„A kérdés az, hogy túl tudott-e lépni a művész az adott kiindulóponton, avagy saját hátterén, megélt tapasztalatain. Ha nem, attól még a megszületett alkotás kifejezetten érdekes és sokatmondó lehet. Ha igen, az is sokfelé vezetheti tovább a gondolatainkat."

A teológusnak szól a kérdésem, mit mond a Biblia a zenéről? A Sola Scriptura Teológiai Főiskola zenei életéből, zenei múltjából mik az Ön számára jelentősebbek? A jelenben mi az éppen soron következő esemény a főiskola zenei életében?

A Bibliának komoly üzenete, tanítása van a művészetekkel, így a zenével kapcsolatban is. A Zsoltárok könyvében például számos zenei utalással találkozhatunk - lévén, hogy a zsoltárok megzenésített imádságok -, és ezekben többször is olvashatunk az ének- és a zeneművészet jelentőségéről. Az istentiszteletnek ez is része volt, már a kezdetektől fogva. Főiskolánk évtizedek óta rendez nyaranta zenei táborokat, amelyeket mindig jótékony célú egyházzenei hangversenyekkel zárunk. Korábban is számos bibliai vonatkozású zeneművet tűztünk műsorra, így többek között Mendelssohn Illés oratóriumát vagy 42. zsoltárát, de említhetném a kevésbé ismert Louis Spohr Die letzten Dinge (A végső események) című alkotását is - talán ezek voltak a legkiemelkedőbbek az évtizedek során. Idén Kőszegen tartjuk a tábort, és Szombathelyen, valamint Budapesten rendezzük meg a záró hangversenyeket. Szombathelyen augusztus 9-én lépünk fel a Bartók Teremben, immár másodjára, mivel tavaly is itt szerepeltünk.

Szombathellyel kapcsolatban kiemelném, hogy februárban Gelencsér András levegőkémikussal tartottunk előadásokat a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. Ősszel tervezzük a „Válság és útkeresés korunkban" című sorozatunk folytatását.

Tavaly óta Teremi Dárius a karmestere a Főiskola ének- és zenekarának. Hogyan jött létre az együttműködés?

Teremi Dáriust Eckhardt Gábor zongoraművész ajánlotta a figyelmünkbe. Eckhardt Gáborral régóta együtt dolgozunk, aki a karmester tanára volt a Zeneakadémián. Dárius kiemelkedő tehetség, fiatal kora ellenére számos komoly feladatot kapott már, és neves magyarországi zenekarokat vezényelt. Idén meghívást kaptunk Dárius MA diplomahangversenyére, amelyre örömteli várakozással sokan eljutottunk. Jó volt megélni a sikeres koncert végét üdvözlő elismerő és szűnni nem akaró vastapsot, és látni azt, hogy a Zeneakadémián is szakmailag és emberileg is megbecsülik őt. Mindkét szempontból nagyon jó tapasztalataink vannak vele -kedves személyében egy határozott egyéniséget ismertünk meg, aki hamar megtalálta a közös hangot a kórussal és a zenekarral.

Két folyóiratuk, a Sola Scriptura teológiai folyóirat és a Bibliatudományi Szemle más-más nyelvezettel áll az olvasók elé, ugyanakkor a szemléletük hasonló. Mit gondol erről, indokolt egy-egy a Bibliában végtelen egyszerűen megfogalmazott tézis, példázat, hasonlat elemzése a teológia nyelvezetére átültetéssel? Teologizálás vagy értelmezés?

Főiskolánk folyóirata 1999-től létezik, azóta rendszeresen megjelenik, idén már a 89. és a 90. szám. Írásainkban mindig törekedtünk arra, hogy közérthetően mutassuk be a Biblia mélységeit. Ez állandó elvárás a szerzők felé: a témát úgy ragadják meg, hogy az megszólító erővel bírjon. A célközönség elsősorban a főiskola hallgatói, de emellett bárki bátran kézbe veheti a kiadványokat, amelyek mindenki számára érdekesek lehetnek. A 2024-ben elindult Bibliatudományi Szemle a még alaposabb és elmélyültebb írásoknak ad teret. Itt hosszabb tanulmányokat is közzéteszünk, de a közérthetőség itt is alapvető elvárás. Mindkét lap legfontosabb célja a Biblia-olvasás megkedveltetése, és hogy az olvasók elfogultság és előítélet nélkül magára a szövegre, az üzenetre legyenek kíváncsiak. Törekszünk az igényességre, mert rendszeresen meg kell szólalnunk különböző rendezvényeken, tudományos konferenciákon.

