"1548-ban Porpác Erdődy Péteré volt. Az ekkor feltűnő Nemesporpácon kisnemesek laktak. Utóbbi a 17. században a porpáci Darázs (Darás) családé lett. Darázs (Darás)- és Pórporpác közigazgatásilag csak 1863-ban egyesült. A két középkori - kora újkori falucska régészeti maradványait még nem ismerjük, feltehetően a mai belterületek alatt kereshetők.

A helyi hagyomány szerint a darázsporpáci Felsőtemetőben valamikor templom volt. Ennek bizonyítására még további kutatásokra van szükség. 

Darázsporpác urai: A porpáci Darás família régi Vas vármegyei nemesi család volt, első ismert őse porpáczi Darás Imre volt, akinek fiait, Mátét és Vendelt 1470-ben említették egy okiratban. Darás Benedek és fiai, Darás Imre, Darás Máté - valamint a szintén itt birtokos Porpáczy család tagjai - 1555-ben kaptak nádasdi és fogarasföldi báró Nádasdy Tamás nádortól új adománylevelet darázsporpáci (más néven kisporpáci) birtokaikra. Rudolf király 1583-ban Darás Máténak adománylevelet állított ki a Vas vármegyei Felsőpatyra. A família darázsporpáci birtokadományát 1748-ban Mária Terézia királynő is megerősítette. Az 1754-55-ös országos nemesi összeírás alkalmával a Darás család 12 tagját említették Vas vármegyei birtokos nemesként. /Forrás/

A temetőt a leszármazottak jelenleg is használják, ahogy láttuk, 2020-ban is volt itt temetkezés, és a családi címerrel díszített gyönyörű fakereszten még szerepel ma is élő család neve. 

Akármikor is jövünk ki ide, szinte biztos, hogy háborítatlanság és a magány romantikája fogad, amire a temető végében levő szomorúfűz is "rásegít".