vorinori: Egy tényállás, két szemszögből 

A nő:

Furcsán érzem magam napok óta, vagyis igazából nem én, hanem Ő. Nem mondta, de látom rajta, hogy valami nem stimmel, és bárhogy próbálom, nem tudom kiszedni belőle, mi lehet a gond. Már beleőrülök, egész nap, sőt éjjel, alvás helyett is ez jár a fejemben, és már szinte biztos vagyok benne, hogy valami nagyon súlyos dolgot titkol. A mosolya sem a régi, és mintha a haját is máshogy fésülné. Meg vagyok győződve róla, hogy kevésbé keresi a társaságom, mint ezelőtt, amikor még minden rendben volt. Sőt, ami a legdurvább, hogy tegnap tiszteletlenül beszélt velem. Mintha ideges is lenne, pedig én nem adok rá okot. Aztán este felajánlotta, hogy elvisz egy helyre, ahova nagyon el szerettem volna menni. Biztos érezte ő is, hogy pokróc volt velem, és ezért most direkt kedves. Igen, biztos direkt kedves... ha belegondolok, már egy hete ez van. Jaj! Az összes barátnőm szerint is gáz van, de órákat beszéltünk erről, és mégsem jöttünk rá, mi az. Furcsa volt még az is, hogy nem dicsérte meg az új műkörmömet. Máskor mindig mondja, hogy micsoda szép, de most észre sem vette. Biztos valaki más körmére gondolt! És elengedte a füle mellett azt is, hogy új cipőt szeretnék, pedig régen mindig eljött velem. Egyik este pedig, amikor odabújtam hozzá az egésznapos távollét után, egyszerűen meg sem kérdezte, milyen volt a napom, csak nyomkodta a távirányítót. Biztosan egy másik cafkára gondolt, aki "gombnyomásra" működik nála. Talán beszélnem kellene anyukámmal, hogy elköltözöm tőle. Jó, még várok három napot, és ha nem mondja el, mi a baj, akkor örökre elhagyom. Csak az a baj, hogy eddig is hiába nyaggattam, nem kaptam értelmes választ tőle. Sőt, egy idő után mindig begurul és azt mondja, ne hisztizzek. Nem értem, pedig biztos, hogy van valami titka. Ez így nem mehet tovább, én ebbe beleőrülök!

A férfi:

Van egy csajom, szeret, szeretem. Mostanában sok a munka és eltört a fésűm.

***

Mark Gungor kiváló előadásából egy részlet a férfiak és nők agyának különbözőségéről - ha tetszik, és tudsz angolul, itt találod az egészet.

***

Weöres Sándor: Nő és férfi

A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.

Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi életerő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésű eseményszerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázóhely, pletykasarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élt mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szoborszerűen.

A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jószívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámor zárt, folyton fokozódó egészét keresi.

Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán, aki folyton sürög és a nőt magával sodorja, újra meg újra elkápráztatja, még ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egyszemélyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.

A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.

Ha egy nő regényében az „ideális férfi" szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfiarcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő „ideális nő" csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vizet át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mit a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.

Kapcsolódó írásunk:

Rend a rendetlenségben - Nemek harca