Petőfi, a Pilvax biliárdbajnoka - Nyáry Krisztián író mesélt írók és művészek kávéházairól

Képgaléria megtekintése2025.10.09. - 20:00 | Leila - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Közel 200 év kávéházainak történetét, neves személyiségeit, költőit, íróit és művészeit idézték meg az Itt kávéztak ők című könyv bemutatóján a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, ahol a vendég Nyáry Krisztián, irodalomtörténész, a Líra Csoport kreatív igazgatója és Magvető Café irodalmi kávéház művészeti vezetője volt, akivel Zoványi Ibolya könyvtáros beszélgetett.

Nyáry Krisztián íróval beszélgetett Zoványi Ibolya könyvtáros 'Itt kávéztak ők - Írók, művészek és kávéházaik' című könyvéről október 8-án a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

Az Itt kávéztak ők című könyv 2024-ben jelent meg, magyar írók, költők és művészek törzskávéházaival, mindennapjaikkal, vitáikkal és komolytalan mulatságaikkal foglalkozik, bemutatva a kávéházak irodalomban betöltött szerepét és a művészek világát formáló hatását.

Egy személyes vallomással kezdem. Nagyon szeretek olvasni, különösen olyan történeteket, amelyek a XIX. és XX. század fordulóján játszódnak, kedvenc városom pedig Budapest. Ezért is nagy örömmel vettem kezembe tavaly Karácsonykor Nyáry Krisztián fenti kötetét. Azóta is történetről történetre haladva, egy-egy részt többször is elolvasva merülök el a budapesti kávéházak világában.

A könyvbemutatón bepillanthattunk a könyv születésének folyamatába. Megtudtuk, mennyi forrás feldolgozása, utánjárás, kutakodás előzi meg egy-egy ilyen mű elkészültét. A kötet végén pedig a felhasznált irodalom felsorolásával további olvasnivalót kaptunk a szerzőtől.

De vissza a kötethez és annak történeteihez. 200 év legfontosabb pesti, budai és budapesti kávéházait tekinti át a mű kronológiai sorrendben, megalakulásuk-megnyitásuk időrendjében, a Paradicsomtól a Pilvax kávéházon át - a legnevesebbeket említve - az Abbáziától a Centrálon át, a New York kávéházig.

Ezek az "intézmények" ugyanis többek voltak, mint vendéglátóegységek, az emberek információt szerezni és megosztani is leginkább a kávéházakba jártak. A kávézók pedig - kiszolgálva a látogatók igényeit - járatták a legtöbb napilapot, sőt, még lexikonokat is berendeltek.

A polgári életforma részei voltak, amolyan "felnőtt napköziként" működtek. Budapesten körülbelül 500 kávéház működött, mindegyiknek megvolt a törzsközönsége, általában foglalkozás szerint: így a bírók és a zsebtolvajok is a saját kávéházaikba jártak. A budapesti bíróság épülete melletti kávéház pedig a bértanúk törzshelye volt.

Ugyanúgy megvoltak azok a kávézók, amelyek a kor celebjeire, vagyis a költőkre és művészekre bazíroztak. Nem azért, mert annyira jól fizető vendégek lettek volna, sokkal inkább azért, mert vonzották az ártatlan tekintetű úrikisasszonyokat, akik miatt a pénzes gavallérok is bejártak ezekre a helyekre.

A Japán kávéházban például senkire sem szóltak rá, ha egy csésze kávé mellett üldögélt egész nap. Sőt, egyik specialitásuk az úgynevezett "javító kávé" volt. Ha valaki kért egy tejeskávét és félig megitta, kérhetett hozzá még egy kis "javító tejet"; ha az is fogyni kezdett, akkor egy kis "javító kávéval" töltethette fel a csészéjét. Így a vékonypénzűeknek is több órára biztosítva volt a meleg italuk - egyetlen kávé áráért. S ha ez nem lenne elég, Krasznerék feltalálták a „javító mákos tészta" és a „javító bableves" intézményét is: utóbbi esetben a hol túl hígnak, hol túl sűrűnek, vagy esetleg túl hidegnek talált, de leginkább fogyóban lévő levesre mértek rá még egy merőkanállal. Mindezt néha úgy adták, hogy az érzékenyebb lelkű művész vagy vendég önérzete se sérüljön.

A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy a Pilvax kávéház híres volt a biliárd, a kártya és a sakk játékairól; Petőfi biliárdbajnoknak tartotta magát, bár állítólag nem volt jó játékos. A kávéházak a napi pletyka mellett fontos hírek forrásai, valamint komoly üzletkötések melegágyai voltak. Nem csoda hát, ha több szerkesztőség munkavégzésének helyéül is szolgáltak.

A könyvbemutatón a szerző elárulta, hogy számára a Drechsler kávéház és története a legkedvesebb, ennek a fejezetnek a címe: Ahol Jókai utoljára táncolt, Krúdy először nősült.

A beszélgetés végén a könyv borítójáról is esett néhány szó, amelyet Gulácsy Lajos: Nakonxipánban hull a hó című festménye inspirált. Úgy gondolom, hogy ez a kép és az alkotó megidézése telitalálat, hiszen Gulácsy életében a kávéház kitüntetett szerepet játszott. Számos kiemelkedő festményének adott ihletet, írásaiban is újra és újra visszatérő helyszín. Az sem véletlen, hogy a festő alakját felidéző írók és költők szinte kivétel nélkül ebben a környezetben vázolták fel a portréját.

A sok képben, illusztrációban és versben bővelkedő könyvet mindenkinek ajánlani tudom elolvasásra és a kávéházi hangulat átélésére.