listájának: Climbin' Up (1995); Meet Me At the Lake (1996); Born to Play the Blues (1998)...

2000-ben neki ítélték a rangos Orville Gibsonról elnevezett "Az év legjobb férfi blues-gitárosa" díjat. Még ugyanebben az évben saját kiadót alapított és szülővárosáról elnevezte Magnoliának. Azóta a maga ura, lemezt készít, rengeteget turnézik, és próbál időt szakítani az alkotásra is.

Grencsó Kollektív Kedély

Grencsó István - saxofon
Hans van Vliet - harsona
Benkő Róbert - nagybőgő
Miklós Szilveszter - dob

Grencsó István szaxofonos és fuvolista a magyar avantgard jazz egyik kiemelkedő alakja. Pályafutása 1979-ben, a Masina Jazz Csoport megalapításával indult, szélesebb körű ismertségre pedig az 1980-as években Szabados György partnereként tett szert.

1984-ben hozta létre a Kollektívát, amely azóta is elsőszámú zenekara. Ezzel a folyton változó formációval tíz albumot jelentetett meg, közülük legfontosabbak a Plays Monk (1996), a Villa Negra (1997), a Fekete kenyér (1999), a 7 Ének az utolsó mohikánoknak (2000) és a Dream Car (2003).

Grencsó repertoárja rendkívül sokszínű, a zeneszerzőt a formai változtatások mesterének tartják. Improvizatív zenei kísérletei mellett feldolgozott számtalan jazz-standardet, aktuális divatirányzatoktól függetlenül játszott pop-, rock- és ethno zenét, újraértelmezte a hatvanas évekbeli magyar tánczenéket, sanzonokat, de komponált klasszikus zenébe hajló szvitet is. Játszik a Kampec Doloresszel, állandó tagja a Szabados György vezette MAKUZ-nak és az elektronikát is alkalmazó Budbudas-nak. Az utóbbi időben többször is fellépett a marokkói gyökerű Gnawa Trióval, illetve saját neobeat együttesével, az AMA-val, valamint együttműködött a noise rockot játszó Pozvakowski zenekarral.

Koncertezett és felvételeket készített többek között Paul Termos-szal, Peter Kowalddal, Tobias Delius-szal, Peter Brötzmannal és az orosz Noise Orchestra-val. Ars poeticáját, konvencióktól mentes gondolkodását örökítette meg a Duna Műhely által készített Szabad vagyok című portréfilm.

Szőke Nikoletta Quartet

Szőke Nikoletta - ének
Szakcsi Lakatos Róbert - zongora
Barcza Horváth József - nagybőgő
Mohay András - dob

Bár zenész családban nőtt fel, Szőke Nikoletta csak 2002-ben, az érettségi után kezdi el zenei tanulmányait Winand Gábor növendékeként. Úgy tűnik, ezzel egyáltalán nem késett el, hisz fél évvel később már a Magyar Rádió 6-os Stúdiójában koncertezik, melyet élőben közvetítenek országszerte. Egyetemi tanulmányait gyorsan feladni kényszerül, hisz gyorsan fellendült zenei karriere választásra kényszeríti. 2005 januárjában klasszikus énekórákat kezd el venni. Bikfalvy Júlia egyetlen jazz énekes növendéke lesz, akinek a szárnyai alól olyan művészek kerülnek ki, mint például a világhírű szoprán, Rost Andrea. 2005 júliusában a mezőny legfiatalabbjaként megnyeri a híres Montreux Jazz Festival által meghirdetett, többfordulós Shure Montreux Jazz Voice Competition első díját és közönségdíját is. Ennek köszönhetően meghívást kap New York-ba a 33. IAJE Konferenciára. Két - prominens klubokban - adott koncert után hazatér, és megkapja Lakatos Ablakos Dezső jazzművészeti ösztöndíját. Első két lemeze (Golden Earrings - 2008; A Song For You - 2009) Magyarországon, Japánban és az Egyesült Államokban is megjelenik. Idén aztán kiadja harmadik albumát is (My Song), melyet nagysikerű japán turné követ. Hát, így állunk most. Várjuk a folytatást!

Ozone SM Trio (Franciao.)

Christophe Monniot - szaxofon
Spányi Emil - zongora
John Christian Quitzke - dob

A Christophe Monniot szaxofonos vezetésével működő trióban a kortárs francia jazz meghatározó muzsikusait találjuk. Mindhárman számos élvonalbeli francia együttesben játszanak. A kiváló hangszeres tudású, vibráló személyiségű és kreatív Monniot-ra jellemző, hogy Vivaldi Négy évszakát is újraértelmezte. A Párizsban élő Spányi Emil kivételes képességű billentyűs, amit szerencsére már a Lamantin Jazz Fesztiválok közönsége is több alkalommal megtapasztalhatott. Az idestova 16 éve idegenben élő magyar jazz-zongorista jó néhány francia és amerikai jazz-nevezetesség partnere, a párizsi konzervatórium zongoratanára. A két zenész duója pár éve a Svédországban született spanyol Joe Quitzke-vel, a párizsi jazz egyik legegyénibb hangú és legkeresettebb dobosával trióvá bővült. Így csomagolják ötleteiket és dialógusaikat bravúros játékba, gazdag elektronikába, vagy épp sztenderdekbe.