Csak pozitívan! - Emlékezetes hangversennyel tisztelték meg leköszönő igazgatójukat a szimfonikusok

Képgaléria megtekintése2025.06.09. - 21:00 | Horváth Imre - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Június 6-án, pénteken a Mozaik bérlet 15. hangversenyén két-két Mozart és Brahms mű hangzott fel. Az est szólistája Würtz Klára zongoraművész volt, vezényelt Vajda Gergely vezetőkarmester. A hangverseny előtt Horváth Soma, Szombathely MJV kulturális ügyekért is felelős alpolgármestere köszöntötte Kiss Barnát, a savaria Szimfonikus Zenekar leköszönő igazgatóját és Popa Gergelyt, a zenekar új vezetőjét.

Szombathely MJV Önkormányzata ünnepélyes keretek között, a Csak pozitívan! című pénteki előadás előtt köszöntötte Kiss Barnát, a szimfonikusok leköszönő igazgatóját, és Popa Gergelyt, a zenekar új vezetőjét.

Kiss Barna kürtművész 2015 óta töltötte be a zenekar igazgatói posztját. Vezetése alatt stabilizálta az intézmény anyagi helyzetét, nyugodt légkört teremtve az alkotómunkához. Emellett számos fejlesztést, hangszervásárlást - gondoljunk csak a legújabb "szerzeményre", a Fazioli zongorára - "vezényelt le", és határainkon túl is elismertté tette a Savaria Szimfonikus Zenekart.

A hangverseny előtt Horváth Soma, Szombathely MJV kulturális ügyekért is felelős alpolgármestere dr. Nemény András polgármester nevében elismerő oklevelet adott át Kiss Barnának, majd köszöntötte az új igazgatót, Popa Gergely hegedűművészt, aki 2007-2013 között szólamvezetője és koncertmestere is volt a zenekarnak. A leköszönő és az új igazgató munkájához további sok sikert kíván szerkesztőségünk!

Izgalommal vártuk a koncertet, hiszen mindkét részről ünnepi volt az esemény. Wolfgang Amadeus Mozart: Serenata notturna, K. 239 művében megtapasztalhattuk, hogy Lipi Tamás nagybőgője mellett e szerenádzenében Bozsodi Lóránt, koncertmester, a második hegedű szólamvezetője, Bozsodi Tamás, valamint a brácsa szólam vezetője, Berki Gábor
gyönyörű kamaramuzsikálással, lírai és virtuóz hangszeres játékkal emlékezetes élményű mozarti kincset tártak elénk.

Szokatlannak tűnhetett, hogy a vonósnégyesből hiányzott a cselló, s helyette nagybőgőre írta Mozart e szerenádban a kvartett legmélyebb szólamát, s nem használt fúvós hangszereket. Különlegesen stílusos volt, hogy az üstdob sem a szokványos, modern formájú volt, hanem a korszakhoz illőbb, tán zengőbb, szólisztikusabb jellegű, hangzású társa volt a vonósoknak.

Mozart D-dúr szerenádjának sokszínű tételei káprázatos frissességgel, ahol kellett, huncut vidámsággal, s érzékeny líraisággal szóltak.

A D-moll zongoraverseny K. 466 Mozart egyik legismertebb versenyműve. A világ számos koncerttermében szereplő Würtz Klára művésznő előadásában a zongora sokszínű hangja, a művésznő kifejező játéka maradandó élményként, e mű gyönyörű megszólaltatásaként maradt emlékezetes.

A szünet után, visszatérő elemként egy újabb szerenádot hallhattunk, ez is különlegessé tette a hangversenyt. Össze lehetett hasonlítani: mitől másabb egy klasszikus, és egy a romantika világából való komponista azonos műfajban született alkotása.

Johannes Brahms: A-dúr szerenád, Nr. 2. Op. 16. első élménye az lehetett a közönség számára, hogy sem az 1. hegedű, sem a 2. hegedű szólama nem volt a dobogón, a koncertmester helyén fuvolista ült, s a fafúvósok is „előkelő" helyre kerültek e zenekari felállásban: számukra bizonyára „szokatlan" módon, közvetlenül a közönség elé. Miért is ez a furcsa zenekari csoportosulás? A romantika szereti a fafúvós hangszerek előtérbe helyezését a zenekari hangzások, hangszínek kialakításában. Különleges élmény volt e ritkábban hallható mű. A művészek szólószerepei maradó élményt jelentettek a szerenád megszólaltatásakor. A szvit tételszerű felépítése, a sokféle hangulatú részek izgalmas, változatos motívumai lenyűgöző érzékenységgel ragadták meg figyelmünket. Élvezettel hallgattuk e friss, lendületes muzsikálás szépségeit.

Végül jött az újabb meglepetés, a hangulatában is magyaros hangvételű táncok sorozatából Brahmstól a Magyar táncok, Nr. 1., 3.,10. tétele, amivel fergeteges hangulatúvá emelte a zenekar az estét! A zenészek oly elementáris lendülettel, a káprázatos muzsikálás örömével játszottak hangszereiken, hogy szinte el is felejtettük, hogy ez a koncert már hosszabb lett a szokványosnál, s mégis mily felszabadultsággal, belelkesülve hallgattuk a brahmsi „könnyebb zenei műfajként" ható verbunkos ízű, csodálatos muzsikát.

S jött az újabb meglepetés: a tapsolás szabadsága! / Ha tetszett, miért ne tapsolhatnál a részek között ...! Kaptuk az „engedélyt" a biztatásként közönség felé forduló karmestertől, Vajda Gergelytől. /

Zúgott a vastaps ismét! S jött a „ráadás", a szokatlan zenekari ráadás, ami valóban végsőkig fokozta a hangulatot, olyannyira, hogy a végső vastaps közben Vajda Gergely egy óvatlan mozdulattal a koncertmestert hívva maga után, az egész zenekart „kivezette", elindította pódiumról, a közönség felvidámításával.

Kívánunk hasonlóan nagyszerű élményt az elkövetkező hangversenyekre is, mind a zenekar, mind a közönség számára, hogy a Bartók Terem ne csak a Savaria Szimfonikus Zenekar művészeinek zenei otthona, hanem a közönség számára is olyan koncertterem maradjon, ahova egyre többen vágynak vissza feltöltekezni zeneileg, lelkileg minden alkalommal.

/Horváth Imre/