Az öregek városát is útba ejtettük Toszkánában, Olaszország legnépszerűbb régiójában

Képgaléria megtekintése2025.02.23. - 17:30 | Dr. Kereszty Gábor

Az öregek városát is útba ejtettük Toszkánában, Olaszország legnépszerűbb régiójában

Megmondom őszintén: nagyon jól éreztem magam legutóbbi őszi padovai sétáinkon. Mostanra viszont úgy gondolom, ideje dél felé fordulni, s a képek időalagútján a nyárban találni magunkat! Induljunk Toszkánába!

Olaszország legnépszerűbb, az idegenforgalom szemszögéből talán leglátottabb régiójában járunk. Lapunk régebbi sorozatában időztünk már itt, Firenzéből több képanyagot is hoztunk. Most a kevéssé ismert dél-keleti részre utazunk, Siena környékére.

Ha van varázslatos táj - márpedig van, itt a bizonyíték - az a Val d'Orcia vidék, a Siena déli dombjaitól a Monte Amiataig húzódó terület, ami 2024-ben került fel a világörökség listájára. A sokszor kopár, jellegzetes agyagdombokból álló vidéket az évszázadok esőzései formálták. A „Toszkán sivatagnak" is nevezett táj hangulatát magányos épületek, legelők, olajfaültetvények, szőlők határozzák meg, az utak mellé ültetett ciprus- és fenyő fasorokkal.

Kisebb, kanyargós utakon autózunk és gyönyörködünk első célunkig, San Quirico d'Orcia városkáig. A Szent Quiricusról elnevezett település a Val d'Orcia természeti parkban található, falai az 1550-es évekből származnak. Az öregek városának is tartják, egész Olaszországban itt a legmagasabb a nyolcvanöt év felettiek száma.

A Collegiata di San Quirico templom bejáratát homokkő oroszlánok őrzik. Eredetileg 8. században épült, a 12. században átépítették, s ekkor gazdagodott a keresztelőkúttal. A legtöbb belső díszítés a 17. századig nyúlik vissza, míg a harangtornyot 1798 és 1806 között építették át. A városka parkja közel tizennégyezer négyzetméter, Diomede Leoni, Michelangelo tanítványa tervezte 1561-ben. A kert közepén látható Cosimo III de' Medici 1688-ban készült szobra. A hangulatos főtér oldalán a Szent Ferenc templom áll, melyet Madonna templomnak is neveznek.

Tovább utazunk a gyönyörű vidéken! Mindig az az érzés kísér, hogy az egykor itt élők, ha megláttak egy alkalmas magaslatot, azonnal építettek rá egy erődvárost. Talán nem véletlen. Corsignano falucskába utaznánk, csakhogy ahhoz hatszáz évvel ezelőtt kellene élnünk. A falucska reneszánsz várossá fejlődött, s ma Pienza néven ismerjük. 1405-ben itt született Enea Silvio Piccolomini, az 53 évvel későbbi II. Pius pápa. Tiszteletére vette fel a város a Pienza nevet. II. Pius pápa nyári rezidenciája is itt volt, s ő terveztette át a várost 15. század végi reneszánsz igényei szerint.

A pienzai dómot 1459-1462 között Rosselino építette. A reneszánsz stílusú homlokzat ellenére a dóm inkább gótikus jellegű. Az UNESCO a történelmi városközpontot 1996-ban nyilvánította a világörökség részévé.

Pienza az a városka, ahol a kis utcákon, sikátorokban, a kőből épült falak között sétálva, a boltokat, kávézókat, vendéglő teraszokat nézve maradéktalanul élhetjük át az olasz hangulatot, olasz érzést. A városfalakról pedig a legszebb toszkán kilátásokban gyönyörködhetünk.

Visszafelé indulunk, Siena irányába. Ha erődvárosokról beszéltünk, nézzük meg a Sienától 12 km-re fekvő teknőc alakú erődöt, Monteriggiónit!

A 13. században Siena és Firenze hadban álltak egymással. Számtalan összecsapás közepette több, mint három évtizeden át ezt a várost senki sem tudta legyőzni: kiérdemelte a bevehetetlen erőd címet. Dante az Isteni Színjátékban megemlíti, s azt írja, hogy a tornyok olyan magasak voltak, hogy a firenzeiek joggal féltek a vártól és annak sienai védőitől. A vár falai mindenhol húsz méter magasak és két méter vastagok. Az 570 méter hosszú városfalon egykor 15 őrtorony állt, mára 11 maradt fenn. A toszkán várak legépebben maradt tornyai közé tartoznak. A falakon gyalogtúrát is tehetünk.

Monteriggionit szűk utcák, aprócska házak jellemzik. A városban minden év július közepén középkori fesztivált rendeznek. A főterén, a Piazza Román áll a 12. századi Santa Maria Assunta templom. Vele szemben egy kisvendéglő, hangulatos terasszal, ernyőkkel. Ide ülünk le a mai utazásaink végén, hogy megigyunk egy jó pohár helyi bort.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás