Abbotsford, egy rendkívüli író otthona - Skóciai kalandjaink III.
Képgaléria megtekintése2025.07.11. - 19:00 | vaskarika.hu - Fotók: Szakonyi Eszter
Abbotsford a 19. századi regényíró és költő, Sir Walter Scott otthona, a világ egyik leghíresebb háza. Egy páratlan irodalmi karrier bőséges bevételéből épült, és maradandó emlékmű alkotója ízlésének, tehetségének és eredményeinek, aki népszerűsítette a tartánt, megmentette a skót bankjegyet és újra felfedezte hazája koronaékszereit.
Sir Walter Scott skót nemesi családban született 1771-ben, az Edinburghi egyetemen jogot tanult, majd apja nyomdokaiba érve ügyvédnek állt. Irodalmi pályáját balladaköltészet tanulmányozásával kezdte, majd fordításokkal folytatta. 1799-ben megjelent a skót történelmi iránti lelkesedését tükröző népballada gyűjteménye. Régészi beállítottságú volt, szenvedélyesen gyűjtötte a különböző középkori tárgyakat, tanulmányozta a szokásokat. Verseit kezdetben nagy érdeklődés övezte: 'A tó hölgye" elbeszélő költeménye nyolc hónap alatt 25ezer példányban kelt el. Byron megjelenésével viszont felhagyott a költészettel, nem akart második lenni.
Érdeklődése a történelem és az epika felé fordult. Már 43 éves volt, amikor első regénye, a Waverley egy csapásra világhírűvé tette. A fellelkesült Scott ontotta a műveket, megteremtve a romantikus történelmi regény műfaját. Alkotásaiban különös hangsúlyt kapott a szerelem, a cselekmény középpontjában átlagos emberek álltak, akik az események sodrásában váltak hősökké. Műveiben nyomon követhető a skót nép sorsa a függetlenségi küzdelmeken és naiv ábrándokon át az Angliával való egyesülésig, de feldolgozta az angol és az európai középkort is.
Selkirkshire seriffhelyetteseként Scottnak az év egy részét a selkirki tárgyalóterem közelében kellett töltenie, ezért jogi szemesztereket Edinburgh-ban, jogi vakációkat pedig vidéken töltötte. Néhány évig bérelt egy házat Ashestielben, de 1811-ben megvásárolta a saját „hegyi farmját", ahogy ő fogalmazott, „egy kopár lejtőn és sivár parton a Tweed folyó mentén". Az okiratokban Newarthaugh-nak hívták, de a helyiek Cartleyhole-ként emlegették. Azonnal átnevezte Abbotsfordra, a Tweed folyón átívelő gázló után, amely a Melrose apátság szerzetesei által egykor használt ház alatt volt.
Scott annyira sietett csupasz partszakaszát paradicsommá varázsolni, hogy már fákat ültetett, mielőtt 1811 májusában teljesen birtokba vette volna. A meglévő parasztház kicsi volt egy négygyermekes férfi számára. Scott elsődleges célja ennek ellenére nem a ház bővítése volt, hanem a szomszédaitól való földszerzés. Költészetéből és korai regényeiből befolyó pénznek köszönhetően néhány éven belül 110 holdról 1400 holdra tudta bővíteni a birtokot. Ugyanakkor apró fejlesztéseket is végzett a házon, anélkül, hogy tervei lettek volna a ma látható állapot elérésére. A kezdeti szándék az volt, hogy megtartsák a Cartleyhole parasztházat, és néhány szobát hozzáépítsenek, hogy családjának több tere legyen.
A zegzugos, szeszélyes és festői kifejezéseket különböző időpontokban használta az épület leírására, és ezek nagyon is illettek a folyamathoz. A parasztház nyugati oldalán található udvart egy dolgozószobával, egy étkezővel, egy és egy télikerttel töltötte ki, de az építkezés későbbi szakaszai sok változtatást elsöpörtek. Az általa épített istállók a mai napig fennmaradtak, de a télikert, a konyha, a mosókonyha vagy az udvarral szemben lévő épületben található vendégszobák nem.
Ahogy az írásokból származó pénz egyre csak ömlött, Scott elkezdte tervezni a könyvtár bővítését, azt a fejlesztést, amely a ma látható házhoz vezetett. A régi parasztházat lebontották, hogy helyet adjanak egy nagy, téglalap alakú épületnek, amelyben előszoba, új dolgozószoba, könyvtár és szalon kapott helyet. Végül a darnicki John Smith-t, egy helyi kőművest alkalmazták főépítőként, Scott pedig ismét a saját munkálatainak jegyzőjeként tevékenykedett, miközben a házikót lebontották.
Az 1818-ban bárói rangot kapott Scott várúrként élt kastélyában, de a költséges életmód felemésztette bevételeit, ráadásul a kiadó, amelynek társtulajdonosa volt, csődbe ment. Élete hátralevő részében szinte csak azért dolgozott, hogy a hitelezőit kielégítse, s egyre nagyobb számban ontott művei révén (Napóleon életrajzát kilenc kötetben írta meg) sikerült adósságát visszafizetnie.
A túlhajszolt munka kikezdte egészségét, szélütést kapott, s 61 éves korában, 1832. szeptember 21-én meghalt Abbotsfordban. Regényei máig népszerűek, szinte mindegyiket megfilmesítették, sokat színpadra vittek. A lammermoore-i nász című regényéből Donizetti írt operát Lammermoori Lucia címmel.
Scott halála után leszármazottai továbbra is a házban éltek, és átalakításokat végeztek a ház egyes részein, nevezetesen Charlotte és James Hope Scott építették hozzá a kápolnát és a ház szárnyát, amely ma Hope Scott szárnyként ismert. A család 2004-ig élt a szárnyban, miután a ház történelmi szobáit 1833 eleje óta - öt hónappal Scott halála után - nyitva tartották a nyilvánosság számára.
Források:
https://papageno.hu/intermezzo/2022/08/sir-walter-scott-az-ivanhoe-es-a-rob-roy-iroja/
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1941 szavazat
Új hozzászólás