A 30Y öt év alatt négy lemezt adott ki: 2004-ben az 'Egy perccel tovább' című, szerzői kiadásban megjelent koncertlemezt; 2006-ban a 'Csészényi tér' című dolgozatot; 2007-ben a 'Semmi szédítő magasságot'; és most itt a negyedik, mely stílusosan a 'Nr. 4' címet viseli. Ezt a lemezt fogjuk szétcincálni egy kicsit, amolyan track-by-track (számról számra) stílusban.

1.) Hajóra szállt

A lemez és a dal egy kellemes zongorafutammal indul, aztán némi középtempós „lötyögés" után azt is megmutatja, milyen a „zúzós" 30Y - vagyis ízelítőt kapunk mindenből, ami még jön. Ez tényleg egy kevésbé jelentős, amolyan igazi lemezindító nóta, aminél sokkal jobb dolgok várnak még ránk az albumon. A végén azért érdekes, hogyan lehet játszani egy kicsit a sztereó hangzás sajátosságaival, bár jobb lenne, ha Beck Zoli nem önmagának válaszolna a dal végén.

Legjobb sor: „Én az éjszakát csak altatóba mérem, és hagyom merülni el úgy, hogy végignézem..."

2.) Felhő

Az első dal az új anyagról, amit már az MR2-Petőfi is favorizál, tökéletes kislemez dal. Pontosan olyan könnyed hangzása van, mint amilyen könnyedén egy felhő repül az égen, és nagyjából olyan benne a tartalom, mint egy esőfelhőben. Különösen tetszetős benne a háttérvokál, ami - bár nem artikulált szavakból áll - úgy hangzik, mintha a zenekar tagjai azt dúdolgatnák, „cirip, cirip". Ráadásul van a dalban egy nagyon jó váltás az utolsó harmadban, ami után aztán lehet kiabálni: „vess tökmagot elé!" Semmi kétség (és semmi szédítő magasság) - közönségkedvenc várományos nóta.

Legjobb sor: „gyerek vagy te olyan, aki mikor felnő, tudja kire hasonlít, azért is tagadja..."

3.) Gyújtósnak jó

Ezzel a dallal kapcsolatban kell először felhívnunk a figyelmet a szokásosnál gyakoribb kispálos áthallásokra, másrészt pedig a grunge zenekarokat idéző riffekre. Annak idején sokan pakolták be a 30Y-t a Kispál-utánzatok fiókjába, csak hogy egy évvel később gyorsan ki is vegyék onnan. Joggal. Alapjában véve azonban természetes is, hogy hat az egyik a másikra - Pécs, mint az egyik közös pont, a dalszövegírói véna, mint másik. Abba nem mennénk bele, hogy melyik jobb és miért, az biztos, hogy vannak kölcsönös jegyek. Ezen a lemezen, és ebben a dalban az indító gitártéma pontosan olyan, mintha Kispál András játszaná. Nincs is semmi baj azzal, ha jó zenekarok jó zenekaroktól „nyúlnak" ötletet - vagy éppen csak ihletet -, pláne akkor nem, ha Kispál Andris legszebb pillanataira hajaznak. Pontosan így van ez a fenti számban. Ami a grunge jelzőt illeti, ez sem meglepő. A zenekarra a legnagyobb hatást a kilencvenes évek favágóinges grunge bandái gyakorolták, arról nem is beszélve, hogy koncerteken megszoktuk, hogy óriási darálás van. Szóval, ez egy olyan dal, amiből pontosan kiolvasható az együttes által sokat hallgatott zenekarok listája.

Legjobb sor: „nézi hogy a füstnek az ég a rajztáblája; a kertünk végében van az ég határa..."

4.) Dajkák meséje

Egy remek szintetizátor dallammal, és akusztikus gitárral megtámogatott, kicsit tingli-tangli dal ez, ami a koncerteken biztosan nagy kedvenc lesz. Egy kis dajkamese a kérdéses modorú apáról, meg anyáról, aki szintén sáros, valamint a múltról, ami az egyetlen olyan dolog, melynek esélye van életben maradni. A tingli-tangliságot úgy kell érteni, hogy az egyszerűségben rejlik a nagyszerűsége.

Legjobb sor: „esténként, ha bátor emberek közé megy, megy minden magától..."

5.) Rubikernő

Talán a lemez legjobb dala. Igazán jó zongorafutammal kezdődik, és nem is adja alább. Bejön a szintetizátor, a dob, lassan a gitár, ami időnként éterien hat, egyébként pedig egyszerűen csak nagyon, nagyon jó. Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy koncerten Beck Zoli sűrű tellegetések közepette mindenkit elmélyült bólogatásra ösztönöz. Nem véletlen, hogy annyiszor kerül elő a koncert szó: a 30Y, akármilyen jó lehet lemezen, igazi koncertzenekar, így óhatatlanul is elképzeli az ember, milyen lesz ezeket a számokat élőben hallani.

Legjobb sor: „bárhogy is forgatom nem volt mindig bánat, egy oldalát raktam ki a Rubik-kockának..."

