Az alábbi kérdéseket tettük fel:

1. Mit jelent számodra a Karácsony?
2. Van-e, ami minden évben állandó, mondhatni tradicionális a családon belül Karácsonykor?
3. Ha tehetnél mindenki karácsonyfája alá ajándékot, mi lenne az? 

Stankovits Bori: 

1. Számomra a Karácsony a családot és a pihenést jelenti. Ilyenkor sokat olvasok a kandalló mellett.
2. Öcsémmel díszítjük a fát, közösen eszünk, aztán jöhet az ajándékozás.
3. Mindenkinek egy olyan könyvet csempésznék a fa alá, amit biztosan szeretni fog.

Varga András:

1. Számomra a Karácsony elsősorban lelassulást jelent. Egy ritka pont az évben, amikor a család kerül középpontba. Időt a családra, figyelmet egymásra, és egy kis csendet, amiben helye van a hálának és az elengedésnek is.
2. A közös készülődés. Nemcsak az ünnepi vacsora, hanem az előtte való sürgés-forgás, a beszélgetések, a karácsonyfa díszítése. Az unokák arcán látni a boldogságot.
3. Jóságot és boldogságot, de azt jó sokat!

Horváth Júlia:

1. A karácsony elindulást jelent a másik felé és találkozást - vele, s általa önmagunkkal. 
2. A gyerekekkel együtt sütünk és díszítjük a karácsonyfát, az otthonunkat. 
3. Tiszta lapot tennék a fa alá, amire álmokat lehet rajzolni a következő évre.

Pápay Nikoletta:

1. Számomra a karácsony a gyermekkori emlékeim felidézését jelenti, illetve ennek a varázslatos hangulatnak az újrateremtését, továbbadását.
2. Minden évben 24-én apukámnál ebéd-vacsorázunk 4 óra körül. Apukám, húgom, az én családom és gyerekeim (a nagy idén már nem). Ilyenkor mindig apukám és húgom főzi-süti az ünnepi menüt. (Francia saláta, sajttekercs, bejgli, zserbó sosem marad el semmilyen ünnepen.) Még a kovid alatt is kilógtunk hozzájuk... Megleptük őket az ablak alatt. Volt, hogy apunál aludtunk a nappaliban felnőttként is a bekapcsolt karácsonyfaégők alatt...
3. Ha tehetném, dobozba zárt időt tennék a fa alá. Olyat, amiből bárki bármennyit kivehet, akkor amikor akarja, s pontosan annyit, amennyire az adott pillanatban szüksége van.

Rozán Eszter:

1. A karácsony számomra a meghittséget, a bensőséget jelenti, a hitet a csodában, az élet szépségében, és abban, hogy teljesülhetnek vágyaink, ha teszünk is érte. Karácsonykor mindannyian kicsit gyermekké válunk az összes varázsával együtt.
2. Különleges karácsonyi szokásunk nincs, természetesen ilyenkor összegyűlik a család közös vacsorára, az éneklés és az ajándékozás sem maradhat el. A madárkákról sem felejtkezünk el, szalonnával és madárcsemegével várjuk őket a kertben.
3. Szeretetet, egyetértést, békességet.
 
Bődi Piri:

1. Csodavárás, mert gyereklélekkel hinnünk kell a csodákban, és ha elég időt szánunk magunkra és egymásra, kicsiny csodák részesei leszünk. Pihenés, kikapcsolódás, szeretetteljes találkozások, meghitt beszélgetések.
2. A fenyőfát együtt díszítjük fel 24-én délelőtt vagy délután, aztán este megajándékozzuk egymást. Próbáljuk kitalálni, hogy a családtagok minek örülnének és úgy vásárolunk egymásnak nem nagy összegű, de a másik számára valamilyen vágyott ajándékot. Persze ez nem mindig sikerül...
3. Sok-sok jókedvet, egészséget, egymásra figyelést.

Kereszty Gábor:

1. Örömet szerezni. Valaminek a kezdetét, születését éljük. Csillagászat is, őstörténet is, hit is: de mindenképp születés. Nyilván világunkban fenyővel, Kisjézussal, csengettyűvel, ám tudva és megosztva az örömöt egymással.
2. Sok elem változhat évről évre, az esti csengetés, a vacsora, néhány karácsonyfadísz a gyerekkorból - na és az érzés az állandó.
3. A mindenki fája alá papírzsebkendőt tennék: van, akinek könnyet törölni, van akinek szemet dörzsölni a tisztán látáshoz, a jó észrevételéhez.

Szakonyi Eszter:

1. A családot, az összetartozást, az együttlétet. Hideg időt, meleg fényeket, gyertyafényt és kandallótüzet. Gyermeki mosolyt és társasjátékot, közösen eltöltött időt. Kosaras tésztát és őszibarack sütit. És az elhunyt családtagjaink hiányát.
2. Semmi sem állandó és minden mégis az. A család összegyűlik, a helyszín változik. A társasjáték változik, de mindig megmarad. A sütit más süti, de a recept ugyanaz marad.
3. Mindent, ami tényleg hiányzik és nem kézzel fogható.

Büki László:

1. Számomra egyre inkább a lelassulást, a "visszavevést" - mindenből! - hívja elő, a lelki ráhangolódás mellett. Ünnepé szépülést, ami nem a földi javakról, hanem a lelki-szellemi józanságról szól. 
2. Közös a mindig élőfa díszítése, ami alatt immár hagyományosan kedvenc karácsonyi dalainkból válogatott zenelista szól, ahogy hagyomány az is, hogy egy kisebb doboz szaloncukrot nem a fára kötünk fel, hanem praktikus módon megesszük - egyfajta "kulináris ráhangolódásként". Vacsorára általában halat vagy halászlevet eszünk, idén utóbbit. Ahogy az előttem szólóknál, úgy nálunk is tradíciója van a délutántól-éjfélig társasozásnak, én pedig igyekszem gondoskodni róla, hogy alkalmanként új játékkal lepjem meg a családom. 
3. Én egy versrészletet tennék mindenki fája alá, jó lenne, ha életre kelne:
"Vigyázz, vigyázz, bárhol vagy, félned nem szabad!
Bízz szívedben, tápláld tébolyodat.
Józan ésszel, szellemmel együtt lélegezz,
Borítsd fénybe az ember búját, humorral védekezz!"
/Allen Ginsberg: Capitol Air - részlet, Eörsi István fordítása/