Natúr harmónia - Először tárult a közönség elé Kozma Jucus varázsvilága

Képgaléria megtekintése2025.11.23. - 19:45 | vaskarika.hu - Fotók: Kiss Alex, BLH, Porpáczy Szilvia

Különleges alkalomra várták a természet és a művészet barátait november 22-én Toronyban: előbb Kövi Szabolcs meditatív zenéje hozta "nyugalmi állapotba" a művelődési ház színháztermét megtöltő hallgatóságot, majd Kozma Jucus varázsvilága tárult elénk - először Büki László nyitógondolatai, majd a hangulatos emeleti kiállítótérben az alkotó festményei által. A 'Natúr harmónia' címet viselő tárlat december 14-ig látogatható a toronyi művelődési ház nyitvatartási idejében.

Debütáló tárlatán Kozma Jucus minden apróságra figyelt: az erdő misztikus erejét hívta be a meghitt kiállítótérbe a párolgó illóolaj üde, fás illata, a zongora fedele "alól" pedig madárcsicsergés keltette azt az érzést a látogatóban, hogy a természetben jár. De nemcsak erdei illatban és madárcsiripelésben, hanem látványban is uralta a teret a természet. Falakon, posztamenseken, vagy épp a legyezőpálma elé letéve virágok, mezei virágos tájak, tájképi hangulatok és állatportrék hozták retinavonzásba az alkotó varázsvilágát. A figyelmességek sora a zongorára állított bemutatkozásban folytatódott, aminek zárógondolataként - azaz a természet adományaként - választhattunk almát vagy házigazdánk által gyűjtött szív alakú követ.

A kiállítótéri zsongásnak természetesen előzménye is volt, ami a színházteremből indult. Előbb Kövi Szabolcs vetített képes meditatív zenéje hívta elő a természetközeliség érzését a hallgatóságban, majd ezt követően a vaskarika.hu alapító-fotóriporterének, Büki Lászlónak megnyitója, amiben szó esett arról, hogy a természet régről ihletforrása a művészetnek, mégis, a mai világban, amikor egyre több zaj és mesterséges inger vesz körül bennünket, különösen fontos, ha valaki újra megtalálja a kapcsolatot a természet csendjével, harmóniájával, letisztultságával.

A tárlatanyag méltatásában a fotóriporter kiemelte: az alkotó képei a természethez, a csendhez, a harmóniához való visszatalálásról szólnak. "Ez a világ nem harsány, nem akar meghökkenteni, inkább meghív: lelassulni, megfigyelni, belehelyezkedni egy olyan pillanatba, amiben a fény és az árnyék, a zöld és a kék, a meleg és a hűvös tónusok finoman beszélgetnek egymással."

Úgy fogalmazott: minden szín, minden ecsetvonás mögött érzés rejlik, a finoman eltalált harmóniák pedig nem véletlenül születtek - az alkotó keze és lelke közti összhang eredményei. "A kiállítás képein - legyen szó akár egy pipacsmezőről, bólogató százszorszépekről és mezei virágokról, Tihanyról vagy Toszkánáról - mindig ott a figyelem, a tisztelet, amit csak az érezhet, aki tudja: a természet nem birtokunk, hanem otthonunk".

Büki László jó érzékkel emelte ki, hogy a harmónia, amit a vásznakon látunk, valójában bennünk is megszületik, ha elég ideig szemléljük a kiállított képeket. Elmondta, a művészet nem mindig az újdonság erejével hat, hanem azzal, hogy emlékeztet valamire. Valamire, amit már régen tudunk. "Emlékeztet arra, hogy a szépség nem feltétlenül a látványos dolgokban rejlik, hanem a részletekben, a kifinomultságban, vagy épp a csendben".

Beszédében kiemelte, az alkotó ezzel a tárlattal nemcsak megmutatta, mit tud ecsettel és színekkel, hanem azt is, hogyan tud jelen lenni. "Képei arra tanítanak bennünket, hogy a világ szelíd megfigyelése önmagában is alkotás. Hogy a természet nem csupán háttér, hanem szereplő. S hogy a harmónia nem valami elérhetetlen eszmény, hanem bennünk születik meg, ha nyitott szemmel és nyitott szívvel szemlélődünk. Hagyjuk, hogy a természet színei egy pillanatra bennünk is harmóniába rendeződjenek. Mert talán ez a festészet - és a természet - legnagyobb ajándéka: emlékeztet rá, mennyire jó élni" - zárta gondolatait Büki László.