Benedek Miklós gyakran viccelt azzal, hogy Benedek Tibor színész és komikus fiából Benedek Tibor, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó édesapjává vált. Pedig a tehetséges művész, aki 1946. szeptember 28-án született Budapesten, már igen korán felhívta magára a figyelmet, amikor Vallai Péterrel és a későbbi lemezlovas Dévényi Tiborral 1965-ben megnyerték a Ki mit tud? tehetségkutató paródiakategóriáját.

A győzelem mindhármuknak azonnali szabadjegyet jelentett a színművészeti főiskolára, pedig még be sem fejezték középiskolai tanulmányaikat. Benedeket, annak ellenére, hogy köztudott volt már biztos helye a főiskolán, az érettségin matematikából mégis megbuktatták, amiért végül egykori osztályfőnöke az ötvenéves érettségi találkozón bocsánatot kért.

A főiskola után a fiatal tehetség, bár Zsámbéki Gábor is hívta Kaposvárra, azonnal a Nemzeti Színházhoz került, ahonnan 1983-ban az egy évvel korábban alakult Katona József Színházhoz szegődött. Itt indult rendezői karrierje, első nagy sikere Ivan Kusan Galócza című zenés komédiája volt. 2003 és 2009 között ismét a Nemzetiben játszott, majd nyolc szabadúszóként eltöltött év után 2017-ben csatlakozott az Orlai Produkciós Iroda társulatához.

Pályája során sokféle műfajban, zenés színházi produkciókban, kabarékban, tragédiákban, vígjátékokban és még egy operában is bizonyíthatta fantasztikus színészi kvalitásait, amire jó példa a Katonába érkezése utáni Gogol Revizorjában elvállalt egymondatos szerepe Hübner járási orvosként, mely azóta is emlékezetes. Császár Angelával és jó barátjával, Szacsvay Lászlóval 400-szor játszották az azóta kultikussá vált Budapest Orfeum című estjüket, amelynek szellemi atyja Benedek volt, és amelynek dalai CD-n is megjelentek.

Kiemelkedő színpadi alakításai voltak többek között Molière Az úrhatnám polgár filozófiatanára, Füst Milán Catullusában Metellus, valamint Bulgakov Menekülésében Korzuhin szerepe. A filmvásznon olyan filmekből emlékezhet rá a közönség, mint a Fényes szelek, A Pogány Madonna vagy az Akli Miklós, de 2005-ben feltűnt Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas regényének filmváltozatában, a Sorstalanságban is.

Ikonikus rajzfilmek karaktereit is megszólaltatta az évek során, ő volt például a Vukban Sut, a farkatlan róka, a Macskafogóban Fritz Teufel és Sikló Simi az Erdő kapitányában. A televízióban számtalan tévéjáték, színházi közvetítés és kabaréműsor mellett olyan legendás sorozatokban láthatták a nézők, mint a Fekete város és a Kisváros. Rendezéseiről így mesélt egyszer:

„Elsősorban színész vagyok, tehát én csak akkor rendezek, ha mondjuk... igen, ha én is szeretnék vagy felkérnek rá, és nem mindenáron."

Füst Milán Catullus című drámájában Olsavszky Évával (Fotó: MTI/Földi Imre)

Benedek Miklós éveken át a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója volt, és ebben a pozíciójában is szívügyének tekintette a két világháború közötti könnyed zenés műfaj értékeinek megőrzését. Kisebbik fia, Benedek Albert rendezőasszisztensként nem távolodott messze az édesapa és nagyapa hivatásától.

A legendás színészt egyébként édesapja bátorította a színészi hivatásra, remélve, hogy fia mindazt elérheti, amit a komikusként beskatulyázott Benedek Tibornak nem volt lehetősége. Benedek Miklós végül nemcsak korán elhunyt édesapja emlékének bizonyította tehetségét, hanem minden létező szakmai elismerést begyűjtött, és a közönség nem szűnő szeretetét is elnyerte.

***

Január 9-én elhunyt Benedek Miklós, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, színházi rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Benedek Miklós 1946. szeptember 28-án született Budapesten. Édesanyja a Kulturális Kapcsolatok Intézeténél dolgozott, édesapja Benedek Tibor konferanszié, kabaraszínész. A Radnóti Miklós Gimnázium orosz tagozatára járt. 1965-ben Valcz Péterrel és Dévényi Tiborral megnyerték a Ki mit tud? paródia kategóriáját. Már az érettségi előtt felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára Szinetár Miklós osztályába, ahol 1969-ben végzett színművészként, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött Both Béla hívására, ahol 1969 és 1983 között játszott.

A Katona József Színház alapító tagja volt, itt készítette első rendezését, a Galóczát. Szellemi atyja volt a mintegy négyszázszor játszott világjáró, Színikritikusok díját is elnyert Budapest Orfeumnak, amelyet Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval játszott.

1991-92-ben, valamint 1993-1996 között a Magyar Színészkamara ügyvivője, 1992-2007 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója volt. 2003-tól újra a Nemzeti Színház tagja lett, 2009 óta szabadúszóként dolgozott. 2017-től az Orlai Produkciós Iroda alkotóközösségének volt tagja.

Sokoldalú és sok műfajú színész volt: kabarét, drámát, vígjátékot, zenéset egyaránt játszott, az Operában is fellépett. Játékát régi vágású elegancia, kulturáltság, fegyelem, rendkívüli stílusérzék, fanyar humor, ironikus okosság jellemezte. Szerepeinek elmélyült, aprólékos kidolgozottsága sajátosan harmonizált személyiségével, külső megjelenésével.

Megkapta a Farkas-Ratkó-, a Rajz János-, a Jászai Mari- és a Kossuth-díjat, elismerték Érdemes, majd Kiváló Művész kitüntetéssel, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével. 2023. szeptember 6-án lett a Nemzet Színésze.

Mintegy 150 szerepet játszott el pályája során, közel 40 előadást jegyzett rendezőként.

Felesége Hodgyai Éva, gyermekeik a 2020-ban elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó és Benedek Albert író, fordító.

Önéletrajzi kötete Maradok tisztelettel, Benedek Miklós címmel márciusban jelenik meg.