Torjay Valter: A képeken megjelenő világban érzem otthon magam - Fotótörténeti kiállítás a Berzsenyi Dániel Könyvtárban

Képgaléria megtekintése2025.02.09. - 18:30 | Leila - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Február 7-én nyílt meg a könyvtár földszinti kiállítótermében Torjay Valter fotótörténeti tárlata. A kiállítás érdekessége, hogy több olyan személy is látható volt a gyűjteményben, akiről nem igazán lehet találni fényképet sehol. A tárlatot a közönség figyelmébe ajánlotta a gyűjtő, Torjay Valter festőművész, művészettörténész. Közreműködött Joó Nikoletta, Mátyás Gyöngyi (fuvola) és Sárközi Gábor (nagybőgő).

Fotótörténeti kiállításra invitálta az érdeklődőket a Berzsenyi Dániel Könyvtár. A fotók a múltból mindig érdekes téma, egy-egy kor emléklenyomatai. Sok kérdés merül fel, ha fotógyűjteményekről van szó.

Miért őrzi meg az ember a fényképeket?

Biztosan mindenki volt már olyan helyzetben, hogy valamely családtagja, szülei, nagyszülei hagyatékát rendezve rábukkant a sok-sok évvel korábban készült fotókra. Az emberek általában megőrzik a családtagjaikat, a családi eseményeket rögzítő képes dokumentumokat, hogy emlékezzenek szeretteikre.

Miért gyűjti valaki olyan emberek fényképét, akiket nem ismert, és pontosan nem tudja, milyen esemény, alkalom volt, amely a fénykép elkészítésének apropóját adta?

Erre a kérdésre a Fotótörténeti kiállítás megnyitóján Torjay Valter festőművész, művészettörténész adta meg a választ: „Én régi arcképeket, emlékeket gyűjtök. Gyűjtöm a gramofonlemezeket, mert ezek megőrzik a „régi emberek" hangját, fényképeket gyűjtök, mert ezek megmutatják a „régi emberek" arcát, tárgyakat gyűjtök a múltból, mert ezek között érzem a „régi emberek" lelkének jelenlétét.

Hogyan válik valaki a „régi emlékek" gyűjtőjévé? - vetődik fel az újabb kérdés, amíg hallgatjuk a gyűjteményéről és gyűjtőszenvedélyéről nagy rajongással beszélő Torjay Valtert.

Elmeséli, már gyermekkorában szívesen időzött a sárvári nagyszülői ház padlásán, ahol régiségek után kutatott. A következő állomás Kissné Erzsike régiségboltja volt a Kőszegi utcában, ahol az első régi bútordarabokat vásárolta. Ekkor érezte először, hogy ezeknek a tárgyaknak sajátos kisugárzása van. S tényleg, a megnyitót hallgatók lelki szemei előtt is megjelentek a régi bútorok, a puha, élénk színű bársonyanyagok, amelyekről Valter mesélt nekünk.

Miért tartja fontosnak, hogy gyűjteményét kiállításokon vagy könyvek lapjain bemutassa? - fogalmazódik meg a következő kérdés.

"Én ebben, a képeken megjelenő világban érzem otthon magam" - hangzott a válasz gondolatban feltett kérdésünkre, majd hozzátette: „Boldog vagyok a fényképekkel, gramofonlemezekkel és régi bútorokkal, ezért gyűjtöm őket. Rá akarom venni az embereket, hogy gyűjtsenek régi dolgokat, hogy minél kevesebb pusztuljon el belőlük."

A régi fényképek, lemezek, tárgyak valóban lenyomatai a kornak, amelyben születtek, nagyon sokat tanulhatunk belőlük az emberi életről, szokásokról.

Dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató a kiállításon bemutatott fényképekről osztott meg érdekes információkat. A fotók utólagos „szerkesztése" már a XX. század elején is ismert technológia volt. A bemutatott fényképek között egy családi fotóra ugyanis utólag montírozták rá a hiányzó családtagot. Felhívta a figyelmet egy fotósorozatra is, amelyen ugyanaz a személy látható különböző életkorban megörökítve.

A kiállításmegnyitó visszarepített bennünket egy korábbi évszázadba, egy másik világba, amelyhez hozzájárult Haydn: London Trio No.1. dallama, amelyet Joó Nikoletta és Mátyás Gyöngyi fuvolán, Sárközi Gábor nagybőgőn adott elő.