„Apánknak azért kell lennie, mert. És punktum. Mondjuk így: azért, mert föl kell néznünk valakire" - írja Bolgár György legújabb, Apá!nk könyve című kötetében, amely 2025. november 3-án látott napvilágot a Trend Kiadó gondozásában. A rádiós, író, költő és újságíró keresi és kutatja a választ arra, miért nem bízik a magyar nép magában, pontosabban: mi miért nem bízunk magunkban eléggé ahhoz, hogy saját sorsunk fontos elemeiről ne mástól várjunk megoldásokat, bebetonozva ezzel apánk megmaradásának elvét, hanem saját kezünkbe vegyük életünk formálását.

Árpád fejedelem, Szent István király, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Horthy Miklós, Kádár János, Nagy Imre, Rákosi Mátyás - a sort folytathatnánk, kiegészíthetnénk. Államférfiak, korszakokon átívelő vezetői, meghatározó alakjai a magyar népnek - apák, Apáink, akik éltek, küzdöttek és haltak értünk, akik nélkül nem ment sosem nekünk, nem megy ma sem.

Apánknak azért kell lennie, mert. És punktum. Mondjuk így: azért, mert föl kell néznünk valakire. Legalább néha. Amikor már nem tudjuk, merre nézzünk, jobbra-e vagy balra, mereven előre vagy szemlesütve lefelé, esetleg lesütött szemű üzemmódban sehová, tétován félre, vagy más esély nem lévén valakivel bátran szembe, vagyis amikor a sok helyzetben és sok nézésben már végképp nem látunk tisztán, nincs mit tennünk, föl kell néznünk. Igaz, félünk a fölnézéstől, nem szívesen adjuk fel a szabad nézelődés, bámészkodás, szemet hunyás jogát és lehetőségét, de néha nem tehetünk másként. Szemünket vonzza az ő óvó, figyelő, szigorúan szerető tekintete. Szerető Apa. És vice versa: szerető gyermek, szerető fiú, lány, nép. Mi is szeretjük Apánkat. Ez a kettőnk közti viszony alapja, lényege, eleje, vége és kellős közepe. (...)

Apánk, Apánk, és újból csak Apánk. Nem tévút ez? Széles, hosszú, amely egyenesen a boldog jövőbe vezet, aztán menetelés közben kiderül, hogy kanyargós, sáros, véres, repedezett, kátyúkkal borított, gyakran zsákutcába torkollik, vagy a nagy semmibe tart. Apánk útja. Egyébként akácos. Ha végigmegyek rajtad én. És minden alkalommal végigmegyek, még ha előzőleg a pokolba vitt is. Akárhová vezet, mégis mintha az egyetlen lehetséges út volna.

Az Apá!nk könyvében Bolgár György egyszerre szép- és tényirodalmi eszközökkel mutatja be a magyar társadalom gondolkodását, érzéseit, történeteit és legendáit arról, hogy „Atya" nélkül nekünk nem megy. Úgy látszik, nem bízunk eléggé önmagunkban, ezért szükségünk van a bennünket irányító erős ember(ek)re, aki(k)re rábízhatjuk magunkat. Néha sikerül, néha nem; a történelem a megmondhatója.

Apánkban az a különleges, hogy mindig otthon van a hazában, mégis állandóan költözik. Úgy is mondhatjuk - bár most már mintha megállapodott volna, hiszen egy ideje a Várban lakozik -, hogy egyre kitartóbban marad, marad és marad még költözés közben is a helyén. Hogy csinálja ezt? Honnan ez az állandó mozgáskényszer és mellette a maradási képesség? Az anyagmegmaradás elvét és törvényét ismerjük - egy zárt anyagi rendszer tömege állandó marad, függetlenül a rendszeren belül lejátszódó folyamatoktól -, de mi az apánkmegmaradás elve? Hogy Apánk is megmarad, függetlenül a rendszeren belül lejátszódó folyamatoktól, méghozzá éppen azért, mert zárt a rendszer? Lehet, hogy ezt is tanítani fogják az iskolákban. Vagy lehet, hogy nem is annyira az övé az érdem, hanem a miénk. Mi is a zárt rendszer részei vagyunk, mi akarjuk, hogy maradjon velünk, és ne hagyjon el bennünket soha? Ha vannak is hibái, tévedései, akár még bűnei is, mi mindenképpen megbocsátunk neki, és nem adjuk ki az útját, mert nem szeretnénk, ha árvák lennénk vénségünkre? Kérünk, könyörgünk, esdeklünk, sőt szavazunk, hogy Apánk ne hagyjon el minket, hiszen nélküle el fogunk veszni még ebben az aprócska országban is. Kell nekünk valaki, aki mutatja az utat, mert nem hiszünk a GPS-nek. Bölcsebb nálunk, messzebbre lát, egy valóságos szemészeti csoda, akinek víziói vannak.

Tanulunk-e a hibáinkból, vagy újra és újra apát keresünk? Egyelőre úgy tűnik, utóbbi. Bolgár György Apá!nk könyve című műve önironikus reménykedés abban, hogy egyszer talán mégis felnövünk.

BOLGÁR GYÖRGY (1946) író, költő, újságíró, rádiós. Bár eddig 25 kötete jelent meg, a közönség leginkább 1992-ben indított rádióműsora, a Beszéljük meg! alapján ismeri, amelyet 2002 óta a Klubrádióban vezet Megbeszéljük címmel. Első verseskötete 1974-ben látott napvilágot, ezt az évtizedek folyamán négy másik, valamint öt regény, három novellás és két drámakötet követte. Ezenkívül több könyve jelent meg a tényirodalom műfajában A New York Times sztoritól kezdve az Orbán-mesékig. Politikai tárgyú könyvei közül a legutóbbi az Orbán-puzzle, a Macbethre épülő Macbán című színdarab, illetve a politikai szövegeket verssé formáló Nincs kegyelem! - O. V. legszebb versei.

Olvass bele a könyvbe itt

Az Apá!nk könyvében Bolgár György egyszerre szép- és tényirodalmi eszközökkel mutatja be a magyar társadalom gondolkodását, érzéseit, történeteit és legendáit arról, hogy "Atya" nélkül nekünk nem megy. Úgy látszik, nem bízunk eléggé önmagunkban, ezért szükségünk van a bennünket irányító erős ember(ek)re, aki(k)re rábízhatjuk magunkat. A népszerű rádiós szerzőt Lakner Zoltán politológus, újságíró kérdezi. Helyszín: Klubrádió, Szakszervezetek Háza, 4. emeleti színházterem. VI. Benczúr utca 45.Időpont: 2025. 11. 25. 18:00 

Az eseményről bővebben itt