6.) Kutyák meg emberek

Újabb grunge hatásokat felmutató nóta: míg a refrének alatt hatalmas a zúzás, azért itt is akad líraibb pillanat, sőt újfent némi kispálos érzés. Különösen érdekes az a rész - ha a szöveget nézzük -, amelyikben megfogalmazódik: ami a gyermekmondókákban nincsen benne, az nem is létezik. Vajon mindenki tudja ezekszerint, hogy a gyerekeknél nincs őszintébb a világon?

Legjobb sor: „felnőttél anyának, gyerekünk van készen, boldogan utána, rettegve előtte..."

7.) Azt hittem érdemes

A lírai dal - egy szál gitár, majd kevés zongora. Kellő időben, kellő hosszúságú, katartikus kiteljesedés, közönségénekeltetésre ideális dallam. A legutóbbi szombathelyi 30y koncerten már hallhattuk, viszonylag régóta játszák élőben, íme egy kis ízelítő itt.

Legjobb sor: „Van ez a szar élet bár szebb is lehetne, ha nem volna kényszer, hogy minden szar este eljátsszam milyen szar nekem ez az élet, hogy örülj, ha hozzáméred majd a tiédet."

8.) Karambol

Ez a dal tényleg egy karambol: stíluskarambol, de szerencsés kimenetelű. Ahogy az előző számok némelyikében, itt is sajátos ízű egyveleget alkot a zúzás és a kedvesség. A dal közepén egyszer csak jön az effekt, amitől mindenki rögtön a lejátszóhoz kap, de a hiba nem abban a készülékben van. Olyan pár másodperces „játék" következik, melyben felidéződhet bennünk, milyen az, amikor leugrik a tű a lemezjátszóról, és hogyan szól egy agyonkarcolt bakelit, vagy éppen agyonjátszott magnókazetta, amin egy ezerszer újrahallgatott metál banda tépi a húrokat. Ezután gyorsan jön a visszakanyar, meg egy váratlan, de imádnivaló trombitaszóló. Remek, remek.

Legjobb sor: „Én benned, te bennem, eldobtad, eltettem, nincs harag..."

9.) Szenes

A híres-hírhedt pécsi Szenes Klubot megörökítő dal refrénjét nem tudom értelmezni, pedig Isten látja lelkem, próbáltam. Egyébként egy jó kis pörgős nóta, ahogy azt rendkívül egyszerűen megfogalmazhatnánk. Pontosan el tudom képzelni azt az érzést, ahogy ülünk a jól megszokott klubban, egy törzshelyen, tervezgetve a jövőt, de valójában semmit sem csinálunk. Túl jól ismerem ezt az érzést, talán azért is hallom ki ezt Zoli szavaiból (a tévedés lehetősége nagy, bár a művészet lényege, hogy nincs egyféle magyarázat). Csak nekem nem a Szenes, hanem valami más. Kinek ahogy.

Legjobb sor: „Jövőt tervezem, ez alig használt tollal, felhőt nézem, ahogy versenyt fut a holddal..."

10.) Olyan csak olyan

Ez a dal is a kevésbé jólsikerültek közé tartozik, akár azt is mondhatnánk, hogy töltelékdal. Mellesleg a jólbevált recepttel dolgozik, tehát nem lehetne élvezhetetlennek minősíteni, viszont ha meg kellene nevezni egy dalt, amit esetleg átugranánk, akkor ez lenne az.

Legjobb sor: „a párnámra vannak hímezve virágok, letépek egyet és elhervad nyomban..."

11.) Kifelé nem befelé nem

Az album leghosszabb dala a maga közel nyolc percével, mondhatni szokatlanul hosszú. Mindemellett nem veszít értékéből, nem lesz unalmas, mert  - ha más nem is -, Beck Zoli szövegei általában tudnak adni egy olyan kapaszkodót, ami nem enged elsodródni. A dal hasonló hangulatot kelt, mint az "Egy perccel tovább" című lemez némelyik dala.

Legjobb sor: „Olyan reggel van ma, hogy a tüdőből a pára, mint ahogy a gond ül az ember homlokára, kibukik a szájon, röpülnek a csikkek..."

12.) Kerticsap

A lemez záróakkordja egy gyors lefolyású versecske, a legkellemesebb hangszerekkel kísérve. A vokálban visszatér a Karambol dallama, épp csak nincs elektromos gitár, és így a végén már nem is hiányzik. Ez tényleg amolyan búcsúdal, végszó, ami nem hagy keserű ízt a szájban, inkább csak egy aprócska mosolyt a sarkában.

Legjobb sor: „És füstöl, úgy fékez, és aztán mellétesz még hangot, drámának..."

Összességében lehet, hogy nem olyan ütős ez a negyedik lemez, mint a "Semmi szédítő magasság", de tele van korrekt dalokkal, helyenként igazán remek szövegekkel, és úgy általában, abszolút pozitív benyomást kelt maga körül. Mivel a zenekarból hiányzik a már emlegetett Kispál és a Borz szeszélyessége, remélhetjük, hogy még jó darabig legalább hasonló minőségben gyártják a dalokat, és alig várjuk, hogy újra Szombathelyen köszönthessük a 30Y-t.