Az évek során összeforrt kirándulócsapatunk idén is útra kelt, hogy újabb kalandokban részesüljön. Ezúttal még a tavalyinál is nagyobb távolságot tettünk meg, eljutottunk egészen Korfuig. 9 nap alatt összesen 7 országban jártunk, 6 különböző szálláshelyen töltöttük az éjszakákat. Mivel rengeteg helyen megfordultunk, részletes beszámolóra nincs lehetőség, inkább élménymorzsák, hangulatok átadására törekszem.

Az első napon mintegy 1000 km buszos utazás várt ránk, az esti órákban érkeztünk az észak-macedóniai Szkopjéba. Az időjárás az odaúton nem fogadott minket a kegyeibe, egész nap esett, sőt szakadt, de nem bántuk, mert időnk java részét kisebb megszakításokkal a buszon töltöttük. Mivel elhagytuk a schengeni övezetet (Szerbia, Észak-Macedónia), a határon való átkelés nem zajlott olyan zökkenőmentesen, mint az EU-ban - hosszasan várakoztunk a határoknál, utunk során az esetek többségében le kellett szállni a buszról, és egyesével bemutatni az úti okmányainkat. Mire Szkopjéba értünk, az időjárás is megemberelte magát. Másnap Petrával, az idegenvezetőnkkel derült időben tekinthettük meg a város nevezetességeit. Szkopje Észak-Macedónia fővárosa, egyben az ország legnagyobb városa is. Megcsodáltuk a Vardar folyót, a 15. században épült Kő-hidat, a régészeti múzeum épületét, az 1963-as földrengés után készült historizáló stílusú monumentális szobrokat, szökőkutakat, elmentünk a Macedón-kapuhoz, sétáltunk a „Török bazárban", majd ellátogattunk A macedón nemzeti felszabadítási mozgalom antifasiszta közgyűlése szoborcsoporthoz is.

Ezután Ohridba utaztunk, a település az Ohridi-tó partján fekszik, 1980 óta az UNESCO Világörökség része. Sajátos hangulatú macskaköves utcáin galériák és kávézók találhatók, melyeket régi épületek, kolostorok, templomok, mecsetek szegélyeznek. Itt található a Sveti Sofia ortodox templom, mely Észak- Macedónia egyik legfontosabb és legrégebbi temploma. Ott jártunkkor éppen esküvő zajlott a templomban. A tóba nyúló fapallókon keresztül felballagtunk a Sveti Jovan Kaneo templomhoz, ahonnét csodálatos kilátás nyílt a városra és a tóra.

Észak-Macedóniát elhagyva az Albán Riviéra egyik közkedvelt üdülőhelyére, Sarandára vezetett utunk. Saranda Albánia délnyugati részén, a Jón-tenger partján fekszik, az utóbbi évtizedekben igazi üdülővárossá nőtte ki magát, tele van újonnan épült, vagy éppen épülő félben lévő szállodákkal. Sarandát közvetlen kompjárat köti össze Korfuval, mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, és ellátogattunk a legzöldebb görög szigetre. Korfun egy kis helyi likőr- és édességkóstolás után (Európában csak Korfu szigetén terem a kumkvat, vagyis törpemandarin), a Sissi kastélyt, az Akhilleiont néztük meg. A fővárostól 15 km-re, Gastouri falu közelében található a kastély. Ferenc József felesége, Erzsébet királyné, azaz Sissi 1890-ben építtette a nyaralót, mely neoklasszikus és Pompei stílusokat jelenít meg. Az épületet a királynő kedvenc ókori görög hőse után Akhilleionnak nevezte el. A kertben fő helyre állíttatta az íjvesszővel sarkon lőtt Akhilleusz szobrát, mely Sissi fájdalmát is kifejezte fia, Rudolf trónörökös elvesztése miatt.

A királyné halála után Vilmos német császár vette meg a nyaralót, aki 1908-tól 1914-ig minden nyarát itt töltötte. Úgy gondolta, nem való fő helyre a haldokló Akhilleusz szobra, ezért a kert távolabbi sarkába helyeztette, és helyére a hatalmas és diadalmas bronz Akhilleusz szobor került. A kastély kertjéből csodálatos kilátás nyílik a tengerre. Megtekintettük Korfu várost is, mely szintén sajátos hangulatú, velencei, brit és francia stílusú házakkal, és persze rengeteg turistával.

