Végre elérkezett a költözködés napja. Az asszony már napok óta nem tudott aludni, annyira izgult. Élete során ugyan többször is kellett lakóhelyet változtatnia, de ez alkalommal teljesen másként érzett, mint a többi esetben. Most élete egyik nagy álma valósult meg, családi házba mehet, egyenesen a természet kebelébe. A bútorszállítók pontosan a megbeszélt időben érkeztek, amit jó jelként értékelt. Bár a meteorológia esőt ígért arra a napra, az ég egyelőre ragyogó kéken tündökölt, a felkelő nap sugarai arannyal vegyített vörös palástként borították be az utcát. Ő a régi lakásban irányította a rakodást, míg a férje az új házban fogadta a szállítókat. Már nagyjából eltervezte, mit hová helyez majd, de ennyi bútor nem fogja betölteni azt a hatalmas teret, újakra is szükség lesz. Sőt, a legszívesebben kidobta volna az ócska szekrénysort, annyira nem illett az új ház stílusához, de élete párja ragaszkodott hozzá, érzelmi okokból. Valahol mélyen meg tudta érteni ezt, mert az első keresetükből vásárolták, de mivel csak a legolcsóbbra futotta, az idő csúnyán kikezdte, nemcsak kifakult, de tartását is elveszítette. Ellenben, amit féltő gonddal óvott, az egyetlen igazán nagyobb értékük, a nagybátyjától örökölt tükrös barokk harmónium. Csodálatos kézi faragású virágok és mitológiai lények díszítették, nemcsak a külseje vonzotta a tekintetet, hanem a hangja is kellemesen zengett. Bajban is voltak az elhelyezésével, mert nem igazán panellakásba tervezték. El is foglalta az egész kisszobát, szerencsére gyermek híján megtehették, hogy egy bútor uraljon egy egész helyiséget. Ennek azonban vége, az új nappaliban a szintén barokk kandallóval szemben, a délre tekintő ablak mellett kibontakoztathatja szépségét. A ruhásszekrény levitele közben apróbb baleset történt.. Az alsó lépcsőfordulónál a falnak ütközött, és az egyik fiók a kőre esett. A megtermett férfi óriási káromkodás közepette utána nyúlt, hogy felemelje, lehajolt, de elkerülte a figyelmét a másik előrecsúszott fiók, aminek az lett az eredménye, hogy beverte a fejét. Erre még cifrább felkiáltással reagált. Az asszony kinézett a zajra:

- Mi történt?

- Semmi, csak a fiók- felelte a másik szállító.

Megdöbbenten vették észre, hogy a tagbaszakadt férfi fejéből csorog a vér.

- De hiszen maga vérzik!- mondta a nő. - Jöjjön vissza, lemosom.

- Ugyan már, ez semmiség.

A férfi odanyomott egy zsebkendőt.

- Már el is múlt. Gyere Feri, folytassuk tovább!- és már vette is magára a hevedert.

A harmónium maradt utoljára. A nő szíve hevesen dobogott, majd kiugrott a helyéből. Annyira féltette, el sem tudta képzelni, mi lenne, ha valami baj érné. Még egyszer az emberek lelkére kötötte:

- Kérem, vigyázzanak rá nagyon!

A tagbaszakadt, akinek már igaz ugyan, hogy csak apró foltokban, de még mindig szivárgott a vére, így válaszolt:

- Nyugodjon meg, asszonyom, olyan óvatosan visszük, mint a hímes tojást.

- Rendben van.

Valóban, a két ember lassan, megfontoltan araszolt a lépcsőkön, minden egyes fordulóban megálltak, addig igazították magukat vagy a hangszert, amíg sérülésmentesen le nem értek. Amikor végre a teherautóba került, az asszony fellélegzett, noha aggodalma nem múlt el teljesen.

- Nem fog kiesni?

A férfiak megnyugtatták, hogy ilyesmi az ő praxisukban még nem fordult elő.

- Jó, akkor bezárok mindent, és megyek maguk után.

Kicsit fájó szívvel nézett körül az üres lakásban. Igaz, hogy egy sokkal szebbe költözik, mégis élete egy fontos szakaszát hagyja itt. Akármennyire is szegényes körülmények között laktak, boldogok voltak, mert férjével szerették egymást, és szerelmük sok-sok örömteli percet szerzett nekik. Hamarosan jönnek az új lakók, talán ők is megtalálják majd a számításukat. Elindult a lépcsőn, majd meggondolta magát, és visszafordult. Eszébe jutott, hogy a szomszédoktól el sem búcsúzott. Becsöngetett a jobboldali lakásba. A középkorú nő hajcsavaróval a fején nyitott ajtót.

- Hát elmennek?- kérdezte némi irigységgel a hangjában.

- Igen, búcsúzni jöttem. Isten áldja magát is és a férjét is.

A szomszéd bizalmasan közelebb hajolt:

- Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de hová költöznek? Már csak azért, ha valaki keresné magukat.

Az asszony gondolkodott egy darabig. A Királyrét az itt lakó emberek számára teljesen elérhetetlennek látszott, úgy beszéltek róla, mintha nem is ezen a bolygón lenne. Sóvárogva epekedtek egy könnyebb élet után, vágyaikat leplezve maró gúnnyal emlegették azokat,akik a sors kegyes jóindulatából pazar körülmények között, az élet napos oldalán élvezkedve süttetik a hasukat, és nem kell robotolva gürcölniük a mindennapi betevőért. Azt nem tudhatták, hogy az ő életük is tele van problémákkal, csak a jót látták belőle. Ha most elárulja, hogy ezután ők is a kiváltságosok közé tartoznak, azzal kivívja az egész ház rosszindulatát. Ugyanakkor az is fölmerült benne, hogy ez egyáltalán nem szégyen, meg amúgy is, mit számít néhány ostoba ember véleménye.

- A Királyrétre.

- Ó!- a szomszéd őszintén megrökönyödött. Erre egyáltalán nem számított.

- De, de, hát hová? Családi házba?

- Igen- az asszony már bánta, hogy elárulta.

A szomszéd szóhoz sem jutott meglepetésében. Hát mégiscsak van kiút innét? Miből lehet ezeknek ennyi pénzük? Biztosan nem becsületes úton jutottak hozzá. Ő és a férje az egész életüket végiggürizték, a hó végére mégis mindig elfogy a pénzük. Ilyen, és ehhez hasonló dolgokon morfondírozott a szomszéd.

Főhősünk már alig várta, hogy kiszabadulhasson ebből a kellemetlen szituációból.. Beült a Trabantjába, és már száguldott is leendő otthona felé. Sejtette előre, hogy kivívja szomszédjai irigységét, akik majd azt hiszik, milliárdosokká váltak, pedig még kölcsönt is fel kellett venniük. De sebaj, mert most egy új, egy jobb élet kezdődik. A házukhoz közeledve csődületet vett észre a kamion mellett. Egy ember feküdt a járdán, mellette barna kupac, mintha fát aprítottak volna, és a fadarabokat egymásra hányták. Gyorsabban hajtott, még a megengedett sebességet is túllépte, hogy minél hamarabb odaérjen.

- Jesszusom!- kapta a kezét a szája elé, amikor felismerte a halmot. A drámai pillanatban hatalmasat dördült az ég, és kövér cseppekben eleredt az eső.