Zsúfolásig megtelt a Pungor Ernő Művelődési Ház kiállítóterme a Zonta Club Szombathely Örömmel élni című élményrendezvényén. Zsolnai Zoltán Vasszécseny polgármestere köszöntőjében örömének adott kifejezést, amiért a Zonta Club ezt az intézményt választotta programja helyszínéül, ugyanis néhány évvel ezelőtt elhatározták a képviselő-testületben, hogy olyan kiállításokat szerveznek a jövőben, mely kiemeli Vasszécsenyt a többi község közül. Ezt a törekvésüket sikerült is megvalósítaniuk, S. Hontai Mária tárlata a 32. a sorban.

Ezután P. Toldi Márta dr. egyesületi titkár bemutatta a Zonta Clubot, majd vendégeivel beszélgetett, melynek során gazdag életpályájuk villant fel előttünk. Bár különböző területeken tevékenykednek, mindhármukban közös vonás, hogy úgy érzik, akkor teljes az életük, ha valamit a köz javára, a másik emberért is tehetnek. Markóné Kovács Márta az örömtáncban, S. Hontai Mária a festészetben, Tátrainé Kulcsár Irén a TIT Hölgyklubban, illetve az írásban és a fotózásban találta meg azt a területet, ahol alkotásaikkal, tevékenységeikkel nemcsak önmagukat fejezhetik ki, hanem másokat is meghatározó élményekhez juttatnak.

A szenior táncosok bemutatót is tartottak, melyet a közönség lelkes tapssal kísért.

MARKÓNÉ KOVÁCS MÁRTA bemutatkozása:

1960-ban születtem Vasszécsenyben, harmadik gyerekként jöttem a világra. Szüleim által Isten gondviselésére bízva boldog, gondtalan, szép gyermekkorom volt. Kötődésem a családhoz és a hithez teljesen meghatározta egész életemet. A gimnázium elvégzése után jó eredményeim ellenére nem tanultam tovább. Nagyon ragaszkodtam a szülői házhoz, nem álltam készen az elköltözésre, az önálló életre. A Rába gyárban töltött pár hónapos adminisztrációs munka után a Szombathelyi Erdészeti Zrt-nél kezdtem dolgozni bérelszámolóként, társadalombiztosítási, majd vadászati ügyintézőként. 40 év után onnan is mentem nyugdíjba 2019-ben. E beosztásokhoz szükséges ismereteket a munka mellett elvégzett tanfolyamokon szereztem meg vállalati támogatással.

Húsz éves koromban mentem férjhez, a szülői házhoz közel építkeztünk, egy kisfiunk született. Férjem 14 évi házasság után 1994-ben meghalt, majd két éven belül elvesztettem bátyámat, sógoromat és édesanyámat is. Tragikus időszak volt, mintha egy másik világba léptem volna. Hálás vagyok, hogy ebben a nehéz helyzetben kapaszkodóm volt Istenbe vetett hitem. Vallásomat hatéves korom óta aktívan gyakorlom szentmise látogatóként és kántorként.  A hivatalos kántorképzőt később, munka mellett végeztem el, akkor már kiskamasz fiammal együtt. Később a Győri Hittudományi Főiskolán, majd Egyetemen szereztem hittanár-nevelőtanár képesítést és mester diplomát, párhuzamosan a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola pedagógus képzésével.  Ez utóbbinak személyiségfejlődésemben és világlátásom perspektíváinak kitágulásában volt nagy jelentősége. Pályát nem módosítottam, de tudásomat, tapasztalataimat minden élethelyzetben tudatosan igyekeztem alkalmazni. Gondolok itt a munka mellett végzett több évtizedes karitatív tevékenységekre, pl. énekkar vezetés, kórházi beteglátogató- és imacsoport, egyházi közösségek, gyermektáborok, óvodás hittan stb. Fontossá vált számomra, hogy nyitott, szeretetben és békességben megélt, kölcsönös párbeszédre alapozott kapcsolatokat építsek magam körül, mások javára is. Úgy terveztem, nyugdíjas éveim során még intenzívebben élhetek ennek a célnak, de nem így történt. 2020-ban súlyos covid betegség következtében leromlott életminőségem gátolja a számomra fontos, nemes célok szolgálatát. Ezt nagyon nehezen tudtam elfogadni, de sokat segít a szenior örömtánc, amelyre akkor találtam rá, amikor nekem való mozgásformát kerestem. Ekler Judit csoportjában már az első alkalommal felismertem, jó helyen vagyok. A mozgás, a zene és a közösség egymást támogató ereje késztetett arra, hogy elvégezzem az oktatói tanfolyamot. A képesítést 2021-ben szereztem meg. Az első csoportom még abban az évben elindult Vasszécsenyben, majd Sorokpolányba, Táplánszentkeresztre és Szombathelyre is elvittem a „közösségi örömtánc" élményét. A sajátos táncforma a MOZGÁS-ÖRÖM-AGYTORNA kombinációjával rendkívül jótékony hatású a szépkorúak mentális és testi egészségének megőrzésére. Az oktatás célt ad életemnek, számomra ajándék, hogy csoportjaim tagságával együtt újra és újra átélhetem az élményt.

