„Fénnyel írok, árnyékkal rajzolok” – bemutatjuk Makrai Tamást
Képgaléria megtekintése2010.11.11. - 18:15 | Makrai Tamás
Úgy gondoltuk, kicsit közelebb hozzuk a T. Olvasóhoz lapunk szerkesztőit, fotósait, publikátorait. A Vaskarikás „húizhú”-ban így a nevek és nicknevek mögé bújtatott virtuális áldásosztók arcot is kapnak, a róluk előzetesen kialakított vélemények mellé. Hogy ezzel porba döntjük-e az eddig felépített renoménkat, vagy épp növeljük, azt mindenki döntse el magában.
„Fénnyel írok, árnyékkal rajzolok." - írtam ezt anno magamról, még az újonnan induló Vaskarika tehetséggondozó rovatába, 2008-ban. Azóta eltelt több mint két év, és immáron én is beálltam a körforgásba, és a Vaskarika egyik meghatározó „küllője" lettem.
23 éves vagyok, Sárváron születtem és ott is élek. Mindig is vonzott a természet és a kaland, de gyermekkoromban csak a játszótér és az Attenbourough-filmek adták meg a kellő adrenalin-szükségletet. Legjobb barátommal már akkor elterveztük, hogy természetfotósok leszünk, akik napokig képesek egy lessátorban várakozni a megfelelő pillanatra. Aztán ez az álom szertefoszlott a gimnáziumi évek során, majd közgazdász-logisztikus hallgatóként folytattam a tanulmányaimat, immáron Szombathelyen.
Sokan megkérdezik tőlem, hogyan függ össze a fotózás és a közgazdaságtan. Sehogy, de épp ez a szép benne. Fotózni - azaz csak kattogtatni - már kissrácként is nagyon szerettem. Nagyon sokféle fényképezőgépem volt. Filmet befűzni a sötétben előbb tudtam, mint integrált számolni. Aztán szép lassan kezdtek kikopni a köztudatból a kisfilmes gépek, és a kamera miatt a fényképalbumok száma is exponenciálisan csökkeni kezdett. Ekkor jött el a nagy pillanat az életemben. Kaptam ajándékba egy panorámás automata fényképezőt. Persze a panorámás jelzőt nem kell komolyan venni, az is csak egy vásárlócsalogató fogás volt a műszaki leírásban. Nem szólt másról, minthogy egy lamella mozgatásával le lehetett vágni a képek alját és tetejét, nagyobb látószöget imitálva ezáltal. Ha fekete-fehér filmre fényképeztem panoráma üzemmódban, akkor konkrétan egy gyászjelentésbe való fotót készítettem, mert a keret már adva volt...
Ezzel a kis lamellás-panorámás géppel ismét feléledt bennem a fotózási kedv, és azóta is kitartok a „fénnyel írok, árnyékkal rajzolok" felfogás mellett. Nem tartom magam fotósnak, inkább csak egy olyan embernek, aki szeretné másképp látni a világot, és ezt próbálja meg visszaadni a fotóin keresztül.
Az egyetemi évek során kóstoltam bele a fotózásba, az egyetemi lap, a Heti Frissítő fotós-újságírójaként egyre jobban megtetszett ez a munkakör. Rengeteg ismerős, rengeteg buli, rengeteg munka, kihívás és áldozat. De megérte. A Vaskarikánál eleinte csak beugró fotósként dolgoztam, aztán szép lassan bevontak a médium életébe. Manapság fotós-újságíróként és lapszerkesztőként tevékenykedem.
Egyik alapelvem, hogy kétféle ember létezik: akiket ismerek, és akiket még nem. A Vaskarikának köszönhetően együtt söröztem Rudán Joe-val és a 30Y -nal, ott lehettem a Balaton Bike Fest legrangosabb versenyein, életem legjobb színházi élményét élhettem át a 'Három tánc Beckettre' című előadás alatt, és még sorolhatnám az elmúlt másfél év eseményeit.
Szinte minden érdekel, szeretem bővíteni a tudásanyagom, néha napján rajzolok és kusza gondolatfoszlányaimat vésem virtuális papírra. Ezenkívül kerékpározok - Szombathelyen Critical Mass nincs nélkülem, és végül, de nem utolsósorban fotózok. Mindenhol és mindent.
Zenei téren mindenevő vagyok, lényeg, hogy jó zene legyen. Egyik ismerősöm régebben azt állította, hogy ha megmutatom a CD-imet, megmondja, milyen ember vagyok. Hát, nálam feladta ezen próbálkozásokat. A filmekkel is hasonlóképp vagyok, bár a francia filmeket kicsit előnyben részesítem.
Képes vagyok az „egyszerre két helyen levés"- re, gyorsabb vagyok szembeszélnél, ha gyaloglásról van szó, és a semmiről is órákat tudok beszélni - ahogy ezt most bizonyítottam is...
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás