Hege-mónia

Hege máris bizonyított. Nemcsak a szája tud nagy lenni (értsd: hatalmas dumagép, verbálmájer-konferanszié), a tettei sem kicsik. A nulladik nap maroknyi látogatójából az első nap végére közel 3000 főre duzzadt a létszám, azaz kishíján összejött a teltház. Első ránézésre a fesztivál területével kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy "...de ez itt most ennyi? Ekkora?", merthogy fesztiválnak enyhén picinek hatott a placc, ahova 3000 ember alsóhangon is paradicsomos ruszlikonzerv-hatást tudott volna kiváltani, tehát a tömeg látszatát kevesebbel is bőven el lehetett volna érni.

Ennek ellenére a tömeg bejött, elfért, és örült. A délutáni tűző nap melegétől tartva a bérletesek javarésze későbbre hagyta a belépést, érhető módon, hisz gatyarohasztó hőség volt egész nap, de még este is. Ebben a szikrázó klímában szaladgált a crew, hol Hege, hol Feri, hol Balázs osztotta az instrukciókat, az utolsó simításokkal járó kapkodás és idegeskedés pedig ismerős vendég volt a kis szívükben. Szinte csak a média volt még jelen, no meg Líviusz és Dodi (gyk.: 1/3-ad Quimby) a boros standnál. Ahogy azonban beindultak a jegypénztárak, és a nagysátor, a kisszínpad és a söröspultok környékén is minden összeállt, fújhattak egyet, és leülhettek mellénk végre egy sörre.

12000 doboz sörnek kell elfogyni a fesztiválon

Persze már a sajtótájékoztatójuk kezdete előtt jóval el kellett indulniuk, hogy ott is minden rendben legyen, és mire mi is odaértünk, már terüljasztalkám várt. Igaz ugyan, hogy még egy árva szó sem hangzott el, a vaskarika.hu modortalan munkatársának már hagymás-sonkás szendvics lógicsált az arcából, amennyire azonban a helyszín családias, annyira az egybegyűltek is kis családot alkottak, és emezt elnéző mosollyal nyugtázták. Hege egy pár szóval indított, miszerint ez az első fesztivál, és hagyományteremtő a szándék, aztán futott a dolgára, Balázs (H. Szalay) viszont már érdekességeket is pöccintett. Például, hogy ha veszteséges lesz a buli - ami veszély egyelőre nem fenyeget - akkor is érdemes népszerűsíteni, és jövőre is megcsinálni, azonban veszélyes lehet, ha a támogatók visszalépnek. 12000 doboz sörnek kell elfogyni a fesztiválon, hogy a Borsodi továbbra is támogatója legyen a rendezvénynek, csak hogy a legnagyobbat említsük, és ha ezt elosztjuk 3000-rel, rájövünk, hogy nincs is para.

Kakaosztogatás és homoerotika - Kovbojok és Frenk

Hacsak az nem, hogy közben már rákezdett a kakaosztogatásra a Kovbojok. Nem teljesen emberek ezek, illetve magánéletben biztosan azok, de a deszkákon egy csapat őrjöngő Kula bá', akiknek életcéljukká vált a szarból várat építeni. Az alpári legtréfásabb formájában vágják a szemünk közé a ganajt, és mivel nem nagyon jelentkeztek az elmúlt években koncertekkel a környéken, sok ember volt kíváncsi a produktumukra. Nem igazán találkoztunk új, ismeretlen számokkal, a srácok egy életre bebiztosították magukat a már klasszikusnak számító dalaikkal. Ráadásként azonban megleptek minket két teljesen új strófával a Télapó című szám végén, mi pedig megköszöntük, hogy úszhattunk velük a híg béllében.

Erős fordulattal élve a kaka-kapitányok után Frenk következett, az érdeklődők száma pedig erőteljesen megcsappant. Majdnem teljesen kiürült a nézőtér, miközben a dívaként hajlongó, homoerotikus mozdulatokban gazdag táncával sokkoló előadó koncertezett, pedig a számai bármelyik nőnemű előadót a csúcsra vinnék, mert önmagukban remek számok ezek. Valahogy ez a közönség mégis idegenkedett tőlük. A koncert végére ugyan kezdtek laposodni a témák, előkerültek a sablonszövegek, azért Frenk koncertje akkor is élvezhető volt.

