Fő a tér – Belmondo az Agora Fesztiválon
Képgaléria megtekintése2010.07.05. - 14:45 | vaskarika.hu
Az idei egynapos főtéri Agora születésnap kicsit a körülmények csapdájába esett, hisz ugyanezen a hétvégén dúlt tőlünk hetven kilométerre a Volt fesztivál, a foci vb meccsei már beélesedtek, illetve az időjárás is kemény hőtámadással operált. A keményen harminc fok feletti hőmérséklet a főteret – ugyanúgy, mint minden nem vízparti helyszínt – nappalra szinte közösségi élménybefogadásra alkalmatlanná tette.
Kora esti stíluskavalkád
Részünkről sem kellett nagy önmeggyőzés ahhoz, hogy a délután háromra szinte fullasztóvá váló hőségben a Lazáry Quartet vs. argentin-német kisdöntő összevetésben - egy hűs szobában - mi mellett döntsünk: nem a zenét, hanem a tv-t választottuk, amit később meg is bántuk. Az pedig, hogy a kora esti - 7 óra körüli - érkezésünkkor is még csak gyülekezőben voltak az érdeklődők, csak igazolta döntésünk helyességét. Még ekkor is érezhető volt a pár órával azelőtti hőhatás, pedig ez a térkő azért nem nyeli annyira a meleget, mintha egy sima bitumen burkolatról lenne szó. Kimondottan nyáresti hangulatú koncerttel érkezett a fesztivál második zenekara, a Szabó Balázs Band. A Suhancos feloszlása után, tavaly "szerzett" maga mellé hangszereseket a névadó, és a vélhetően azóta elkészült lemezüket mutatták be. Ami egy év alatt azért is szép eredmény, mert amit és ahogy előadtak, az egy minden mutatójában összerakott és profi műsor volt. A szó legszorosabb értelmében vett világzenei pályára álltak be, hisz talán nem is tudnánk olyan földrészt említeni, ahonnan ne köszöntek volna vissza dalaikkal. Mivel az együttes még aránylag fiatal, tehát annyira nem ismerhetik egymást, betudjuk ennek azt az egyetlen szembeötlő hiányosságukat, amely igazából kettő. Az egyik a teljes stíluskavalkád - és nem az a baj, hogy sokszínű, hanem az, hogy olyan az egész, mintha négy zenekar váltogatná egymást. A másik pedig - ami idővel szintén gyógyulni fog náluk -, a slágeresség milyensége. Teljesen világos az indíttatás - talán az Ocho Macho-hoz tudnánk hasonlítani -, tehát közérthető, igényes élőzenélésnek hívhatnánk. Amíg azonban macsóék ontják a könnyen megjegyezhető slágereket, addig itt ezek még hiányoznak. A többi rendben. Kitűnő hangszeresek, pontos ritmusszekció, laza, kicsit funkos, rockos-jazzes hangzás, csárdás fílinggel, karibi ritmusokkal, francia poppal, illetve mindennel egybefolyatva. Teljesen passzoltak az időponthoz és a helyhez, illetve a főzenekarként utánuk fellépő Belmondóhoz.
(Vidaotone)
Micimackó, meg ilyenek
-Hányan lesznek kint szerintetek? - kérdezte tőlünk a Belmondo együttes.
-Ó, a Fő téri rendezvényeken mindig rengetegen vannak! - válaszoltuk hatalmas meggyőződéssel.
Nem is tévedtünk nagyot, hiszen a 20.30-kor kezdődő fellépésükön tényleg mindenki ott volt, aki nem Volt Fesztiválozott vagy focivébét nézett épp. Tehát mind a 43 fő.
Na jó, ennél azért lehet, hogy kicsit többen, de a tér elnyelte a tömeget, és az első sorban elsősorban hajléktalan szórakozni vágyók hajlongtak a jó zenére, ezúttal nemcsak hajléktalanságukról, hanem hajlékonyságukról is tanúbizonyságot téve. A zenekarnak a relatíve kis tömeg sem vette el a jó kedvét, és „Szabadon" játszottak mindent, amit repertoár-kalapjukból épp előhúztak, mint bűvész a nyuszit. A nyuszi pedig ezúttal Beatles, Michael Jackson, Micimackó és 'A börtön ablakában', valamint túlnyomórészt Belmondo színekben tetszelgett. A „Lesz, volt, van" című 2006-os szerzeménnyel széles körben ismertté vált együttes tehát a már jól ismert slágerek mellett kevésbé népszerű, de annál zúzósabb dalokat is játszott, mindezt szokás szerint frappáns és improvizatív átvezetésekkel. Így osztották meg velünk többek között azt, hogy fociban a német Schweinsteiger a kedvencük, és németes akcentussal csempészték bele pár számba a nevét, továbbá óramű pontossággal kaptunk jelentést az aktuális foci vb állásáról (az előbb 6-0 volt, de ez nemsokára 4-2 lesz).
Mi jól szórakoztunk, és bizonyára azok is jól érezték volna magukat, akik a színpad 20 méteres körzetén belülre is bemerészkedtek volna. A túl nagy tér viszont lehetőséget adott mindenkinek a szabad döntésre, a „mindenki" pedig szinte egy emberként döntött úgy, hogy kihasználva a tér előnyeit, minél távolabbról próbálja nézni és hallgatni ezt a koncertet. Hát, nem döntöttek jól, de már sosem fogják megtudni, hogy miért. A konklúzió úgyis annyi, hogy a Belmondo együttes egy teljes mértékben szerethető banda, és a bohó mentalitás mögött azért mégiscsak eszméletlen jó zenészek bújnak meg, azt várva, hogy két poén közt előugorhassanak rejtekükből.
Felemás érzésekkel ért tehát véget a 3. Agora Fesztivál Szombathelyen, elsősorban a cikk elején említett okok miatt, másodsorban pedig azért, mert sajnos úgy tűnik, az emberek lusták és úgy kell a színpad elé „rugdosni őket", hogy „márpedig ti itt most szórakozni fogtok!". Legközelebb egy kicsivel több életkedvet kérünk szépen!
(vorinori)
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás