Kedves kis házikónak látszott, az elhelyezkedése pedig ennél ideálisabb nem is lehetett volna. Közel a belvároshoz, de mégis zöldövezetben, egy hatalmas park mellett, a park közepén kék vizű tó tőkés récékkel, szárcsákkal. Itt nem érezte magát az ember természettől elszakított páriának, a három alapvető elem, a föld, a víz és az ég plasztikus jelenléte megragadta a létezést a maga teljes mivoltában. A veresgyűrűs som ágai között megcsillanó napfény, a diófa törzsén nyüzsgő hangyák, egy részük a levéltetvek felé igyekezett, hogy nedvükkel táplálkozzanak, míg a többiek szaporán szedték apró lábacskáikat a boly irányába, a boglárka szirmán nektárt gyűjtő pillangó mind-mind békés, szinte árkádiai hangulatot idézett. E látvány test és lélek számára egyaránt megnyugtatóan hatott, nem csoda hát, hogy az asszony azonnal beleszeretett nemcsak a házba és a tájba, hanem az egész élet részegítő mámorként lüktetett zsigereiben.

A férj jól ismerte élete párját, előre örült az asszony reakciójának, titokban előkészített meglepetése napvilágra kerülésekor. Nem véletlenül esett pontosan erre a helyre a választása. Az ingatlanközvetítőnél sok elfogadható és kevésbé tetszetős lakóház fényképét megtekintette, de csak ennél az egynél támadt az a gondolata, hogy na igen, ebben el tudnám képzelni az életünket. A szeretett embernek szánt kellemes öröm rejtett tudatával titkolta terveit egészen a tízedik házassági évfordulójuk napjáig, hogy emlékezetes dátum kötődjön új életük kezdetéhez. Számítása bevált, az asszony arca csak úgy ragyogott a boldogságtól, elragadtatását nem is tudta szavakkal kifejezni, mert érzései közel jártak a beteljesüléshez. A földszinten a tágas, világos nappali barátokkal eltöltött téli esték kandalló melletti borozgatásának képét vetítette előre. A most még csupasz parkettán felsejlett az óriásszőnyegen önfeledten játszadozó gyermekek nevetése. Eddig még nem született ugyanis gyermekük, házasságuk elején munkahelyi problémákra, anyagi gondokra hivatkozva döntöttek úgy, hogy még várnak a gyermekáldással. A hónapokból évek lettek, gyorsan eltelt a tíz év. Azóta valamelyest helyrerázódtak pénzügyileg, mert mindketten jól kerestek, a férj nagyszüleinek rövid időn belüli egymás után való elhalálozásával pedig lehetőségük nyílt arra, hogy otthagyják a panelrengeteg áporodott tömegnyomorát, és végre kertes házba költözzenek. A férj huncut mosoly kíséretében kacsintott az asszonyra:

- Mit gondolsz, megvegyük?

A nőnek természetesen rettenetesen tetszett a gondolat, hogy ezentúl ők is egy előkelő városrész lakói lehetnek, de az esemény váratlanul érte, még szoknia kellett a gondolathoz.

- Mondd, megengedhetjük ezt magunknak?- kérdezte.

- Hát, persze - nyugtatta meg a férfi. - Ha eladjuk a panelt, hozzátesszük a megtakarított pénzünket, plusz az örökséget, akkor éppen ki tudjuk fizetni. Én már mindent kiszámoltam.

- Ezt el sem hiszem!- ujjongott a nő. - Miénk lehet ez a csodálatos ház? Mindig ilyenről álmodtam.

- Láttad már a kertet?

Gyönyörű mértani rendben sorakozó bokrok, bukszusokból nyírt alagutak, labirintusok hirdették a franciakert szépségét. Egy kertész tartotta rendben az előző tulajdonos számára, aki elvállalta volna továbbra is a növények gondozását, de a házaspár még úgy is túl soknak találta a bérét, hogy a kertész engedett belőle, így aztán lemondtak róla. A férfi elhatározta, majd ő elvégzi a kerti munkákat. Igaz, nem nagyon értett hozzá, de bízott leleményességében, és abban, hogy idővel elsajátítja a bokrok ápolásának összes csínját-bínját.

Az asszony a férje nyakába borult:

- Drágám, ez egyszerűen fantasztikus!

Szerelmesen csókolgatták egymást, csak a diszkrét köhintésre eszméltek, hogy nincsenek kettesben, az ügynök az ingatlanközvetítőből figyeli őket.

Újra visszamentek a házba, a feleség még egyszer körülnézett. Kézen fogva fölvezette férjét az emeletre, és a lépcsőforduló utáni szobába benézve elmosolyodott:

- Ez lesz a gyerekszoba.

- Úgy gondolod, hogy kellene?

- Igen- felelte határozottan az asszony. - Most már itt az ideje.

Elégedetten távoztak. Az ügynökkel mindent tisztáztak, megbeszélték az ügyvéddel való találkozó időpontját is. Amikor beszálltak az autóba, tudták, életük új fejezete kezdődött el. A férj elfordította a slusszkulcsot, de elindulni már nem tudtak, mert egy erőteljes mozdulattal a fejéhez kapott. Megint erőt vett rajta a fejfájás, méghozzá sokkal dühödtebben, mint általában szokott. Ilyenkor szinte kikapcsolt az agya, teljes bénultság lepte el. Szerencsére a roham 5-10 percnél nem tartott tovább.

- Már megint a fejed?- kérdezte a feleség részvevőn.

- Az- motyogta a férfi alig hallhatóan.

- Akkor cseréljünk helyet, majd én vezetek.

- Ne, inkább várjunk egy kicsit.

Ez alkalommal majdnem húsz percnek is el kellett telnie, mire a fájdalmak annyira lecsillapodtak, hogy a férj hazavezethette az autót.