Szombathelyen születtem, a szüleim és nagyszüleim is itt éltek, egyszóval mindig is tősgyökeres szombathelyinek tartottam magamat. Igaz, hogy az érettségi után felkerültem Budapestre tanulni, és több évtizedig ott is „ragadtam". Csak másfél éve költöztem vissza Szombathelyre. Amikor elkezdtem írni Az elveszett lányt, egyértelmű volt számomra, hogy a főszereplő, Ilka kisasszony is szombathelyi születésű lesz, és ugyanúgy a belvárosban lakik, mint én. Igaz, hogy a nyomozása nagy része már Budapesten játszódik, de ott is főképp olyan helyszíneken, amelyeket jól ismerek, ahol szinte nap mint nap megfordultam.

Van kedvenc helyed Szombathelyen?

A Széll Kálmán utca a Deák parkkal. Ezt azt utcát annak idején Szombathely Andrássy útjának szánták, még a budapesti Oktogon mintájára egy kis „oktogont" is kialakítottak, az 56-osok terét. Általában Szombathely történelmi helyeit szeretem, a Fő tér vagy a Kőszegi utca régi házait, a püspöki palota és környékét. Szívesen nézegetek régi fotókat, képeslapokat a régi Szombathelyről.

Mitől válik egy történet katolikus krimivé?

Az első krimim 1918 őszén, az őszirózsás forradalom idején, a második 1919 tavaszán, a Tanácsköztársaság alatt játszódik. A főszereplő Ilka kisasszony a Sacre Coeur nővérek által fenntartott Sophianum Gimnáziumba jár, bár a spanyoljárvány miatt éppen szünetel a tanítás. Ha Szabó Magda Abigélje református lányregény, akkor az én történeteimre mondhatjuk, hogy katolikus krimik, hiszen a főszereplő nemcsak egy katolikus gimnázium tanulója, de világlátását is meghatározza ez a szemlélet. Nyomozása során segítségére van osztályfőnöke, Erzsébet nővér is, illetve egy jóképű nyomozó, Eperjessy Ádám felügyelő. A második kötet, Az elveszett felügyelő megírásakor kutatásokat végeztem azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással volt a Tanácsköztársaság a katolikus egyház életére. Két jezsuita pap visszaemlékezése is megjelent ezzel kapcsolatban az 1920-as években, egy-egy érdekes jelenetet beemeltem tőlük a regényembe. A Sophianum Gimnáziumot 1919 tavaszán bezárták, és a diákok számára egy állami iskolát jelöltek ki, ahol folytathatták tanulmányaikat. A nővéreket pedig igyekeztek rábeszélni arra, hogy lépjenek ki a rendből. Ezek kevésbé ismert tények a korszakkal kapcsolatban talán érdekesek lehetnek az olvasóim számára, de mindez csak a történelmi háttér része, a nyomozás, a kalandok világnézettől függetlenül bárki számára élvezhetők.

Irodalomtörténész vagy, így talán adta magát, hogy történelmi vonatkozású könyvet írj. Manapság népszerűek a történelmi romantikusok is, te viszont a krimi mellett döntöttél. Olvasóként is jobban kedveled ezt a műfajt? 

Mindig is érdekelt a történelem. irodalomtörténészként sokat foglalkoztam 1918-1919-es eseményekkel, illetve az 1920-1930-as évek irodalmával. Számos visszaemlékezést, levelezést olvastam e korból. Éppen 1918 őszén indult el a filmhíradó is, a fontosabb eseményeket már sikerült filmre venniük a kezdetleges technika ellenére. Ezek a filmek bárki számára hozzáférhetők az interneten, számomra nagy segítséget jelentettek, hogy még jobban bele tudjam képzelni magamat a korba. Az első részben talán kevesebb volt a romantika, de olvasóim várakozásának, sőt kérésének megfelelően a második részben a nyomozás mellett erősödött a romantikus szál is.

Jól sejtem, hogy keveredik valóság és fikció?

A történelmi háttér ábrázolásakor igyekeztem minél hűségesebben megfesteni a „díszleteket".  Ugyanakkor figyelembe vettem azt, hogy az utca embere az adott pillanatban még nem látja úgy át egy-egy történelmi esemény jelentőségét, mint mi, akik több évtized, vagy jelen esetben száz évvel később már a tankönyvekből értesülünk ezekről az eseményekről. Főszereplőim kitalált személyek, és az egész cselekmény kitalált, de valószerű fikció, vagyis akár megtörténhetett volna. A szereplők úgy viselkednek, és gondolkodnak, ahogy abban a korban viselked(het)tek az emberek. Vagyis nem álruhás „időutazók".

Említenél néhány valós személyt, akiket beleírtál a történetbe? Miért őket választottad? 

Az elveszett felügyelőben egy-egy jelenet erejéig megjelenik például Kun Béla és Szamuely Tibor, mint a proletárdiktatúra központi figurái. Szintén kihagyhatatlan volt Ambrózy Gyula koronaőr megjelenése, hiszen a nyomozás kiinduló pontja az, hogy Kun Béla állítólag egy külföldi árverésen akarja eladni a Szent Koronát. Voltak olyan történelmi személyek, akiket más okból írtam bele a regényembe. Romanelli alezredesnek, az olasz antant misszió vezetőjének visszaemlékezéseiben sok érdekességet olvastam a proletárdiktatúra hónapjairól, így adta magát a gondolat, hogy ő maga is jelenjen meg a történetben. Uitz Béla és az általa vezetett proletár festőiskola, amelyet Andrássy Gyula köztulajdonba vett palotájában rendeztek be, önmagában többet elmond ennek a kornak a gondolkodásmódjáról, mint egy többoldalas leírás. A valós történelmi szereplők felléptetése valószerűvé teszik a történetet, és persze elárulja a szerző véleményét is az adott korról.