Pierre Richard Charles Léopold Defays néven született Valenciennes-ben dúsgazdag arisztokrata családban, nagyapja olasz arisztokrataként érkezett Franciaországba. Tanulmányai iránt kevésbé érdeklődött, az iskolából lógott, hogy moziba járhasson. Egy nap a szintén kék szemű, szőke hajú Danny Kaye főszereplésével készült Anyámasszony katonáját nézte meg, ami után eldöntötte, hogy ő is komikus lesz. Az érettségi után Párizsba költözött, ahol drámaórákat vett Jean Vilarnál. Eleinte kabarékban és varietéműsorokban lépett fel, 1961-ben Victor Lanoux-val írta első szkeccseit, a duó több éven át járta a párizsi kabarékat. Antoine Bourseiller rendezésében debütált Slawomir Mrozek két darabjában, amelyekben partnere Yves Robert volt. A munkakapcsolatból barátság lett,

első filmszerepét 1968-ban A boldog Alexandre című filmben kapta.

Hamarosan szerzője és rendezője lett több filmnek, amellett, hogy főszerepet alakított bennük. Magyarországon is bemutatott korai rendezéseiből az 1970-es A szórakozott és a két évvel későbbi Balszerencsés Alfréd című vígjátékokat, valamint az 1978-ban készült Félénk vagyok, de hódítani akarok című filmek lettek a legkedveltebbek. Saját filmjeiben és mások rendezésében is a csetlő-botló, kétbalkezes, félszeg figurát formálta meg. Ezt alakította olyan kasszasikerekben, mint az 1972-es fergeteges Magas szőke férfi felemás cipőben, az 1974-ben mozikba kerülő Ahová lépek, ott fű nem terem vagy az 1980-as Esernyőtrükk című filmekben.

Francis Veber filmrendezővel való találkozása ihlette meg egy komikus kettős kialakítására Gérard Depardieu-vel.

Így születtek meg 1981-ben a Balfácán, 1983-ban a Balekok és 1986-ban a Négybalkezes című vígjátékok. A két színész legutóbb 2022-ben az Umami, a boldogság íze című filmben játszott együtt.

„Depardieu egy nagyon gyengéd és törékeny kolosszus, míg én egy törékeny, de erős ember vagyok, ezzel kiegészítettük egymást"

- emlékezett a közös munkáról.

Az Álmodozni mindig lehet (1991) című vígjátékkal visszatért a rendezéshez, amelyet 1997-ben a Fejjel a falnak követett. A mai napig aktív színész az elmúlt években olyan filmekben tűnt fel, mint a Stéphane Robelin által írt és rendezett A magas ősz férfi társat keres (2017) című vígjáték, a Vissza a gyökerekhez (2018), a Sophie Marceau rendezte Madame Mills une voisine si parfaite (Madame Mills egy tökéletes szomszéd) (2018) vagy a 2023-ban bemutatott Jeanne du Barry - A szerető című történelmi dráma. A filmezés mellett a színházra is jut ideje, jelenleg Christophe Duthuron rendezővel közösen írt egyszemélyes darabjában játszik.

Mindent elért, amit szeretett volna, s külön örült neki, hogy a maga erejéből lett híres és gazdag. Szerinte a humor nagyon fontos az ember életében,

„a nevettetés fegyver az élet kínjaival szemben".

2006-ban életmű César-díjat kapott az Académie des Arts et Techniques du Cinemától. Mint megannyi híres komikus, a civil életben ő is komoly, megfontolt ember. Üldögél hatalmas vidéki házának teraszán, nézi többhektáros szőlőjét, iszogatja saját termesztésű bordeaux-i borát, és mivel filmeket alig néz, inkább olvasgat vagy zenét hallgat. Muzikalitását két fia is örökölte, egyikük szaxofonozik, a másik nagybőgőzik.

Kiemelt kép: Pierre Richard (Fotó: FilmPublicityArchive/United Archives via Getty Images)