Vakarika.hu: Az első két lemez után a most megjelent harmadik, Szájba Rágót c. albumotokat beatesnek, fülbarátnak jellemzitek. Az első lemez poposabb, majd a második rockosabb hangzásvilága után mennyiben volt nagy váltás a beat?

Belmondo: Nem elsősorban a stílusmeghatározáson van a hangsúly, hanem a lemezek hangzásvilágán. A harmadik lemezünk hangzásvilága olyannyira hasonlít az első kettőéhez, hogy amikor egy koncerten játsszunk, akkor ott egy masszív, egységes hangulat van. Emellett azonban amikor az ember felvesz egy anyagot, akkor mindig van egy olyan hangulat körülötte, ami nyilván rá fogja nyomni a bélyegét a lemezre. Valamennyire a lemezeinken is érezhető, hogy más-más hangulatok játszottak közre. Más időket élünk, más médiumokba tudunk eljutni, és más a közönség is. Szerencsére ma már eljutottunk egy olyan szintre, hogy saját magunkat adhatjuk, nem kell a hangszerelésen módosítani azért, hogy felfigyeljenek ránk, és örülünk neki, hogy kritikának azt kaptuk, hogy ez eddig a legjobb hangszerelésű lemezünk. Amikor összeálltunk, olyan zenészek jöttek össze, akik ezelőtt túlnyomóan underground produkciókban dolgoztak. Ezek az emberek korábban abszolút nem mozogtak pop vonalon, így az volt a cél, hogy készítsünk egy olyan - jó értelemben vett - poplemezt, ami után még „tükörbe is tudjunk nézni".

Van-e ettől függetlenül jelentős különbség az új lemez és az előző kettő hangszerelése között?

Az új lemez hangszerelése eltér az első két albumétól, hiszen most új emberekkel és új technikákkal dolgoztunk. Az első lemezünk egy popzenei producer, vagyis inkább rendező keze alatt véglegesült, míg az új albumnál ugyanezt a feladatot a Heaven Street Seven billentyűse, Japán vállalta fel, aki alapvetően beates, beat-popos beállítottságú ember. A hangzásvilágra tehát nyilván ez nyomta rá a bélyegét. Viszont a koncertjeinken annyira egységesen szólnak a dalok, hogy nem feltétlenül tudja megállapítani valaki, aki pl. nem ismeri a lemezeinket, hogy melyik időszakban született az adott dal. Nyilván fejlődés azért van, hiszen mi is azokat az irányvonalakat igyekszünk erősíteni, amiken látjuk meg érezzük, hogy korábban, élőben jól működtek.

Új albumotok első klipjét (Drága Lányok címmel) Peller Mariannal forgattátok. Honnan az ismeretség?

Sokat játszottunk azon a tévécsatornán, ahol ő dolgozott. Régebb óta is ismertük már egymást, de a tv reggeli műsorában történő fellépéseink során lettünk igazán jóban. A klipforgatásnál a rendező kérése volt, hogy egy ismert és rutinos ember szerepeljen velünk, akinek lehetőleg látványos és kifejező arcmimikája van. És neki a hatalmas szája mellett olyan szép nagy szeme van, mint egy fasírt. És olyan a bőre, mint a pacal.

Zoli, te a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének elnöke, illetve a Magyar Dal Napja szervezőbizottságának tagja vagy. Szeptember 12-e a magyar dal napja, és ezentúl a vidéki városok is lehetőséget kapnak a bekapcsolódásra. Hogy látjátok a magyar dal „helyzetét" és mi a véleményetek a mai magyar (pop)zenéről?