Sarandán, illetve az albán Bora Borának nevezett Ksamilban fürdésre is lehetőség nyílt. Kavicsos, félkavicsos, néhol homokos tengerparton élvezhetik a nyaralás örömeit a víz szerelmesei. Az pedig külön hab volt a tortán, hogy a sarandai hotelünk a tengerre nézett, ezért az ágyból kitekintve gyönyörködhettünk a mélykék habokban. Fakultatív programként felballagtunk a Lëkurësi-várhoz is, mely egy 18. század végén emelt, mára részben átépített erődítmény. S ha már Albánia, akkor szót kell ejtenünk a bunkerekről is. Enver Hoxha, az ország teljhatalmú diktátora 1967-től 1986-ig folyamatosan bunkereket építtetett az ország területén, hogy külső támadás esetén  katonai támaszpontként használhassák. Becslések szerint több mint 173 ezer bunker lehet az országban. A bunkerek az albán látkép részeivé váltak, mi is láttunk jó néhányat.

Tirana felé haladva útba ejtettük a festői fekvésű „1000 ablakos városnak" nevezett Berat múzeumvárosát, melynek óvárosa és fölötte magasodó várnegyede szerepel az UNESCO Világörökség listáján. Beratban egy helyi árus felkészült a különböző nemzetiségű turisták fogadására, nekünk egy magyar dalt játszott le.

Tiranába alkonyatkor érkeztünk, ám ez a tény nem vette el a kedvünket attól, hogy megcsodáljuk a várost. A város központjában kiemelkedik a Piramis, melyet eredetileg múzeumnak tervezett Enver Hoxha lánya, Pranvera Hoxha, apja emlékére. 1988-ban nyitotta meg kapuit a múzeum, de a kommunizmus bukása után, 1991-ben nem funkcionált többet múzeumként, konferenciákat, kiállításokat tartottak benne, majd a koszovói háború idején a NATO használta. A Piramisnál forgatták a Castle Freak című filmet, később le akarták bontani az építményt, de aztán megmenekült, ma turistacentrumként működik. Érdemes megmászni a lépcsőket, a Piramis tetejéről elénk tárul a város, amit mi a naplementében csodálhattunk meg.

A kirándulás többi állomásáról, Budvai Riviéra, Stari Bar, Kotori-öböl, Blagaj, Mostar tavaly beszámoltunk.

Hegyek és tengerpart: Boszniában és Montenegróban jártunk

2024.05.29. - 13:15 | Rozán Eszter

Lassan itt a nyár, ki-ki a hegyekbe vagy a tengerpartra vágyik a forróság elől. Aki Boszniába és/vagy Montenegróba látogat, mindkettőben része lehet, hiszen a hűvösebb hegyvidéki területek után kiérünk a napsütötte tengerpartra. Mi is így tettünk, szokásos buszos csapatunkkal bejártuk Bosznia-Hercegovina és Montenegró nevezetességeit.

Az utazási iroda tájékoztatója alapján 3150 km-t tettünk meg összesen a 9 nap alatt, vagyis rengeteg időt töltöttünk a buszon, de az előttünk kibontakozó látvány mindenért kárpótolt. Hegyek, tengerpart, eső, napsütés, sziklák, fák, cserjék, gyönyörű tájakon haladtunk keresztül, bár olykor az örömbe üröm is vegyült, több helyen láttuk az erdőtüzek okozta pusztítás nyomait. A közlekedési dugókban rostokolva, egy-egy városon vagy falun áthaladva a helyiek hétköznapjaiba is bepillantást nyerhettünk. Idegenvezetőnk, Petra felkészülten kalauzolt minket a különböző helyszíneken, nemcsak a települések történetét, földrajzát, klímáját, geológiáját, gasztronómiáját és az egyéb tudnivalókat ismertette meg velünk, hanem színes történetekkel tette élvezetesebbé beszámolóit. A helyi idegenvezetők is kitettek magukért.

Egyáltalán nem bántuk meg, hogy másodszor is a Balkánt választottuk úticélul, az átélt élmények önmagukért beszélnek.