Elérhetőek-e a főiskola művészeti témákkal foglalkozó írásai nyomtatott kiadványban? Mit gondolnak a nyomtatott kiadványokról, azok pótolhatatlanságáról vagy egyértelműen kiváltja a digitalizált forma?

Főiskolánk a kezdetektől fogva szívesen jelentet meg olyan írásokat - akár kötet, akár folyóiratainkban tanulmány formájában -, amelyek a Biblia és a zene, vagy tágabban a Biblia és a művészetek kapcsolatáról szólnak. Időről időre elgondolkodunk azon, hogy átálljunk-e a csak digitális formában történő megjelenésre, de aztán mindig arra jutunk, hogy a nyomtatott anyagokra igény van, és ez az igény várhatóan nem fog eltűnni. Ha valaki kézben tarthatja a kiadványainkat, az egy nyugodtabb, elmélyültebb tanulmányozást tesz lehetővé. Folyóiratainkban rendszeresen teret adunk a művészeti témájú írásoknak, interjúknak, amelyek gazdagítják a Könyvek Könyvéről szerzett ismereteinket.

Megemlíteném itt a Nyitott Szemmel című folyóiratot, amely rendszeresen közöl interjúkat művészekkel. Zenei írásokat is megjelentetnek, így például főiskolánk egyik oktatójától - aki zenekarunk koncertmestere -, Tóth Judit művésztanártól is megjelent már több publikáció.

A Sola Főiskola szemlélete a művészetekhez való kapcsolódásban Ön szerint hogyan illeszkedik ahhoz a kijelentéséhez, hogy valami „a bibliatudomány szempontjából meghatározó" - idézem Öntől ezt a teológiai hipotézist.

Igen, az egyes művészeti ágakat mindig ezen keresztül szemléljük. Vajon hogyan hatott a Biblia szövege, az adott bibliai történet a művészre, avagy mennyiben tudott vele azonosulni? Ez mindig igen érdekes kérdés, azonban nem szabad kizárólag ezt az egy szempontot vizsgálni. Ahogyan az ismert mondás tartja, mindenki magából indul ki. A kérdés az, hogy túl tudott-e lépni a művész az adott kiindulóponton, avagy saját hátterén, megélt tapasztalatain. Ha nem, attól még a megszületett alkotás kifejezetten érdekes és sokatmondó lehet. Ha igen, az is sokfelé vezetheti tovább a gondolatainkat. Rendkívül összetett ez. Mindemellett, amikor művészekkel készítek interjút, soha nem csupán az általuk létrehozott alkotás érdekel, hanem maga az ember, aki e mögött van. Kik ők, hogyan gondolkodnak? Milyen a világlátásuk, mit tartanak fontosnak, milyen utat jártak be eddig?

Egyértelműsíthető-e Biblia-hűnek valamely művészet? Amely kifejezésmód leginkább szűkíteni tudta saját köreit és mégsem érzi azt, hogy a művészalkotó teljes életfelfogását eltakaró nagy köpenyét ezzel levetette volna magáról?

Rendkívül értékesnek tartom azokat az alkotásokat, amelyek művészei - ha már ilyen jellegű témát dolgoznak fel - pusztán a Szentírás üzenetét akarják a lehető legmélyebben átadni. Megfigyeltem a zeneművészekkel folytatott beszélgetéseim alkalmával, ha valaki ráérez arra, hogy igazán értelmezéshű akar és tud lenni, azáltal válik képessé a szabadság megtapasztalására, mert ez a szándéka fogja szélesre tárni azokat a kapukat, amelyek a megismeréshez elvezetik. Ugyanakkor döbbenetesek azok a pillanatok, amelyek a művész küzdelmeiről szólnak - nagyon sokszor tetten érhető ez például Ady Endre költészetében. Ő így nyúl a bibliai témákhoz, nagyon őszintén, és tele vívódásokkal.