Még most is azt gondoljuk, hogy a mostani magyar zene sokkal érdekesebb és sokkal színesebb annál, mint ami a nagyközönség elé kerül. Hiszünk abban, hogy talán tudjuk reprodukálni azt a világszínvonalú állapotot, amit egyébként a '70-es években minden nyomás, tiltás, tűrés, támogatás mellett is a magyar könnyűzene elért. Ahogy hiszünk abban is, hogy itthon van annyi tehetséges ember, hogy ha lehetőséget biztosítunk nekik, és nyilvánosságot kapnak, akkor előbb-utóbb kialakulhat egy egészséges, sőt, a mainál sokkal egészségesebb zenei kultúra. Ezt elsősorban az nyomta el, hogy a kereskedelmi médiában indokolatlan túlsúlya volt a külföldieknek.

Apropó média. Szerintetek szeret titeket?

Nem gondoljuk, hogy feltétlenül szükséges az, hogy a média szeressen bárkit. Persze jó az, ha van egy terület, ahol megmutathatja magát egy zenekar. Nem gondoljuk, hogy a Tankcsapda, vagy akár Lovasi András, esetleg a Magna Cum Laude azon erőlködött volna, hogy bekerüljön egy-egy rádióba. Persze vannak, akiknek ez a céljuk, de nem ez a jó út ahhoz, hogy az ember jól csinálja a dolgát és jól érezze magát. Mi egyszerűen csináljuk a dolgunkat, és ha érdekel valakit, akkor örülünk, ha meg nem, akkor meg magunkat úgyis elszórakoztatjuk. Az utóbbi időre pedig főleg az a jellemző, hogy nem a médiára koncentrálunk, hanem, hogy nagyon jól érezzük magunkat a koncerten. Ez az utóbbi 10-12 koncertünkön maradéktalanul sikerült is, és ezt a közönség is érzi. Emellett - nem is kell messzire mennünk - a mai Fő téri koncertünk közönsége sokkal nagyobb reklámfelület, mint bármilyen média. Ezzel nem azt mondjuk, hogy nem fontos a média szerepe, hanem azt, hogy a lényeg a zenekar koncepciója. Ami lehet az, hogy bejusson egy kereskedelmi csatornához, vagy egy magazin címlapján díszelegjen, de sokkal többet ér, ha az ember muzsikálni is tud és azzal is kitűnhet. Mi az utóbbit választottuk. Jó, ha egy-egy kereskedelmi csatorna meghív minket, de nem ez a fő cél. A koncerten kell meggyőzni akár egytől-egyig az embereket, hiszen úgyis ott jön le nekik százszázalékosan, hogy miről is van szó.

Hogy érzitek: meg kell győznötök a közönséget, vagy ismerik a neveteket és tudják, hogy kik vagytok?

Meglepődnél, hogy mennyire nem ismerik a nevünket. De vannak szigetek az országban, ahol egész népszerűek vagyunk. Sokan ismerik dalainkat a rádiókból, de nem tudják kihez kötni, és ezzel egyébként nem igazán tudunk mit kezdeni, és a mai napig nem nagyon tudunk okosak lenni ebben a kérdésben. A „Szabadon" c. dal most nagyon népszerű, sokan szeretik és 10 emberből 9 ismeri, de csak 1 tudná megmondani, hogy melyik zenekar játssza. Kiplakátoljuk mondjuk Hajdúmihasznán, hogy a Belmondo együttes fellép, és a 300 emberből csak 10 tudja, hogy ja, ez az a zenekar. Ezért ebben az esetben inkább a helyi médiát kell megcélozni, mint az országos kereskedelmit. Ami még nagyon fontos, az az internet, mert ma már a legtöbb helyen rendelkezésre áll, és sokkal fontosabb egy internetes jelenlét, mint mondjuk egy televíziós. Ott van pl. a Magashegyi Underground vagy épp a Kaukázus, amiket egyrészt az MR2 Petőfi Rádió, másrészt pedig az internet dobott a felszínre, és ez lehet egy olyan út, ami eredményes. Nem gondoljuk, hogy nekünk meg kéne lovagolni bármilyen médiát: csináljuk a dolgunkat, aztán be fog érni úgyis. 5 éve dolgozunk együtt, és egyre hatékonyabban működik az egész. Jó úton haladunk.