Fiam közben felnőtt, önálló életet él családjával. Egy hároméves fiú unokám van, sok boldogságot hoz a családba.

S. HONTAI MÁRIA bemutatkozása:

Veszprémben születtem, és itt élünk férjemmel együtt, immár 40 éve. Egy lányom van, építész. Pár éve cukrászként saját vállalkozást indított, építész férjével Budapesten él. Unokáink már felnőttek. Gergő Glasgowban biológuskent végzett, jelenleg még egy fél éve van Münchenben a mester diploma megszerzéséig. Lili unokánk jelenleg Londonban él, Leicesterben diplomázott kreatív informatika szakon.

Munkám során mindig közgazdászként dolgoztam különféle beosztásokban, legtöbbször pénzügyi területén. Kollégáimmal 35 évvel ezelőtt egy közműtervező céget alapítottunk, melyben jelenleg is heti egy napi rendszerességgel dolgozom. A veszprémi Zonta Clubban három cikluson keresztül elnökként végeztem önkéntes munkát, a jótékonyság, mások megsegítése, rászorulók támogatása azóta is szívügyem!

Festészettel 12 éve kezdtem el foglalkozni, több festőkurzuson vettem részt, évente több alkalommal alkotótáborokban festek. 2013-től rendszeresen állítok ki festőtársaimmal, vagy egyénileg. Festményeim kb. 25-30 alkalommal kerültek bemutatásra közvetlen környezetem kívül is, nem teljes felsorolásban: Bad-Tatzmannsdorfban, Gyöngyöstarjánban, Budafokon, Tatán, Eplényben, Úrkúton, Nemesvámoson. A tavalyi és az idei évben Veszprémben több helyszínen, továbbá Balatonfüreden önálló kiállításom is nyílt. Örömömre szolgál, hogy képeim eljutottak Dániába és Kanadába is.

Arra törekszem, hogy festményeim harmóniát sugározzanak, és jó érzéssel töltsék el nézőiket.

TÁTRAINÉ KULCSÁR IRÉN bemutatkozása:

73 éves vagyok, Győrben születtem. Több mint 30 évig éltem ott. A csodás barokk belvárosból és a folyókkal övezett Radó-szigetről ma is erősítő, boldog gyermekkori emlékek kísérnek.

Kedves szüleim egyszerű, dolgos emberek voltak, mindent megtettek, hogy három gyereküket taníttassák. Szerényen, de nagy-nagy szeretetben éltünk, értékeim - a szeretet, az egymás iránti tisztelet, a másik ember megbecsülése, az elfogadás, a tudásvágy, a szorgalom - fontosságát tőlük örököltem. Kiváló tanáraimnak az irodalom és a nyelvek iránti érdeklődésemet köszönhetem. A német nyelv alapozta meg felnőttkori hivatásomat, külkereskedelmi tanulmányokat folytattam, majd a KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat győri kirendeltségén dolgoztam üzletkötőként.

1985-ben családi ok miatt jöttem két fiammal Szombathelyre. Megszerettem a várost, ahol nagyszerű társra találtam: szép, tartalmas, boldog éveket tölthettem vele. Kereskedelmi céget alapítottunk, amit kisebbik fiam visz tovább. Idősebb fiam Sopronban él, Ausztriában dolgozik. Mindkettőjükre büszke vagyok, mert családszerető, szorgalmas, jó emberek. Két csodálatos fiú unokám van, 16 és 20 évesek...örömmel mondhatom, hogy nagymamaként boldog órákat éltem át velük, érdekes közös programokat szervezve.

2013-tól számos kurzust teljesítettem Pusztay János professzor Genius Savariensis Szabadegyetemén. Az alapító Matók Mária kérésére több mit 10 éve önkéntesként vezetem a Vas Megyei TIT Hölgyklubját. Évente 16 előadást szervezek kiváló előadókkal, ezenkívül farsangi és karácsonyi összejöveteleinken a tagok közelebbről is megismerhetik egymást. Munkám elismeréseként 2023. októberében Szombathely városától megkaptam az „Idősek az idősekért"-díjat.

Az írást ugyancsak kedvvel művelem, melyet Merklin Tímea újságíró biztatására kezdtem el a Vas Népe számára. A szerkesztőség 2017-ben a szabad sajtó napján oklevéllel és jelképes aranytollal ismerte el munkámat. Több cikkem jelent meg az Infovilág online újságban, valamint a Szombathelyi7 oldalakon. Pár éve saját FB oldalamon is közlök változatos tartalmakat, saját fotóimmal gazdagítva, kedveltségük inspiráló. Balló László író kérésére fotósként közreműködője voltam nemrég megjelent könyveinek: Neves házak, neves utczák és Értékes porcelánjaink.

Összegezve, úgy érzem: szép, értékes és boldog éveket éltem, ha egészségem engedi, hasonlóan szeretném folytatni...