A hallgatók körében milyen fogadtatása van annak, hogy hangsúlyos az Önök tantervi koncepciójában a művészeti oktatás? Mi ezzel a tanári kar célja és hogyan épül fel ennek a szemléletnek az érvényesítése? Tanárként milyennek látja a hallgatóik, a jelentkezők elméleti művészetekre való fogékonyságát, a művészeti tantárgyaik iránti érdeklődést?

Ez az egyik különlegessége a tantervünknek, és bizonyára sok hallgató számára szimpatikus ez a megközelítés. A célunk az, hogy a hallgatók szemléletét tágítsuk, és közben bemutassuk a Biblia hatástörténetét is. Nagyon érdekes ebből a szempontból végigtekinteni a különböző korszakokon: mit láthatunk a középkor hosszú évszázadaiban, milyen pezsgés indult el a reformációtól kezdve, hogyan alakult át sok minden a nagy francia forradalom után, és így tovább. Ugyanakkor törekszünk nem csupán a művészeti alkotások bemutatására, hanem például múzeumlátogatásokra, tárlatvezetésre is saját oktatóval.

A művészet foglalkozik a Szentírás történeteivel is. Hogyan fogható meg az a klisé, hogy a Bibliai történetek elmesélésének legjobb megértésére szolgálnak azok ábrázolásai?

Ezek az ábrázolások sokszor igen hasznosak, és valóban mélyítik a mondanivalót. Bizonyos óvatosság is szükséges azonban ezek megközelítésénél, ugyanis előfordulhat, hogy akár a közismert történetek jelentése körül is zavar vagy pontatlanság figyelhető meg, vagy éppen a Biblia felületes ismeretével találkozhatunk. Ilyenkor mindig érdemes magából a szövegből kiindulni, hiszen így a téves értelmezések csapdáit is elkerülhetjük - márpedig ilyenből azért nem kevés akad az elmúlt évezredek során.

Személy szerint Ön mely művészeti területnek szentel figyelmet?

Általános és középiskolás koromban zenei tagozatos iskolába jártam, ennélfogva a zene iránt különös érdeklődéssel viseltetem. Noha hivatásomat tekintve egyháztörténész és teológus vagyok, írásaimban rendszeresen kitekintek az irodalomra és a zeneművészetre is, mivel érdekel, hogy ezek hogyan ábrázolják választott témájukat, és hogy ezek milyen kapcsolatban állnak a Szentírással. Interjúimban szívesen szólaltatok meg olyan művészeket, akik a zeneművek mélyebb rétegeit is fel tudják tárni, így például életem egyik legkülönlegesebb pillanata volt, amikor interjút készíthettem Philippe Herreweghe karmesterrel vagy Dorothee Mields szoprán szólistával. A Zsoltárok könyve tantárgy tanítása során pedig több művészeti terület is találkozik, hiszen itt vizsgálom a zsoltárok irodalmi és zenei hatástörténetét is.

A zeneművészet szeretetét Ön teológusként vagy aktív zenészként éli meg inkább? Ezt úgy értem, hogy valaki a szakmája, hivatása mellett zenél és jellemzően van műfaj, amiben a zenét, mint kedvtelését találja meg.

Úgy vélem, most már lehetetlen elvonatkoztatni a hivatásomtól - a legtöbbször alapvetően teológusként keresem a kapcsolódási pontokat a két terület között, és ebből a szempontból figyelem a zeneműveket. Emellett természetesen műélvező is vagyok, sokszor hallgatok zenét pusztán a szépség élményéért. De a kettő alighanem elválaszthatatlan egymástól.

A Biblia zenéje és megjelenési formái miben különbözik a görög muziké-től?

 A görög és a héber kultúra alapvető dolgokban különbözik egymástól, így például abban, hogy a héber művészetben folyamatosan az örök igazságok keresése állt a középpontban, míg a hellén kultúra az e világi értékekre koncentrált. Ez a különbség számos területen megjelenik, így például a zeneművészetben is. Különös ugyanakkor, hogy az időbeli távolság miatt lehetetlen teljes mértékben rekonstruálni azt a zenét, amit az ókori emberek műveltek - így kénytelek vagyunk az írásos feljegyzésekre hagyatkozni. A héber művészet alapvetően az istentiszteletről szól, ezt járja körbe, mindig ide tér vissza. A görögök ilyen szempontból sokszínűbbek, ugyanakkor az e világi értékek keresése közben sokszor nincs meg az a fajta kapaszkodó, ami segítene ezekben eligazodni, hiszen nekik nem volt kapcsolatuk a Biblia Istenével.