Olyannyira hatékonyan működtök, hogy idén nyáron szinte megállás nélkül fesztiválokon és jelentős szabadtéri eseményeken szerepeltek. Ezzel szemben családias hangulatú fellépéseitek is vannak, pl. a közel egy hónappal ezelőtti szombathelyi Czutorchestra koncert, ahol a visszafogottabb, kávéházi miliő uralta a hangulatot. Melyik áll hozzátok közelebb, a fesztiválos tombolás, vagy a családias hangulat?

Mindkettőnek meg van a maga szépsége. Abból kell kiindulni, hogy mindkét esetben más a kommunikáció a közönséggel. Amikor egy kis helyen játszunk, abban az a jó, hogy rendkívül emberközeli, akár még beszélgetni is lehet a közönséggel, ezért sokkal bensőségesebb és interaktívabb a hangulat. Ha ebben az esetben bekiabál valaki valamit, arra lehet akár zeneileg, akár szöveggel úgy reagálni, hogy mindenki értse. Fesztiválon pedig a „sok ember-nagy színpad" felállásban egyszerűen elhisszük magunkat. Egy zenekarnak hihetetlenül jó érzés „nagy lóerővel" játszani, ugyanúgy megvan tehát a szépsége egy elsöprő erejű koncertnek, mint egy egészen kicsi klubban történő fellépésnek. A lényeg, hogy minkét esetben teljesen máshogy kell kialakítani a koncert menetét. De akárhol vagyunk, akármekkora a közönség, mi imádunk együtt zenélni, egy lelki kielégülés és egy hihetetlen nagy katarzis az, ha együtt játsszunk.

A zenétek mellett a két szám közti frappáns és javarészt humoros átvezetések viszik a prímet. Ezek az átvezetések spontán jönnek, vagy előre felkészültök, hogy mit fogtok mondani?

Ezek mindig spontán jönnek, „random üzemmódban". Egyébként pedig műholdas kapcsolatunk van koncert közben, és interaktívan beírja az ember, hogy milyen poént szeretne, és egy gép kisorsolja, hogy melyik szám közt melyiket fogjuk elmondani. Aztán ez a koncerten megjelenik a kijelzőn, valamint apró áramütések és morzejelek segítségével látjuk őket. Amúgy különben a hátad mögött áll a súgógép és mi mindezt olvassuk. De a viccet félretéve, természetesen teljesen spontán működnek ezek a dolgok.

Van előre megírt koncertműsorotok, vagy a közönség reakciója dönti el, mikor melyik dal következik?

Persze, van koncertműsorunk, de előfordult már, hogy a közönség igényei szerint alakítottuk a fellépést. Hiába írunk olyan műsort, ami tudatosan a női nemnek szól, ha csupa nyugdíjas bácsi ül a közönség soraiban. Ilyenkor változik a terv. Sokszor a koncert hangulatába nem illik bele egy szám, ebben az esetben kicseréljük egy másikra. A műsort úgy készítjük el, hogy legyenek különböző verziók. Két hasonló hangulatú, de mégis, mondanivalóban más nótát írunk fel egymás mellé, és helyben, egymásra nézve dől el, melyiket játsszuk el.

Idén nyáron a sok fesztiválozás és rengeteg más fellépés mellett jut időtök a pihenésre, vagy inkább a munkáé lesz a főszerep?

Igazából a nyár nem pihenés, hanem feltöltődés, pont a fesztiválszezon miatt. Nyáron energiát gyűjtünk a téli pihenőre, a disznóvágáshoz. Tehát nyáron turnézunk, télen disznót vágunk. De azért tegyük hozzá: ha elmegyünk akármelyik koncertre, az nem arról szól, hogy felmegyünk, lenyomjuk a kötelezőt, hanem az - nekünk is - szórakozás. Akárhonnan nézzük, egy nagy buli.