Hupogás és lelki orgazmus - Ocho Macho és Quimby

Ezután Hege lépett színpadra egy rövid, de annál velősebb, ivásra, és szórakozásra buzdító fesztivál-megnyitó beszéddel, majd átadta a helyet az Ocho Machonak. Lett ám tömeg, nem is kicsi. Ahogy a srácok rákezdtek, megindult az igazi parti, és mindenki leizzadt. Jó volt nekünk, ez nem vitás, hiszen ha az a szálka még bennünk volt, hogy VOLT feszten kimaradt például Szombathely himnusza, most mindent pótoltak. Ismét profi műsort tettek oda, remek munka, tiszta szórakozás. És még szinte le sem csengett az utolsó akkord, máris újabb zenei kalácsot kaptunk az arcunkba, a felkészületlenül is emészthető műsort Ed Philips, alias Elvis Presley magyar reinkarnációja szolgáltatta a puccos, fehér, állógalléros, csillagos díszes, fekete lakkcipős outfit-jében, és méltón idézte meg a Királyt, még ha vásári komédiának is tűnhetett az apró kisszínpadon.

A Quimby zenekar közben már felszerelt a nagyszínpadra, és miután töredelmesen kivárta Elvis produkcióját, rögvest rátolta a decibelt. Hova, és hogyan lehetne még tovább magasztalni a Quimbyt? Most komolyan, hova? Hogyan? Merthogy kéne, mert orgazmust okoznak a léleknek, és elzsibbasztják a testet, megérdemelnék, hogy most is ömlengjünk, és fájásig nyaljuk a kloákájukat, de a lényeget akkor sem tudnánk megragadni. Egyszerűen mindig el kell menni a koncertjeikre! Másfelől tipikus zenészek, nem csípnek interjút adni, csak zenélni szeretnek. A közönség viszont nagyon érdekesen működik néha, az itteni a Quimby koncert után egyszerűen fogta magát, és hazament.

500 bizony dalolva ment ASS-re...

Maradt az a maximum 500 ember, aki kifejezetten az Anima Sound Systemre volt kíváncsi. Animáékban sok a tisztelendő (mármint tulajdonság, és nem egyházi személyiség...), viszont a zenekar megosztja a közönséget, mert a régi és az új Anima hirtelen váltása feladta a leckét a rajongóknak. Nekünk speciel a „new wave" nem annyira szimpi, pláne, mikor a régi számok átirata az ismert dallamot kívánná a fülünkben, de nem hogy az nem jön, de még csak jobb se - de mielőtt veszekedés törne ki, ez csak magánvélemény.

Ahogy az est leszállt, és kicsit hűvösödött a hőmérséklet - lehűvösödött vagy 35 fokig - már nem a bőrünk pórusain keresztül távozott az elfogyasztott nedvességmennyiség, így toitoi-ország felé vettük az irányt, de hát nem is tudtunk választani a nagy bőségzavarban, annyi pottyantóst sikerült felvonultatni. Végeláthatatlan egymásutánban megszámoltunk vagy hetet. Nappal ingyen szaunának tökéletes, este meg sötét, mert még az a két kis fényemittáló dióda is kimaradt ezekből a modellekből. Sebaj, célnak megfelel, viszont álljon itt egy intelem is: Ne várd meg az utolsó koncert végét a budin, mert - ilyet még fesztiválon nem nagyon láttunk - kiküldik az embereket, és bezár a bazár, azon az 180-190 cm magas kerítésen kijutni pedig nem kellemes. A motorosok nem igazán zavartak ezen a napon vizet, szinte nem is láttunk se motort, se motorost, ennek a pénteki napon lesz majd nagyobb huzata. A szervezők arra a napra nem várnak akkora tömeget, annál inkább szombatra. A pénteki napot az Anonym Project nyitja, és fellép még a Lord, a Ted's Village, és a Lunchbox is a vasi vonulatban, míg a húzónév a Depresszió lesz.