Sajátságosnak tartja Ön a zsoltárokat? Kizárólagosság van-e bennük, ha van milyen értelemben?

A zsoltárok teljesen egyediek abból a szempontból, hogy ahogyan korábban utaltam is már rá, itt több művészeti ág találkozik egymással, így a zeneművészet, az énekművészet és az irodalom. Mindemellett különleges az, hogy hogyan tanítja Isten imádkozni az embert, hogyan neveli őszinteségre, ugyanakkor mély gondolkodásra - hiszen a zsoltárok alapvetően erről szólnak. Rendkívüli a gondolati mélységük: nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy sokszor egy-egy igeversről is sokáig, akár egy életen át lehet gondolkodni. Kizárólagosságuk abban áll, hogy odaadó Isten-dicséretre és éneklésre tanítanak, nem pedig önmagában az embert helyezik a középpontba. Meghagyják ugyanakkor az ember szabadságát, mert sokszor csak jelzést adnak, hogy melyik az az út, amint érdemes járni - aztán az olvasó majd eldönti, hogy merre megy tovább. Ezek a költemények, megzenésített imádságok tanúságot tesznek arról is, hogy Isten az örökkévalóságba szeretné eljuttatni az embert. Ezzel kapcsolatban van egy kijelentés a Bibliában egy kis prófétai iratban, Sofóniás könyvében: itt olvashatjuk azt, hogy az örökkévalóságban Isten „énekléssel fog örvendezni" azoknak, akik oda kerülnek. Egészen különleges perspektívát ad ez az énekművészetnek.

Az ifjúság, a fiatalabb nemzedék mit vár ma a zenétől? Mik az Ön tapasztalatai erről? Érdekli ez őszintén az ő szüleiket, az idősebbeket?

Hajlamosak lennénk talán „temetni" a fiatal nemzedéket olyan szempontból, hogy milyen zenét szeretnek, hova vezet ez, bezzeg a mi időnkben stb. Ehhez képest örömteli tapasztalni például azt, hogy sok fiatal fordul meg az általunk szervezett zenei táborban. Ők a kórusban és a zenekarban is jelen vannak, ugyanakkor a középkorú, vagy az idősebb generáció is szívesen vesz részt a tábor munkájában. A legidősebb kórustagunk tavaly a nyolcvanas éveiben járt. Ezek mind annak a jelzései, hogy generációtól függetlenül van kereslet az igényes komolyzenére. Egyszer hallottam valakitől egy olyan gondolatot, hogy „a komolyzene soha nem hazudik". Szerintem a fiatalok pontosan ezt várják a zenétől: ne ábrándokat tárjon eléjük, hanem a jobb, tartalmasabb élet felé vezesse őket.

****

Néhány, az interjúban elhangzott hivatkozások forrása:

A 2024-es egyházzenei hangverseny felvétele

Részlet Mendelssohn Illés oratóriumából

Mendelssohn 42. zsoltára 

Louis Spohr Die letzten Dinge c. oratóriuma

A Sola Scriptura teológiai folyóirat művészeti témájú írásai: Kiss Andrea: "Istenünkről énekelni jó" - Az Isten-dicsőítés jelentése a hallelujakórus zsoltáraiban. Sola Scriptura teológiai folyóirat, 2021/2.

Tóth Judit: Beethoven. Az Istennel küzdő felvilágosult gondolkodó. Sola Scriptura teológiai folyóirat, 2022/3.

Holló Péter: "Jón és gonoszon túl" - Interjú Philippe Herreweghe karmesterrel. Sola Scriptura teológiai folyóirat, 2023/1

Holló Péter: "Bach zenéje tett protestánssá" - Interjú Dorothee Mields énekesnővel. Sola Scriptura teológiai folyóirat, 2024/2

Tóth Judit írásai a Nyitott Szemmel című folyóiratban: Bach Máté-passiója. Nyitott Szemmel, 54. szám (2020/1).

Beethoven és Napóleon. Párhuzamok és kereszteződések. Nyitott Szemmel, 59. szám (2021/2).

Művész, pedagógus, ember. David Ojsztrah hegedűművész élete. Nyitott Szemmel, 72. szám (2024/4).